HITTANTÁBOR BOGÁCSON 2016. JÚNIUS 20-24
Előzmények:
A tavalyi évben nagyon megtetszett nekünk a bogácsi Szent Márton diákszállás, mely 40+ 20 férőhelyes. A tágas fedett terasszal és nagy füves kerttel rendelkező hely amúgy igen egyszerű, már-már puritán.
1.nap
A délelőtt 10 órai gyülekezőt még lótás-futás előzte meg. Mindig van ami csak az utolsó pillanatokban intézhető el, például két vidéki iskolába járó gyermek csatlakoztatása a csoporthoz. Zoli atya áldásával indultunk. Apróbb hibáinkból a Gondviselés mindig valami jót hoz ki, így abból is, hogy a busz véletlen balra kanyarodott jobb helyett, így Kisterenye felé mehettünk mely enyhébb kanyargókkal tűzdelt, mint a tavak mellett elvezető „hátsó út”. A buszon imádkoztunk vizsgázó társainkért is. Előbb értünk Bogácsra mint Zoli atya autóval. A helyi pap bácsi már várt bennünket kutyájával Blökivel.
Elmondtuk az Úr angyalát. Lepakolva felszereléseinket rögtön a templomba mentünk, ahol kellemes hűvösben köszönthettük az Úr Jézust. Rövid eligazítást követően elfoglaltuk a helyünket és ebédhez gyülekeztünk úgy 14 óra tájban. Befalva a maradékainkat sorversenyeken tettük próbára magunkat, ahol csoportjaink számára gyűjthettünk pontokat. Megtartottuk a nyitó szentmisén az első „szívtágítót” is, vagyis az első lelki előadást az irgalomról. Esti imával és kifogyhatatlan ének-kedvvel küldtük aludni a fiatalokat. Mi felnőttek még megbeszéltük, hogy holnap mit kell jobban csinálnunk.
2.nap
Kedd a vízi nap évek óta. Ilyenkor mindenki strandolni szeretne. Ez a vágy kapóra is jön mert kellő képen lefárasztja magát minden gyermek. Délelőtt, a reggeli torna és ima után a második „szívtágító” is megtörtént. Zoli atya ki tett magáért, nagyon érthetően, meghatóan beszélt. A mártózás a strandon mindenkiből kiszívta a maradék erőt. Nagyon meleg volt, még egy öklömnyi kis felhő sem mutatkozott az égen. Erre a napra feljöttek az idősebb fiatalok is autóval. Tóni, Misi, Alex, Csenge és Dalma. Ők csak ezen a napon tudtak csatlakozni hozzánk, önköltségesen. Segítettek csúszdáztatni a jó népet, leginkább a felső tagozatosakat vitték le az egyébként igen meredek csúszdán. Estére finom vacsorát kaptunk a Paprika vendéglőben. Minden nap volt egy kis „csendzóna”. Ilyenkor mindenki a tábori füzetébe dolgozott. Leírhatta az aznapi élményeit, vagy épp imádságos gondolatait. Az esti imára mindenki szívesen jött, nem kellett senkit nógatni, jó volt együtt lenni jó társaságban! Velünk volt Salamon Kati néni is, aki éber figyelemmel leste mindenki szükségletét, ha kellett terítésben, ha kellett a vízparti szolgálatban vagy épp a wc. takarításban segédkezett, fegyelmezett ha kell.
3.nap
Szerda a mi rendhagyó sportnapunk. Ilyenkor mindig keresünk egy pályát, ahol lehet focizni, métázni. Most is így cselekedtünk a reggeli ima, étkezés és a csend zóna után. Mivel nagyon meleg volt, délelőtt kézműveskedtünk. Az ebédet délben osztották, így nagyon kevés idő maradt volna a játékra, ha nem hagyjuk azt délutánra. A kézműves foglalkozáson nyakba akasztható kis medált készítettünk levegőn száradó gyurmából. Jézus szíve képek is előkerültek a nagy bőröndből, aki akart készíthetett méltó keretet a képhez. A sport előtt még megérkezett András atya három nagy dinnyével. Zoli atyára bízva a fotózást ő maga is beszállt a métába! A dinnye pompás volt, szerintem a héját is megettük! :D Akit megtűzött kicsit a nap, azokat hagytuk pihenni, fürdeni. Estére úgy feltámadt a közösség lelki ereje, hogy magam vittem ki őket gyalog menetben a kilátóhoz, ahol nem csak az esti imára volt lehetőség tücsök ciripelésben, de szent-János bogarakat is láthattak az élesebb szeműek. Mire haza értünk Zoltán atya és Kiss Zoli előkészítették az oltárt a Szentségimádáshoz. Mécsesekkel, terítővel. Előkerült a régi nagy tábori abroszunk, melyet még a mátraszőlősi táborban készítettünk….sok emléket tehettem le magam is Jézus lábaihoz. A csodálatos az volt, hogy bár mindenki szabadon elmehetett aludni, valahogy senki nem akart….fél 11-kor tette el a Szentséget Atya….és még kicsit énekelgettünk!
