2016. augusztus 30.
Erős vár a mi Istenünk! Áldás békesség! Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Tisztelt Zenebarátok, Kedves Testvérek!
Úgy hiszem, ez a helyes megszólítás, hiszen aki az AKKORD szót látja, vagy hallja rögtön a zenére gondol.
Rendhagyó kiállítás megnyitására kaptam fölkérést. Az első pillanatban az jutott az eszembe: hogy kerül a csizma az asztalra? Egy szakrális térben egy világi egyesület kiállítása sőt mi több még engem kérnek fel, hogy megnyissam?!
Amikor megtudtam a részleteket, mindjárt változott a véleményem.
Általában mi jut eszünkbe egy muzsikus csapatról? A szórakozás, egy szép, hasznos és kellemes időtöltés.
Az idén 35 éves AKKORD Fúvós Kisegyüttes azonban nem csak szórakoztat, hanem szolgál is.
Megismerve a kiállított dokumentumokat, kiderült, hogy valamennyi kapcsolódik a szakrális életünkhöz. Kérdésemre a kiállítás rendezője elmondta: a vallási életünkhöz kapcsolódó eseményeiknek csupán egy részét tudták elénk tárni a rendelkezésre álló térben.
A másik kérdés: miért kapcsolódik a VÖLGYVÁROSI ORGONASZÓ rendezvénysorozatunkhoz ez az esemény? Csak néhány okot hagy említsek.
- Amikor egy kürt kórus szépen szól, azt szokták mondani: olyan mit az orgona.
- Az AKKORD volt az ötletgazdája az immár 80. éve felé közeledő orgonánk karbantartásához szükséges lelki és anyagi támogatás elindításának. Az akkor 60 éves orgonánk tiszteletére szervezett eseménysorozattal tették le az alapkövét annak a háznak, mely építésének egy fontos láncszeme volt a hangszer első kisebb mértékű felújítása. Talán emlékeztek rá a 75 éves orgonánk jubileumi évében került sor erre. Bizonyára az akkor készült filmet sokan láttátok a városi tévénkben.
- határainkon belül és azokon túlra is viszik zeneszeretetüket. Mi több az Erdélyben élő szórvány magyarsághoz több mint egy évtizede juttatják el többek között az anyaország szakrális kultúráját.
Például: 12 évvel ezelőtt egy olyan paptestvérünk első miséjét tették még ünnepélyesebbé, aki szórványban csak románul beszélt. Óvodás korában csak annyit tudott magyarul, hogy "papbacsi" …
Ezzel a gondolattal már a már át is léptük a megnyitó határát, egy rövid tárlatvezetéssel szeretném fölhívnia szíves figyelmeteket néhány - a számomra érdekes - dokumentumra.
A hivatalos formula szerint a" MINT AZ ORGONA…" című kiállítást ezennel megnyitom.
Mielőtt a kiállítást megnéznénk előtte szeretném Önökkel megosztani Reményik Sándor versét.
CSENDES CSODÁK
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
LELKI BALZSAM ... a Völgyvárosi Orgonaszóhoz
Elgondolkoztak már azon, hogy mi a legjobb a nyárban? Ne olyan apróságokra gondoljunk, mint a fagyi, vagy a pihenés. Miért várjuk a tavaszt, a nyarat? A téli borongós idők után végre igaziból kibújik a napa felhők mögül. Végre a homály helyett ismét fény ölel körül minket.
Szerintem a FÉNY a nyár egyik legfőbb ereje. Ez az igazi kincs. Kérdezzenek csak meg egy bányászt!
A fény átvitt értelemben is fontos. Melengeti az emberek lelkét.
Müller Péter így vélekedik erről: Szemünkkel s persze "lelki szemeinkkel" nemcsak nézünk, hanem varázsolunk, átformálunk,teremtünk is. Erről nem tudunk. Mi csak a visszavert fényt érzékeljük, de hogy mi is fényadók vagyunk, arról egyszerűen nem veszünk tudomást.
Itt az ideje, hogy tudatosuljon bennünk: MI IS FÉNYADÓK VAGYUNK. Például most az iskolakezdéskor fokozottabban figyeljünk oda, hogy mit sugárzunk az iskolába készülő gyermekünk felé: "Jaj de messze van még a szünidő! Majd csak túléled" VAGY: "Ismét lehetőséget kapsz arra, hogy még a tavalyinál is jobb eredményt érj el. Figyeld meg, ha becsületesen tanulsz, úgy elröppen az év. Rövid idő múlva nyakunkon az őszi szünet!"
Az első gondolatokkal nem tudjuk fölmelegíteni gyermekünk lelkét, olyanok vagyunk minta a borongós téli nap. A másodszor elhangzott mondatok megvilágítják gyermekünk előtt a lehetőségeket. Sugározzuk gyermekünk, unokánk felé a megértés és a szeretet fényét!
A képek itt láthatók. Köszönet érte Homoga Józsefnek és Varga Andrásnak.
