2015. április 12.

Missziós terület lettünk?
Missziós terület lettünk!

 1957 után újra missziós küldetés és tevékenység színhelye volt szűkebb kis hazánk: Somos, benne a somosi egyházközség. A Plébánia épülete és az Erdei Iskola adott otthont annak a mintegy 40 – jezsuita közösséghez tartozó – fiatalnak, akik több lehetőség közül – némi itteni biztatás után – minket választottak húsvéti elmélkedésük, közösségépítésük és nem utolsó sorban missziós tevékenységük színhelyéül. Jól tették, hogy így döntöttek. Jó érzés volt látni a nyüzsgő, élettel teli plébániaépületet, a faluban és a környéken sétálgató, udvarias, csendes a nagyheti liturgiákra, virrasztásokra, lelki megújulásra hívó fiatalokat.

 Megpezsdült az egyházközség és a falu élete. Értő, okos, csillogó szempárok között tölthettük el ezt a Nagycsütörtöktől Húsvét vasárnapig tartó időszakot. Mint utóbb kiderült, nem egy teljesen összeszokott közösségről van szó, mégis úgy énekeltek és zenéltek, mint akik azt már régóta gyakorolják. Még most is beleborzongok, amikor a feltámadási szertartáson a Nagypéntek csendje után – a somosi templomban talán először – megszólalt a kürt. Megtisztító, felemelő érzés volt, - köszönet érte. A meglepetés erejével hatott a falut is felölelő – már már feledésbe merült – nagy körmenet. A jezsuita Rendfőnök atya prédikációi, a vasárnapi szeretetvendégség értékelő beszélgetései, mindannyiunk számára maradandó élményt jelentettek.

 Hétfőn a fél 9-es szentmisén már nem voltak itt, üresek voltak az oldalhajó padjai. Napközben már a faluban sem lehetett velük találkozni. Találkoztam viszont késő este az út közepén birkózó, ökölharcba bonyolódó lakosokkal, műsoruknak a megérkező rendőrautó vetett véget… visszatért az élet a „normális” kerékvágásba?

 Követendő példát nemcsak fiataljaink számára adtak az „elvilágiasodott nagyvárosból” idelátogató jezsuita közösség tagjai, hanem mindnyájunknak. Az Ő jelenlétük, hitvallásuk is bizonyítja, hogy van feltámadás és van remény. Köszönet Nekik érte. Isten áldása legyen rajtuk és mirajtunk is! Visszavárunk Benneteket!

A missziós eseményről a képeket Pozsgay Benedek és Techet Gábor készítette. Köszenet munkájukért és azért mert itt láthatóvá tették!

A Forrai Tamás SJ tartományfőnök atya  és az Ifjúság emlékező gondolatai itt olvashatók.

„Ahogy az elmúlt években, úgy az idei Húsvéton is többfelé voltunk jezsuiták és fiatalok vidéki misszión. Számomra újra meghatározó tapasztalat volt, hogy ezen napok mélyebb megélése és megértése mennyire egy folyamat életemben. Minden év új tapasztalata, mind az, amit megéltem és ahogy ezt behozom a nagyböjtbe, abban születhetik új élet. Amit behozok, akikkel megosztom, ahogy erre figyelek a csendben, történik a megváltás. Apró dolgokban. Például érdekes módon számomra még abban is, ahogy a közösség által hordozva magam hogyan tudtam idén inkább csendes megélője, mint „papi tevője” lenni ezen napoknak. Hálás vagyok érte.” Forrai Tamás SJ

Missziós húsvéti szent három nap Somoson

„1937, 1947, 1957 és 2015. Ez a négy évszám látható a somosi templom missziós keresztjén. Az első három mintegy krisztusi sebként jelzi a huszadik század magyar történelmét. Az utolsó pedig a mi tanúságtételünket. Nagyszerű ezt tudni.

1937: az első világháború, a Tanácsköztársaság és a Trianon utáni ország népe a megújulást és az abból fakadó erőt a bűnbánatban, és a hit elmélyítésében kereste. Az akkor érvényes Egyházi Törvénykönyv rendelkezése szerint minden plébánián legalább tíz évenként kellett népmissziót tartani. A számok azt jelzik, hogy a közösség ezt megtartotta még a háború és a legszörnyűségesebb kommunizmus viharai között is.