- nap
Halálos meleg, narancsvörös riasztás…..úgy álltunk már a reggeli tornánál, mint a tyúkok…emelt szárnyakkal. E napon lehetőségünk lett volna Mezőkövesdet meglátogatni, de valahogy senkinek nem volt hozzá kedve. Az ebédet ismét délre tették, így ez is megkötötte a kezünket. Ilyen melegben mit is lehet csinálni, hogy senki ne legyen beteg? A jó öreg MOZI! Projektoros kivetítővel megnéztük Szent Fausztina nővér életét. Aki bele szunnyadt, hagytuk….hisz Jézus lábainál megpihenni a legjobb dolog. Csütörtök délután az irgalmasság rózsafüzéréről beszélgettünk, megpróbáltuk a fohászokat megtanulni. Aki még szeretett volna futkározni, annak lehetősége volt egy számháború-csatára. A csatát Kis Domonkos vezette, az egészségügyi-felelős Kati néni volt. Én és pár kisebb gyerek pólók batikolásába kezdtünk és még befejeztük az előző napi kézműves tevékenységeinket. Este a vacsora és a tisztálkodás után tábortüzet gyújtottunk és mindenki elmondhatta mi volt számára a legjobb…és mi az amin ő maga változtatni szeretne. Volt, aki azt mondta, hogy szeretne minden nap olvasni a Bibliából…..mások a szülőknek való napi segítséget tűzték ki célul. Este páran nagyobbak sétálni mentek….a kisebbek éjjel 11-kor is szerettek volna még alkotni, de olyan kimerültnek látszottak, hogy Kati néni segítségével aludni tértek. Mi felnőttek éjjel fél kettőig fenn voltunk és megvitattuk hibáinkat, lehetőségeinket és érdemeinket.
- nap
Péntek reggel sietve reggeliztünk, mert fél 9-től a keresztutat végeztük a templomban pénteki önmegtagadás képen. Ezt a búcsú szentmise követte, melynek homíliája az utolsó „szívtágító” gondolatait tartalmazta. A szentmisét követően újra „vízre ereszkedtünk”, én maradtam kitakarítani a szálláshelyeket, hogy minél kevesebb rumlit találjanak utánunk. A többiek a víz és a kánikula áldásait élvezték a parton……bár azt hiszem én jártam jobban!:D Mikor kiértem én is a partra, friss lekváros táska illata fogadott, az volt a napi ebédünk. A fáradt szárítkozó gyerekek közül egyre többen kérték, hogy fessek valamit az arcukra…..magyar zászlót a vasárnapi meccsre való készületként, vagy valami mást. Kerültek az orcákra virágok…állatkák…de mégis a legtöbb a Magyar zászló! Zoltán atyára is rajzoltunk egy nagy Superman jelet, hisz valóban szuper volt minden ami történt a táborban.
Az utolsó fél órában még mindenki vehetett ásványvizet a buszra, bepakoltunk és elköszöntünk a helytől. A rekkenő hőségben a légkondi segített a buszon. A hazafelé úton imába foglaltuk szüleinket és imádkoztunk, hogy elhatározásainkhoz hűek tudjunk maradni! Salgótarjánba érve döbbenten láttuk, hogy az aszfaltra hullt az égi áldás, nagy eső lehetett. Mire kiszálltunk a buszból, már ismét sütött a nap. Kívánom, hogy a lélek napsütése ragyogja be mindenkinek a szívét ne csak a vakáció idején, hanem egész évben, és a következő táborban is!
Márti néni
A táborról képi összeállítás itt!
