Úrnapja

2015%2D06%2D07%2DUrnapja.JPG2015. június 08.

Úrnapja, avagy az Oltáriszentség ünnepe

Az évszázados vallási szokások, hagyományok, nemcsak szakrális útmutatást adtak, hanem megtanítottak bennünket az élet szépségére, és egyúttal örökké velünk maradó élményt nyújtottak. Ilyen különleges és emlékezetes hagyomány volt szülőfalumban, Kishartyánban az évente megtartott úrnapi szertartás a „gulyibaszentelés” is, felemelő lelkisége és gyönyörűsége miatt is. Gulyibának a szertartási stációknál épített virágsátrakat neveztük, s mivel úrnapja van, elmesélem e szép katolikus szokás történetét.

Mióta Jézus megalapította Egyházát és az Oltáriszentséget, azóta a keresztény egyházakban a szentmiséken mindig felhangzanak az utolsó vacsora szavai. A Biblia utolsó vacsora fejezete szerint: „Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s oda nyújtotta tanítványainak (…) Vegyétek és egyétek, ez az én testem! Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: ’Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára’.” (Mt 26, 26-28).

Úrnapja a katolikusok fő ünnepe, Krisztus Testének és Vérének, az Oltáriszentségnek az ünnepe, mely pünkösd után a tizedik napra (csütörtökre) esik, melyet ma Magyarországon két héttel pünkösdvasárnap után tartanak. A megemlékezés gyökerei a 13. századig nyúlnak vissza, amikor is, 1264-ben IV. Orbán pápa úgy rendelkezett, hogy az oltáriszentségnek legyen évente egy ünnepe is. Ez lett az Úrnapja. Az ünnep fő eseménye a körmenet. Célja az volt, hogy „Krisztus titokzatos teste”, az oltáriszentségség minél közelebb kerüljön az emberekhez. Az első századokban a körmeneteket a templomok körül tartották, majd később a településrészeket is igyekeztek bekapcsolni. E szép ünnep mindig a tavasz végét jelentette, mely a virágdíszítések, az újkori szokások miatt volt nagyon fontos. Emlékeimben azok az úrnapi ünnepek élnek, amikor a körmenet a falu központjában felállított szabadtéri oltárokhoz, virágsátrakhoz vezetett.

Községünkben mindig is szorgalmas és nagyon vallásos közösség élt. Mivel a körmenet megszervezése, illetve a virágsátrak felállítása a település lakóitól sok-sok erőfeszítést igényelt, ezért a falu apraja-nagyja összefogott és tette a dolgát. A körmenet útvonalán négy stációt, négy gulyibát és bennük egy-egy oltárt készítettünk, s az oltárok fölé virágdíszítéssel lombsátrat emeltünk. A stációkat egy-egy tehetősebb család, vagy egy nagyobb közösség – pl. egy utca közössége – készítette el. A virágsátrak általában állandó helyen, egyik a haranglábnál és három a Fővégben, a mai Petőfi utcában lett felállítva, s külön-külön egy-egy égtájhoz tájolva. Úrnapján nemcsak a körmenet útvonalának, hanem minden utcának rendezettnek és tisztának kellett lennie, sőt az utcafront kerítéseit zöldág díszítette. A munkamegosztásnak megfelelően a gulyibák építéséhez szükséges faanyagot, zöldágakat a férfiak „teremtették elő” és a sátrakat is ők állították össze. Legnagyobb feladat azonban a lányokra, asszonyokra hárult. Hisz a virágdíszítésekhez és a virágszőnyegekhez szükséges virágokat, részben a kertekből, részben a határból kellett összegyűjteniük, majd a díszítéseket, a sátrak előtti virágszőnyegeket elkészíteni. Ez utóbbi az ünnep reggelén történt. A végzéskor a „virágsátrak” és a sokszínű „virágtenger” mellett, sok fáradt, de boldog ember volt látható.

Az ünnep délelőttjén a falu lakossága a templomba, a szentmisére igyekezett. A jeles napra templomunk is megújult, virágba öltözött. A körmenetre – a szentáldozást követően – a szentmise vége előtt került sor. A tisztelendő vezetésével – kezében az oltáriszentséggel – imádkozva és énekelve indultunk el az egy km-re lévő faluközponthoz. Érkezésünkkor harangszó fogadott és megkezdődött a szertartás, a gulyibaszentelés. Mind a négy stációnál megálltunk, imádkoztunk és az evangéliumi részlet felolvasását követően a pap a négy égtáj felé szenteltvizet hintett, illetve az első áldozó kislányok a tovahaladó oltáriszentség elé rózsaszirmokat szórtak. A szertartás befejezését is harangszó jelezte. Ezután az ünneplő közösség visszaindult a templomba. Ott a „Krisztus teste és szent vére…” kezdetű énekkel az úrnapi szentmise véget ért. Az ünnep számomra örök szépség marad.

Bartos József gondolatai.

Köszönet értük.

 

Úrnapja

Mikor eljössz

     És betöltöd lelkünk

Kigyúlnak benne

     Fénylő gyertyalángok

Pompázatos szirmukat kibontják

     Fagyottnak hitt, titkos,

Illatos virágok

     Fecskéink boldogan csicseregve

Fészkükre röppennek sorban

     Hűvös hangjegyek forró

Himnusszá állnak össze

     Neked zengő torokban

Téged dicsér örvendezve minden

     Áldott légy!---

És minket is áldj meg,

     Mi Urunk,

Ki velünk vagy

     A Kenyérben és a Borban!

Dr. Sasváry Erzsébet

Köszönet érte!

Legközelebbi misék

ADOMANYOK-egyutt-a-harom-plebania.jpg

Tamogatasi-kerese-KKA.jpg

Aktualis-Hirdetes-3-plebaniaval.jpg

Támogatások

Kormany-tamogatas-2019.jpg

Kormany-tamogatas-2018.jpg

Kormany-tamogatas-2017.jpg

Archívum