BOGÁCSON TÁBOROZTUNK

2017. június 26. – július 01.

          Június utolsó hetében ismét táborba indulhattunk. A korábbi évek tapasztalatán alapulva ismét Bogácsot választottuk táborunk színhelyéül.  Átlépve a megszokott programbeosztás keretét nem fogadott busszal, hanem vonattal indultunk útnak. A megszokott 10 órai indulás helyett  a fél kilences vonatot választottuk. Mire a külön jegyeket megváltottuk, jött táborvezetőnk, Dávid atya és megáldotta a „csatába induló sereget”. Miért is ne? Hisz nem csak látható, hanem láthatatlan, belső várkastélyaink is vannak! Vannak harcaink, melyeket meg kell vívnunk!

Első programunk Lőrinci városka Szent Anna Kápolnájában kezdődött. A Zagyvaparti kis kápolna eredetét Dénes János (szombaton diakonussá szentelt) akolitus testvér mesélte el. Megismertük János bácsit, aki segített a holminkat szállítani, így még kevesebbet kellett cipekednünk. Szent Anna életébe való bepillantás közben egy hamisítatlan úrnőt ismerhettünk meg. Mitől Úrnő egy asszony? Milyen Szent Anna?

• Feltétel nélkül hisz gyermekének mert tudja, hogy jól nevelte!
• Ismeri a biblia üzenetét ezért hiszi, hogy Istennél semmi sem lehetetlen!
• Támogatja gyermeke elképzeléseit, terveit (elengedi Erzsébethez)

A két órával későbbi vonatról Hatvanban szálltunk át. Ott ért minket az étkezés előtti ima….a vonatot várva ebédeltünk saját kis elemózsiánkból.

Megérkezve Mezőkövesdre azonnal a Jézus szíve templom felé vettük az irányt. Reméltük, hogy eközben a csomagjaink már Bogácsra érkeztek, hisz azokat Atya és Bali Imi bácsi vitték előttünk autóval és utánfutóval. A kavicsos tavat elérve megpillantottuk a Jézus szíve templomot. Belül még szebb volt mint kívül! Dávid atya misézett és felfedeztünk egy érdekes angyali üdvözlet ábrázolást a templomban, ahol Mária és az angyal is mezőkövesdi (Matyó) népviseleti ruhát visel. A templomot elhagyva a buszállomást céloztuk meg ahol épp lekéstük a buszt. De legalább megérkezett Kata, az egyik tábori segítőnk!  Úgy döntöttünk, felgyalogolunk a városközpontba és majd ott szállunk buszra, úgyhogy egészen a Szent László templomig sétáltunk és aki akart még fagyizhatott is! A buszon a sofőr nagyon kedves és előzékeny volt. Tudott érkezésünkről és örömmel állt a csoport rendelkezésére, pedig más, civil utasok is voltak. Egyik kedves utas meginvitált, hogy látogassunk el Bükkzsércre is! Így a jövő évi tábor is kezdett fejemben kirajzolódni. Táborhelyünket birtokba véve megkaptuk a csoportbeosztásunkat is. Mindenki megismerhette a csoportvezetőjét és kereshetett maga számára jó helyet az éjszakai pihenőre.  A nap még nem ért véget! Vacsoránkat követően kigyalogoltunk a bogácsi kilátóba naplementét nézni, itt mondtuk el az esti imát és énekeltünk amíg csak lehetett! Ének éneket követett és a hangulat nagyon szívmelengető volt. Odafelé teljes csendben vonultunk, visszafelé már beszélgethettünk.  Dávid atya megtartotta az első szívtágítót is! (így hívjuk az előadásokat) Fél tizenegykor mindenkitől elbúcsúztunk, de sokan nem bírtak magukkal és ezért vállaltak egy kis büntető tornát, guggolásokat, fekvőtámaszokat. A felnőttek ilyenkor még dolgoznak, egyeztetni kell a számlákat, a kiadásoknak is egyezniük kell és meg kell beszélni a másnapot is.

