Búcsúztattunk és búcsúztak a régiek! Köszöntek és köszöntöttük az újakat!

107-Kapl-nok-b.JPG2016. június 30.

Feladatok

 

Mennyi feladat jön szembe velem!

Van, ami szerfelett vonzó,

Enyémnek érzem

S azt mondom:

Ezt szeretem!

Van, mit szívesen kikerülnék

Mert félek tőle,

Lökném tova, elutasítanám

Hátha Isten nem is ezt rótta rám

 

Kell hozzá a nyugalom csendje, éje

Hogy leássak a lelkembe, mélyre

Ahol zavaró zaj már semmi sincsen

Ahol végre kézenfog Isten

 

Kezem kezében, s míg egymásra nézünk

Választ ad sok aggodalomra

Vándorbotját is kölcsönadja

Ő tudja már, hogy miért van minden

„Ne törődj a holnap bajával!--

Ultreya!”-mondja, és visz magával

S ha volt is, kétségem többé már nincsen

Dr. Sasváry Erzsébet

A képek itt láthatók! Köszönet érte Deák BorinakT

Laci káplán atya búcsúzó gondolatai!

Amikor hozzákezdtem András atya felkérésére a búcsúról írni, azon gondolkodtam, hogy miről is kell beszélni egy elhelyezés kapcsán. Talán összegezni kell? Talán értékelni? Talán a szépet kellene felidézni s mindent, ami negatív volt, azt mögöttünk hagyni?

          Azt hiszem, hogy az egyik legszebb élményem a salgótarjáni élettel kapcsolatban az érés, a növekedés: azaz a sok tapasztalat, a mégtöbb barátság, a sok beszélgetés, a sok küzdelem, az elesések, csalódások, békülések és továbblépések s felejtések…

          Gyerekkoromban láttam egy filmet, amely nagyon neghatározó volt az életemben. Egy mélymerülő búvárról szólt, aki hihetetlen sikereket ért el életében. Egyetlen álma volt, hogy találkozhasson egy delfinnel s megérinthesse őt. Egy álom, amely kész minden jelenbeli sikert felülbírálni. Egy vágy, amely a mostani valóságot túllépve szeretne igazzá lenni. Filmbeli hősöm utolsó mozzanatként a vízbe ugrik, s egyre mélyebbre úszva próbálja meg saját eredményeit túlszárnyalni. Egy erős, biztonságot jelentő kötélbe kapaszkodva merül egyre mélyebbre, amikor megpillant egy delfint. A delfin megpillantva őt egyre közelebb úszik hozzá, de még mindig elérhetetlen távolságba. Hősünk döntés előtt áll: az életet jelentő biztos kötél, avagy az álom megvalósulása…

          Én azt hiszem, nagyon sokan ismerjük ezt ragaszkodásainkban, kapcsolatainkban, mindennapjainkban… Dönteni valami ismeretlen, kipróbálatlan mellett, azért, hogy saját magunkat megismerjük, előrébb lépjünk, hogy érezzük azt, hogy erősek vagyunk. Talán néha nem is az a fontos, hogy ténylegesen is megbírkózzunk egy helyzettel, hanem sokkal inkább az, hogy erősnek érezhessük magunkat.

          Azt hiszem a salgótarjáni életemben is ez volt az egyik legfontosabb számomra. Erősnek akartam érezni magam, olyan embernek, aki képes és kész a jóra, az ajándékozásra, a küzdelemre és a kitartásra. És aki kész arra, hogy elesését beismerve és felismerve újra fel tudjon állni s továbbmenni.  

          A következő napok új fejezetet kínálnak. Hasonló dilemma van jelen bennem, mint filmbeli karakterünknek. Maradni vagy elengedni?

          Hősünk álmai megvalósulása érdekében elengedte a kötelet s úszott a delfin után. Tudta, hogy ez egyben a halált jelenti, de megtette, mert az álmok fontosabbak voltak számára. Talán sokszor nekünk is így kell döntenünk: Átvitt értelemben meghalnunk, hogy aztán életet nyerhessünk s adjunk másoknak is?

          Valaki feltette nekem a napokban a kérdést, hogy megbántam-e valamit? Akkor azt mondtam, hogy igen… Igen, megbántam, hogy túlzottan szívembe fogadtam barátokat, munkatársakat… Mert így mindig nehezebb elmenni… Ma mégis azt mondom, hogy nem bántam meg semmit, hanem végtelen nagy hála él bennem… Hála, mert bebizonyította nekem Salgótarján, hogy vannak, akik még tudnak szeretni, megbocsátani, odaállni valaki mellé, meghallatni, s elfogadni. Talán ez a legtöbb, amit egy keresztény, egy ember tehet a másik emberért…

          Szintén megkérdezte valaki a héten, hogy mit üzennék a fiataloknak? Azt, amit egyszer nekem is mondott lelkiatyám: „Legyenek álmaitok!” Olyanok, amelyekért akár meghalni is képesek volnátok. Sose elégedjetek meg a középszerűséggel, mert az Isten nem a középszerűségre teremtett benneteket, hanem a nagyságra. Az Isten a nagyszerűségre teremtett benneteket! Merjetek nagyok lenne s valami nagyszerűt alkotni, mert a süllyedő világ emelkedésre vágyik. Arra, hogy ti mutassatok neki példát saját kitartásotokkal s emelkedésetekkel.

Köszönöm, hogy köztetek lehettem!  

Legközelebbi misék

ADOMANYOK-egyutt-a-harom-plebania.jpg

Tamogatasi-kerese-KKA.jpg

Aktualis-Hirdetes-3-plebaniaval.jpg

Támogatások

Kormany-tamogatas-2019.jpg

Kormany-tamogatas-2018.jpg

Kormany-tamogatas-2017.jpg

Archívum