            1947: Mindszenty bíboros erős keze nem engedte, hogy a második világháborús újabb országvesztés a népet teljesen szétzilálja. Az Úr Jézus keresztjét magasba tartva kezdődött meg a kirabolt és romba döntött ország újjáépítése.

            Az 1957-es misszió idején még elevenen éltek az ötvenhatos események: a kezdeti lelkesedés, a vidék segítsége Budapestnek, majd a sortüzek és a megtorlások, bebörtönzések és kivégzések. Még ebben a légkörben is emelt fejjel, az Úr Jézusra és az ő keresztjére tekintett  a somosi katolikus közösség.

            Azóta eltelt több mint két emberöltőnyi idő. Százezrek bujdostak külföldre. Több millió magzatot gyilkoltak meg. Eközben kialakult a gulyás-kommunizmus, majd a nép köztársasága. Ez átváltott szabad demokráciába, és eladták az országot. És ahogy körbenézünk, bár egészen más szemmel, mint elődeink, mégis ugyanazt látjuk: az ország lelkiekben romokban, és a sötét falak között szomjas lelkek keresik az élet forrásához vezető utat. Újra építkezni kell.

            A helyzet az utolsó misszió óta gyökeresen megváltozott. Már nem csak jezsuita atyák vagy híres papszónokok járják a falvakat, és próbálják a hitet feléleszteni, hanem lelkes fiatalok is, akik nemcsak misszionálnak, hanem őket is misszionálják. Az önzetlenül másokért felajánlott munkán, a készülődésen keresztül mélyebben megismerik hitüket, és ezáltal közelebb juthatnak  az isteni szeretet megértéséhez és megéléséhez. De ezen az áldozatos munkán keresztül ők is példát adnak. És példájuk éleszti és terjeszti a Szentháromságos Istenben gyökerező hitet.

            2015: ez a szám a missziós kereszten azt jelenti, hogy a somosi katolikus közösség él, és ugyanúgy az Úr Jézusba veti reménységét és hitét, ahogy elődei. Mert az elődök példás hűsége adta és gyümölcsözte az ő életüket is. És ők is ezt szeretnék, hogy az utánuk jövőknek élete legyen, és az bőségben legyen (János 10,10). Úgy legyen! Alleluja! Ámen!” Bálint Zsolt 

Az alábbiakban a misszióban részt vett fiatalok tanúságtételéből olvasható egy kis csokor. Fogadják szeretettel! 

 

„Amik a misszióra visszagondolva legerősebben eszembe jutnak: helyiek kitartása, a fiatalos lendület, ami pl az esti keresztutat jellemezte; csend és a közösség kiegyenlítettsége; mindenkinek a részvétele abban, amit ő adni tudott Köszönöm.” Marcsi

 „Hála és béke van bennem. Nagyon jó volt szolgálni és egyben töltődni, a helyiek nagyon kedvesek és nyitottak voltak és ez szintén töltött minket.” Anna

„Hálás vagyok a szervezőknek, a falubelieknek, hogy teret és lehetőséget biztosítottak, hogy a szenvedés és a feltámadás misztériumát együtt ünnepeljük. Már amikor elindultunk, az volt bennem, hogy nem mi vagyunk azok, akik missziós munkába készülünk, hanem sokkal inkább a helyiek, akik nagylelkűen befogadnak, szállást, meleget biztosítanak számunkra. A vasárnapi agapéért nagyon hálás voltam, a sokféle süteményért, a színes, díszes, gyönyörű asztalért, és főleg a helyiek jelenlétéért.” Csaba

„Sokat gondolkodtam az ott töltött idő alatt, hogy pontosan ki missziózik kinél. Kik azok, akik elviszik a feltámadt Jézus hírét és örömét másoknak? Mi, fiatalok, akik pár napra elszakadva az otthonunktól egy északi faluban ünnepeljük meg a Húsvétot, vagy a helyiek, aki  érthetetlenül nagy szeretettel fogadnak be bennünket a közösségükbe. Úgy érzem, ez a misszió most sokkal inkább a Feltámadt örömének az együtt megéléséről szólt és nem egy egyoldalú szolgálatról, amit magunkkal vihettünk volna. Együtt éltük meg helyiek és vendégek az elfogadását és befogadását a másiknak. Számomra talán ez jelentette a legtöbbet. Fiatal keresztény felnőttként már többször megtapasztaltam azt a magányt, ami együtt járhat a világban követett Jézussal. A meg nem értettség, a kívülről jövő miértek vagy a lenézés, mint a Keresztúton. De a Keresztút után jött a Feltámadás! És most, a magány után jött egy közösség, melyben befogadva egymást ez a magánya a feltámadás örömévé vált. Hálás és boldog vagyok, hogy ott lehettem!  Valóban feltámadt és ÉL!!! Alleluja, alleluja...” Domi