Kedden már hajnalban felébredt a tábor. Sajnos erre nem voltunk készen. Mire a hivatalos ébresztőt elfújtuk, már mindenki zajongott. A táborvezetők sem bírtak pihenni. Délelőtt Dávid atya Szent László érdemeiről és lovagságáról beszélt nekünk, majd délben az ebédlőben való falatozást követően a strandra mentünk. A fotók magukért beszélnek. Nincs rá szó, hogy elmeséljem milyen klassz az a strand az óriás csúszdákkal. Köszönet a kicsiket pátyolgató nagyoknak! Estére azért márt volt aki enyhe napszúrást kapott…a vacsora ennek ellenére jól esett és nem kellett altatni senkit a színházi produkciók után melyekkel még vacsora után szórakoztattuk egymást!  Levetítettük az eddigi fotókat is! Szentségimádáson vehettünk részt, majd felajánlottuk, hogy hajnalban kinyitjuk a kaput és át lehet jönni társasozni annak aki nem bír reggel aludni.

Szerdán  reggel 4.45-kor nyitottam kaput. Alig láttam a fáradtságtól. Senki nem jött társasozni….mindenki kihasználta az alvás lehetőségét. Szent Mártonról emlékeztünk meg délelőtt, Domonkos tartotta a szívtágítót. Elérve a 11-es buszt Mezőkövesdre mentünk vissza, ahol a népművészet emlékei közt bolyonghattunk a skanzenben, majd a Matyó múzeumban tett látogatás tette teljessé a kirándulásunkat. Közösen fagyizhattunk még a buszra szállás előtt. Hazaérve Bogácsra kimerültek voltunk, ezért Tóni Szent Györgyről szóló előadását viszonylag figyelemmel tudtuk fogadni. Vacsorára a vendéglőben hamburgerrel kedveskedtek amit mindenki örömmel falt fel!  Mielőtt bárki is azt hinné, hogy vacsorakor véget ér a program, s lehet pihenni, felvilágosítom, hogy a program még csak ekkor kezdődik! A nap képeinek levetítése…közös nevetés….közös esti szentségimádás….mind mind olyan események amelyeknek dinamikája adja az egész tábor szívdobbanásának lüktetését! Ezek nélkül nincs tábori hangulat….ezeket át kell élni! Szerda este ismét volt közös szentmisénk! 

Elérkezett a csütörtök! Szomorúan vettük tudomásul, hogy esik az eső! Már hajnalban elkezdte és nem akarta abba hagyni. Lehet az égiek is így akarták, hogy megvédjenek bennünket valami balesettől a tervezett sport napon, mert így sem a műfüves pályára nem tudtunk elmenni, sem métázni. Estére azonban kitisztult az idő és a kilátónál még egy számháború-csatát is megvívtunk az esti énekes imádság előtt! Az esős napot Szent Borbála életével indítottuk és Szent Johanna életével zártuk. Megnéztük a táborban Szent Borbála életét filmen és kezdett szemünk előtt kirajzolódni mit jelent úri nőnek, igazi úrhölgynek lenni, akit még toronyfogságra is ítélnek! Szent Johannától tanultuk meg, hogyan szólíthatunk fel egy elöljárót a hit megtartására még nehéz időkben is! Ezzel kapcsolatba születtek igazi levelek is, ezek felolvasásával pontot szerezhettünk csapatunk számára. Naponta pontoztuk a csoportok tevékenységét a konyhai szolgálatban, a fürdőszobai szolgálatban, az esti és reggeli ima szolgálatban és a liturgikus tevékenységben.  Késő délután lovagi torna gyanánt sorversenyt szerveztünk, ahol minden feladat a lovagi viselkedésre utalt. És még mindig volt erőnk! Elmondtunk a templomkertben egy tized rózsafűzért , és beszélgettünk a fatimai jelenés látnokairól, valamint a Rózsafüzér ima fontosságáról.

