2016. március 21.
Évről évre a húsvéti készületünk része, hogy lélekben átéljük Krisztus keresztútját és elkísérjük Őt a Golgotán.
A képek itt láthatók az elmélkedés pedig itt olvasható.
A jeruzsálemi keresztútra emlékezve kapaszkodtunk fel a salgótarjáni Kálvária-hegyre idén is. Sok-sok gyermek, fiatalok és idősebbek is eljöttek március 19-én délelőtt 10 órakor, hogy együtt imádkozzunk, elmélkedjünk, erőt merítsünk. S nemcsak városunkból, hanem a közeli és távolabbi falvakból is többen érkeztek. Derűs napsütésben Zoltán atya vezetésével jártuk végig a keresztutat, mely csendes meghittségében volt lélekemelő és különösen megható a legkisebbek kedves, őszinte imáival. Papjainkkal együtt jelképesen felvettük a magunk keresztjét és stációról stációra haladva énekeltük:
„Keresztúton követünk, Jézus, édes Istenünk. Szenvedésed égi jel….”
Fönt a Keresztnél a záró imát a pedagógus hivatásért, pedagógusainkért mondtuk. András atya őértük ajánlotta föl keresztutunkat, hiszen nem mindennapi a felelősségük a jövő nemzedék értékeinek megalapozásában, útnak indításában. Ez a hivatás a nemzet jövőjéért felelősséget vállalt hivatás, amit csak félelmek nélkül lehet tenni.
„Add Uram, hogy a pedagógusnak
Emberi bölcsessége, méltósága legyen,
Mert emberi bölcsesség, méltóság nélkül nevelni –
Egy egész nemzet jövőjét tönkre lehet tenni…”
Az imádságos, szép délelőttön azokra is gondoltunk, akik nem lehettek itt, de akiket elhoztunk a szívünkben. Ők is részesei voltak ennek a keresztútnak.