2016. augusztus 28.
Kedves Testvéreim!
A betegség a következő módon határozható meg: „Az egészség hiánya, az élő szervezetnek az az állapota, melyben az életfolyamatok eltérnek a normálistól, egyensúlyuk megbomlik, súlyosabb esetben végleg megszűnik, ami a halálhoz vezet.”(M. Kat. Lexikon, 807.) Mikor érzékeljük az egyensúlyvesztést, akkor rendszerint orvoshoz megyünk, aki a tünetek alapján előírja a gyógyulást elősegítő kezelést. A legtöbb esetben ez a testet gyógyítja. Az ember azonban nemcsak test, hanem lélek is. Az ember teste és lelke elválaszthatatlan a földi élet alatt. Belső világunk a testünkön által fejeződik ki. Amikor vidámak vagyunk örömtelien járunk, mosolygunk és szinte lebegünk. A szomorú ember meggörnyed, könny folyik a szeméből, arca tükrözi belső fájdalmát.
Az ember testét és lelkét egyaránt érheti betegség. Sőt mivel az ember test és lélek egysége, ezért ha valaki beteg, akkor szüksége van testi és lelki kezelésre is, hogy mielőbb meggyógyuljon. Isten a földi embert megváltotta és gyermekévé fogadta, és kegyelmeinek hordozójává tette a megváltás által. „A kegyelmi elhivatottság azonban nem szüntette meg az élet természetes adottságait, terheit és veszélyeit, így a kísértés, a bűn és a betegség állandó fenyegetését sem.”(U. O. 804.)
A betegség tehát hozzá tartozik a földi élet kihívásai és lehetőségei közé. Reinhold Schneider, német író így beszél a beteg emberről: „A beteg többet tud megsejteni, megérezni, mint más ember.” Korunkban is megfigyelhetjük, gyakran beteggé kell lennie az embernek ahhoz, hogy fölismerje: akire valóban szüksége van, az egyedül az Isten. (vö. YOUCAT 143.) Jézus Krisztus a betegségnek is értéket adott és minden szenvedést megváltott, amelyből élet és növekedés fakad. Az evangéliumban rengeteg beteg emberrel találkozunk, aki egy része hisz és meggyógyul, mások nem nyernek gyógyulást. Isten különleges figyelemmel követei a beteg embert és jelenlétével vele együtt járja végig a szenvedést, amely után örök életet ajándékoz annak, aki elfogadta meghívását.
Jézus egész nyilvános működése során betegekkel találkozik útján. Meggyógyítja őket és így kinyilatkoztatja hatalmát, amely képes minden betegséget meggyógyítani és kiűzni a sátánt. Jézus egyetlen követelményt támaszt a betegekkel szemben: higgyenek benne. Urunk tettei és az apostoloknak adott küldetés előre jelzi a keresztény szentségeket. Ezek közül a betegek szentségét emelem ma ki, melyen keresztül Jézus konkrétan odalép a szentséget kérőkhöz, megérinti, megerősíti és vigasztalja őket. Békét ajándékoz nekik a betegségben és erőt a szenvedések elviselésére, mert minden beteg különös módon részesedik Jézus Keresztáldozatából, hogy a feltámadásban is részesedhessen majd. A lelki gyógyulás van akinek meghozza a testi felépülést, van akit megerősít e szentség, még mielőtt találkozna élete végén a feltámadt Úrral.
A betegek kenetét már az ősegyházban is kiszolgáltatták, amint a Jakab levélben olvassuk: „Beteg valaki köztetek? Hívassa el az egyház presbitereit, azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében! A hitből fakadó imádság megszabadítja a beteget, és az Úr felsegíti őt, ha pedig bűnökben van, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember könyörgése.”
A püspök vagy pap, mint Krisztus megjelenítője szolgáltatja ki e szentséget és az egész hívő közösség, az egész egyházzal együtt könyörög a betegekért, hogy Isten adja meg nekik ami üdvösségükre szolgál: a gyógyulást vagy a megerősítést.
Testvéreim! Kérjük ma bátran Isten gyógyító erejét, hogy gyógyítson meg bennünket a bűn betegségéből. Forduljunk az Irgalmas orvoshoz hittel, aki szívünk-lelkünk sebeit képes orvosolni és gyógyítani. És különösen is imádkozzunk ma azokért, akik a betegek szentségében részesülnek, hogy megtapasztalva Isten közelségét erőt és vigasztalást nyerjenek. Adja meg nekik Isten a lelki békét és megnyugvást, valamit ha üdvösségükre válik a testi gyógyulást is. Krisztus a mi Urunk által.
Kiss Dávid káplán prédikációja
A képek itt láthatók!