Pénteken fél hétkor keltünk, mivel 8 órára Cserépfaluban vártak bennünket a lovas parkban. A Boldizsár tanya nem csak lovakkal foglalkozik, hanem mindenféle állatokkal. Első aki szembe futott velünk egy aranyos kis kutya volt aki tűrte, hogy bárki megsimogassa. Habár hamisnak állították be szegényt a gazdái, esze ágában sem volt harapni. Egy gyönyörű ló békésen engedte, hogy mind a 44-en simogassuk a fejét. Ki is használtuk a lehetőséget! Volt itt kecske-udvar, bárány-udvar és hátaslovak is! A legviccesebb mégis a szamárcsalád volt. A családfő már nem élt velük, csak a mama és két kicsinye. Manyi, az anya szamár tavalyi ellésű  szamárcsikója Húsvét, és az idei kis csemete aki majdnem Pünkösdkor látta meg a napvilágot. A kis csacsi valóságos terápiás boldogság volt a gyerekek számára. Mindenki beletúrhatott a sörényébe…. tűrték és hálával fogadták a vakargatást, becézgetést és simogatást. Ezt követte a kantárszáron való lovaglás, melyet minden bátor táborozó kipróbálhatott! És valóban! Még Dávid atya is lóra pattant! Hiába, a nap témája a lovagi jellemvonások!  Hazafelé Bogácsra gyalog tettük meg az utat, a pincesoron. Nem mintha a pincékben érlelt nedűt akartuk volna kóstolgatni…..de el akartunk menni a dal-arénába. Ez egy homokkőből vájt barlang melynek kiváló akusztikája van. (Én magam nem mentem a gyerekekkel mert nem bírtam már sántikálni, páran előre mentünk autóval a táborba. Én lefeküdtem és kialudtam magam. Észre sem vettem, hogy András atya hív ott telefonon!) A vendéglőnél találkoztunk a menetelő csapattal fél kettőkor! Bizony, még a repetát is felfaltuk! Megtekintettük a helyi tájházat, majd befejeztük a megkezdett Szent Borbála filmet, hogy regenerálódhassunk kicsit. Vacsora után megérkezett a templom elé a kis falujáró vonat. Ez vitte el a gyerekeket és a gyereklelkű felnőtteket egy kicsit szétnézni a településen. Ez igazán nagyon tetszett mindenkinek!

Meglepetésként még egy nap vizi-bombázást is tartottunk! Vacsorára pizzát rendeltünk, melynek elfogyasztása igazi ováció volt!

Táborzáró szentmisénken nekem már hangom sem volt! Ezt a misét nem a templomban tartottuk, hanem a táborhelyen, szabad téren. A misét követően a leglelkesebbekkel még egy vicces férfi lábszépségversenyt tartottunk. Ez abban áll, hogy a fiúk egy nagy függöny mögött állnak és csak a lábukat dugják ki a függöny alatt és mindenféle vicces figurákat csinálnak a lábujjaikkal…..mi meg nevetünk! :D  Minden láb pontot ér! El se hinnénk, hogy a győztes láb egy 10 éves fiúé volt! Éjfélig lehetett fennmaradni!

Szombat reggel ismét esett az eső és nem juthattunk ki a strandra. Előbb hívtuk a buszt

Összepakoltunk hát és kitakarítottunk! Ezt követte a lovaggá és úrhölggyé avatás szertarása. Köröttünk szakadt az eső…és mi a tető alatt lovaggá ütöttünk minden fiút és úrhölggyé minden lányt. A lovaggá ütést Dávid atya celebrálta és egy métaütő segédletével Tóni tett teljessé. A ceremónia szövegét a papszentelés, diakónus szentelés szövege ihlette:

- „Engedelmességet fogadsz-e Krisztus királynak?

- Igen, engedelmességet fogadok!

- Isten tegye teljessé, amit megkezdett benned!

Ebben az egyszerű szertartásban az volt a legszebb, hogy láthattam a gyerekek arcát! Ne higgyétek, hogy nem vették ezt komolyan! A lányok Bibliára tett kézzel fogadtak hűséget Krisztusnak, s ezek után beburkolózhattak abba a tábori oltárterítőbe, melyet már számos táborban használtunk szentmisén az Eukarisztiát tartó kis paténa alá! Olyan palástot kaphattak egy pillanat erejéig, mely eddig az Eukarisztiát szolgálta! Ebben válhattak igazi Úrhölgyekké!

A busz megérkezte előtt már egy órával osztogattam a daedalon tablettákat azoknak akik nem bírják a buszt. Mégis sokan késve vették csak be, így a buszon kellemetlenség is történt! Sofőrünk azonban nagyon rendes volt, dühét nem öntötte csúnya szavakba, hanem inkább zacskókat osztogatott a telt zacskók helyett. :D Amikor megérkeztünk, a szülők már vártak!

Lehet, hogy fáradtságomban összekevertem egy-egy nap eseményeit ebben a beszámolóban, de igyekeztem, hogy semmit ne hagyjak ki és a kedves olvasó velünk együtt örvendező szívvel mondhassa:

Halleluja! Istennek legyen hála!

S végül, de nem utolsósorban:

A tábor megvalósulását támogatta az Emberi Erőforrás Minisztériuma, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a Nemzeti Együttműködési Alap.

Isten áldását kérve minden segítőnkre és támogatónkra!

Márti néni

A képek itt láthatók!                Kedd                    Szerda                         Péntek                             Szombat