Porcinkula búcsú és emlékezés a ferencesek elhurcolására Salgótarjánban

32-Porcin-es-elhurc.JPG

 PAX et BONUM 



A második világháború után fondorlatos módon hatalomra került szovjet mintát követő országvezetés hatalmának bebiztosítása érdekében igyekezett a társadalom szövetét szétzilálni. Egyik fő ellenségnek tekintette a vallást, összehangolt támadást indított az egyházak a " klerikális reakció" ellen. Öt éves tervben kívánták az ország népességét ateistává nevelni, szerencsére ez a tervük nem sikerül, és a mintegy 6,5 milliónyi magát kereszténynek vallók létszáma 4 év alatt alig csökkent. 

1945-Ben felosztották az egyházi birtokokat
1946-bán feloszlatták a mintegy 700 000 főt számláló egyházi társadalmi szervezeteket
1948-ban államosították az egyházi iskolákat, és a hívők megfélemlítésére is minden eszközt felhasználtak.

A Magyar Katolikus Egyház főpásztora Mindszenty hercegprímás rendíthetetlen hűséggel az egyház tanításához következetesen kiállt a keresztény alapértékek és az ezeket képviselő intézmények az egyház védelmében, minden fórumon érvelt a társadalmi kohéziót gyengítő intézkedések ellen.
A hatalom Mindszenty hercegprímást- " Verd meg a pásztort és szétszéled a nyáj " beteljesülésében bízva 1948-ban perbe fogta, koholt vádak alapján letartóztatták, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 

Ezt követően a szerzetesrendek felszámolásával támadtak a Katolikus Egyházra.
1950 júniusától az éj leple alatt rajtaütésszerűen zárdáikból zsúfolt gyűjtőházakba internálták a szerzeteseket, majd szeptemberben törvényerejű rendelettel megvonták a rendek működési engedélyét, mindössze 4 tanítórend 288 fővel folytathatta tevékenységét, a többi szerzetest  mintegy 12000 főt " szélnek eresztették"  rendházaikat több, mint 600-at elkoboztak.
A salgótarjáni rendházból aug. 1-re virradó éjszaka hurcolták el a szerzeteseket és 2 laikus testvért ( P. Kóczián Attila, P. Fűtő Gergely, P. Buczkó Atanáz, Fr. Tarjányi Bernard)
a jászberényi gyűjtő rendházba szállítottak.

Mit jelentettek St.- nak a Ferencesek?
1932 júniusában a város meghívására érkeztek a ferences atyák St- ba. Letelepedésük után azonnal szellemi, lelki, fizikai építkezésbe fogtak. Rendházat, majd Szontágh Pál tervei alapján templomot építettek.
1936-bán a templom felszentelésén Zadravetz István ferences tábori püspök homíliájában az alábbi indító gondolatokkal buzdította a ferences atyákat:
" hűségesek legyetek! Sem csáb, sem gúny, sem megtámadtatás, sem sajtó, sem üldöztetés ne legyen képes benneteket eltántorítani atyáitok hitétől......a mi hitünk a cselekvések hite..... a közéletbe kell beleplántálnunk. Hát vigyétek az iskolákba, a piacokra,  a mulatságokra, közhelyekre, a városházakra, vigyétek mindenüvé Jézus szent hitét és vallástokat. ".
Szent Ferenc fiai küldetésüket híven teljesítették, a nép barátai voltak, köztük éltek, a mindennapjaik részesei voltak, jó kapcsolatot ápoltak a város és az ipari üzemek vezetésével, bekapcsolódtak a város pezsgő kulturális életébe, közösségek szervezésével, az ifjúság nevelésében vállalt szerepükkel, a szegények és elesettek számontartásával és ségítésével tevékeny részesei voltak a közéletnek.
A vallási élet, a lelki építkezés is mozgalmas volt a 30- as években: 
Az 1937- Ben megrendezett KAtolikus nap nagy tömeget vonzott, Serédi Jusztinián bíboros is részt vett az összejövetelen. 
1939- ben a Szent Jobbot körbehordozó Aranyvonatot is fogadták a városban 
1940- Ben Angéla Rótta apostoli nuncius bérmálni érkezett a városba
1943-bán felépítették a Kálváriát
Mindezekben aktív szerepet vállaltak a ferences atyák. Mint ahogy a cserkészet, az Oltáregylet, a Credo Egyesület, a Szívgárda, a Ferences III. Rend patronálásában,  missziók , zarándoklatok, lelki gyakorlatok szervezésében és megtartásában.

A szétszóratással a szerzetesrendek áldásos tavékenysége megszakadt. 
Többségük ezt követően is - egyházi szolgálatban, szolgáló hivatásokban,  vagy civil foglalkozásában, sokan börtönökben, Recsken - tartotta fogadalmát, őrizte és környezete felé közvetítette azt a szellemiséget, amellyel a Krisztus követését vállalta, tanúságot tettek életükkel a keresztényi szeretetről.

Szükséges és fontos, hogy őrizzük emléküket!
Tartsuk ébren az utókor emlékezetét annak a korszaknak a bemutatásával, amikor pusztító eszmék és a rombolás uralkodott.
Úgy gondolom mai zavaros világunkban is érdemes megfontolni  BURKA KELEMEN - a Szűz Máriáról nevezett Ferences Rendtartomány akkori tartományfónökének a provincia tagjaihoz intézett felhívását 1950. Jun. 21- én, a meghurcoltatás idején.

" Zúgva zajlik körülöttünk a történelmi idők sodra. Mégse veszítsük el a világért se fejünket, tájékoztató hitünket gondviselésszerű hivatásunkban akárhogy változzék is életünk és sorsunk külső kerete. Távlatokban kell gondolkodnunk és akkor megtaláljuk a történelmet irányító Gondviselés kézvezetéset, mely eszközként használ fel mindent és mindenkit, eseményeket és embereket egyaránt. Félre tehát azzal, ami kislelkűség és csüggedés, hiszen mi a legfölségesebb ÚR szolgái, katonái, sáfárai vagyunk, akinek szándéka, terve és akarata mindenkor szent és felemelő. Ő vigyáz reánk, és mindenha gondol velünk, ennélfogva nem félhetünk.
Nem most szegődtünk melléje, nem most esküdtünk hozzá. Csak imádkozzunk sokat, többet, mint bármikor valaha, hogy a próbát kiálljuk és minden szenvedésünket, ami esetleg ér öntudatosan ajánljuk fel engesztelésül rendi közösségünk és magyar hazánk javára!" 

Képes beszámoló az eseményekről itt!

Legközelebbi misék

hirdetes-450.jpg