XI. Kis-Csíksomos-Lyói Zarándoklatunkról

027.jpg

Somostól Szentkútig, tizenegyedszer

A további képek itt!

Somosról csak 13-an indultak idén a Kis-Csíksomos-lyói zarándoklatra pünkösd szombatján; az immár tizenegyedik út végére azonban negyven körül értünk, köszönhetően azoknak, akik menet közben csatlakoztak. Voltunk régebben már többen is, de kinek-kinek más elfoglaltsága is lehet, a szerencsésebbek pedig a legnemzetibb kegyhelyen, Csíksomlyón köszöntötték idén a Szentlélek kiáradását. Másokat talán az időjárás riasztott-e el, mert Istennek hála a több heti szárazság után már lógott az eső lába… Nem tudni. Az azonban már önmagában is csoda, hogy a nagyobb esőt szó szerint megúsztuk, csak csepergett időnként, bár kora délután a Mátra felett még vihar is elvonult, szép villámlással. A mennydörgés hangja nem ért át a Zagyva-völgy felett Szentkút környékéig.

Ahogyan lenni szokott, a Zsidó-hegyen csatlakoztak a legtöbben, a GPS már azt is lehetővé tette, hogy kiderüljön, Somosról odáig húsz kilométert tettek meg a legnagyobb útra vállalkozók. Aztán innen volt úgy még hátra nagyjából 13: a 45 ezer lépés Somosról a forrásokig összesen 33 – 34 kilométert tesz. A táv hossza persze nem érdekes ilyenkor, a zarándoklat nem teljesítménytúra, aki vállalja a Lélek indíttatására és nem riad meg a fáradságoktól, kényelmetlenségektől, akkor is végigmegy, ha nem tartozik a felkészült sportolók egyébként sem túl népes táborába.

Szentkútra a Somoskőújfalu tábla érkezett a keresztalja, köszönhetően Fecónak, aki idén közúton érkezett a kegyhelyre. Maga Orosz Lóránd kegyhelyigazgató sietett a feszületek és a csapat fogadására, majd a bazilikában köszöntötte is a hosszú útról érkezőket. A hálaadó imádság és András atya kis beszéde után, amelyben megemlékezett Bakonyi János atyáról, aki egy szörnyű balesetben pár nappal korábban lelte halálát, s kápláni szolgálatát épp’ Salgótarjánban kezdte. Köszönetet mondtunk ezután a Szűz Anyának a szerencsés útért, ki–ki felajánlhatta valamely célra a zarándoklat fáradalmait, imádságait, szentmise hallgatását.

A csapat másik része – közöttük a már említett Fecó – közúton érkezett, persze nem lustaságból, hanem azért, mert kitűnő gulyás, túrós rétes, pogácsa is várta a gyaloglásban megfáradt keresztalját. A szentmise után aztán feloszlott a zarándokcsapat. Én azzal a szándékkal vágtam neki a hazaútnak: engedje meg az Úr, hogy jövőre is eljöhessek, valamennyi zarándoktársammal együtt, sőt, legyünk még többen és érkezzünk imádságos lélekkel a saját lábunkon – mert ennél sokkal több mi kell még?

Faragó Zoltán

Legközelebbi misék

hirdetes-450.jpg