A találkozás öröme. Nagyoroszi 2015.06.27 XI. Egyházmegyei Találkozó

001-EMT-Nagyoro.JPG2015. június 27.

Az evangélium öröme

A kereszténység leghitelesebb arca

 

Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű buzdítása címében hordozza az örömöt. Éppen ezért ennek az egyszerű szónak a feltárása képezi a dokumentum bevezetését. Ráadásul az öröm gondolatának az elemzése megmutatja korunk sebesültségét is, felmutatja azt a szövegkörnyezetet, amelyben az új evangelizációnak meg kell valósulnia.

„Az aktuális világnak, a maga sokrétű és nyomasztó fogyasztási kínálatával az a nagy veszélye, hogy egyénközpontú szomorúsághoz vezet, amely az elkényelmesedett és fösvény szívből, a felszínes élvezetek beteges kereséséből, az elszigetelt lelkiismeretből fakad" (EG 2). Ez a kísértés próbára teszi a keresztényeket is, nem csupán a külvilágot: „Sokan beleesnek [ebbe a veszélybe], és sértődött, elégedetlen, élettelen személyekké válnak" (uo.). Szinte magunk előtt látjuk az önmagával elégedett, de a külvilágot szüntelenül kritizáló katolicizmust, amely a Bibliából igyekszik ideológiát gyártani önnön felsőbbrendűségéhez. Feltűnnek szemeink előtt a keresztények, akiknek folyton bajuk van a többiekkel, de önmagukat, a saját családjukat, a saját plébániájukat, csoportjukat, lelkiségüket, közösségüket paradicsomkertnek látják. Ez az a hit, az a moralizáló kereszténység, amely elől menekül minden élő, mert magabiztossága mögött megérzi azt az élettelenséget, amelyről a pápa ír. Se új, se régi evangelizáció nem bontakozhat ki úgy, ha a keresztények nem válnak az élet, az öröm, a szabadság vonzó tanúivá az egész társadalom előtt.

Ehhez azonban megújulásra van szükség, méghozzá olyanra, amely nem adminisztratív jellegű. A puszta strukturális reform (bizottságok, intézmények átszabása, alapítása) nem segít az élettelenség és örömtelenség helyzetein, inkább csak elmélyíti azokat. Ferenc pápa megjelöli a kiindulási pontot: „Meghívok minden keresztényt arra, akármilyen helyen és helyzetben van is, hogy még ma újítsa meg személyes találkozását Jézus Krisztussal, vagy legalább döntsön úgy, hogy megengedi: Jézus találkozzon vele, és keresse őt szüntelenül mindennap" (EG 3). Ez a találkozás a szíve a keresztény létezésnek. Szíven üt az alázat, amellyel a 2012-es szinódusnak, a világ püspökeinek tapasztalatai alapján a pápa fogalmaz: kéri a keresztényeket, hogy akarjanak személyessé válni az istenkapcsolatukban, vagy legalább engedjék meg Istennek, hogy közeledjen feléjük! Az egyház által elénk tartott hit-tükör prófétai kritikája ez.

 

 

Itt jutunk el a lényegig: ha valaki végre személyessé válik a hitében, azt öröm tölti el. Nem csak az ima pillanataiban! „Isten, a mi Atyánk szeretetteljes meghívására a hétköznapi élet kicsi dolgai közepette megélt öröm a válasz" (EG 4). Az öröm mint válasz, az öröm mint el- és befogadás – a kereszténység leghitelesebb arca. Ha ez kiteljesedik bennünk, átalakulunk. „Csakis az Isten szeretetével való, boldog barátsággá átalakuló találkozásnak – vagy újra találkozásnak – köszönhetően szakadunk el elszigetelt lelkiismeretünktől és önmagunkba zártságunktól. Akkor jutunk el a teljességgel emberi létre, amikor már többek vagyunk, mint emberiek... (...) ...ha valaki befogadta ezt a szeretetet, amely újra értelmet ad életének, hogyan is zárhatná magába a vágyat, hogy közölje azt másokkal?" (EG 8)

Dr. Török Csaba (Megjelent: Új Ember Hetilap 2014.01.26. számában.)

Köszönjük Testvéreink sok sok munkáját és örömteli fogadtatását!

A talákozóról a képek itt láthatók!

Legközelebbi misék

ADOMANYOK-egyutt-a-harom-plebania.jpg

Tamogatasi-kerese-KKA.jpg

Aktualis-Hirdetes-3-plebaniaval.jpg

Támogatások

Kormany-tamogatas-2019.jpg

Kormany-tamogatas-2018.jpg

Kormany-tamogatas-2017.jpg

Archívum