„Egész végig a napok folyamán egy kép élt a fejemben, hogy mekkora a hasonlóság e napok közt és a Misszió (1986, Roland Joffé) című film közt. Én is egy jezsuita atyát követtem végig, mint a filmben Mendoza. A nagyvárosi élettől távol gyönyörű helyeken vagyunk a természethez közel. Én is cipelem a terhem, ami gátol az előrehaladásban, és mint Mendozának nekem sem a társaim vagy az atya vágja le a terhem, hanem egy ismeretlen. Aki a filmben egy indián, itt pedig a helyiek, és azok a számomra új emberek akiket itt megismertem. Én is megkaptam a végén a föloldozást, a megváltást és lelki terheket hátrahagyva jöhettem haza. Elmentem hogy szolgáljak, hogy adhassak, de közben a legnagyobb ajándékot kaptam meg amit hazahozhattam.” Benedek 

„Nagy öröm volt a nyitottságot érezni, ami felénk áradt a helybéliek részéről, érződött a hála. Jó volt ezt megtapasztalni és így a Szent Három Nap eseményeit megélni ezen a szép vidéken.” Dávid

 „Kiskoromban gyakran láttam templomokban missziós keresztet, régi évszámokkal, amelyek korábban nem jelentettek számomra semmit. A somoskőújfalui keresztre most feltett 2015-ös évszámra tekintve azonban boldog vagyok, hogy egy lehettem a 39-ből, akik hozzájárultak ehhez a négy csodálatos naphoz, illetve éjszakához. Csend, vidámság, vendégszeretet, öröm, titokzatosság... szeretnék visszatérni abba a négy napba, de tudom, hogy leginkább úgy tehetem meg, ha a hétköznapokban folytatom a Somoskőn elkezdett missziót.” Gábor

„Évek óta otthon töltöm a Húsvétot, az oltár körüli szolgálattal próbálom szebbé tenni az ünnepet. Idén azonban elhatároztam, hogy elutazom a szent három napra egy kis jótékony levegőváltozás reményében. Kapóra jött barátaim meghívása a somoskőújfalui misszióra, ahova jómagam is elcsábítottam még néhány kedves barátomat.

Hogy miért tetszett az együtt töltött három nap? Eleve a környezet lenyűgöző volt: Somoskőújfalu Erdélyt idéző szépsége is a Jóisten nagyszerűségét dicséri! A társaság összetétele sokat adott: teljesen vegyesen voltunk mindenféle – bogár, cserkész, regnumi, Taizé zenei műhely, jezsuita stb. – közösségekből, ami igazán színessé tette az együttlétünket. Habár az ünnep lényegét nem tudtam egész valómmal átélni (az emberi kapcsolatok előnyt élveztek), klassz volt megtapasztalni a helyiek kedvességét, és azt, hogy az oltár körüli asszisztenciában mennyire össze tudtunk dolgozni. Öröm volt ilyen csillogó szemű srácokkal együtt ministrálni, átélni a közös szolgálat örömét.

Köszönöm a Jóistennek, hogy megvolt a helye a viccelődésnek, de ha kellett, komolyak tudtunk lenni! Köszönöm a pihentető csendet, és a természetben való bandukolást! Köszönöm a szép leányainkat és a jóarcú legényeinket, akik között könnyen megnyíltam, feloldódtam! Köszönöm Annát, Zsoltot és a köréjük csoportosuló zenész csapatot! Köszönöm Tamás atya alázatát, és Domit, aki magára vállalta a ceremóniamester olykor stresszes feladatát! Mindent összevetve, hálatelt szívvel jöttem haza Somoskőújfaluról, és nagyon várom a közös missziót! Deo gratias!” Ádám

  „Idegenként érkeztünk, mégis olyan kedves fogadtatásban lehetett részünk, mintha rég nem látott rokonok érkeztek volna Somoskőújfalura. Nagyon örültem, hogy egy kicsit megismerhettük a falut, a várat, az embereket. Köszönöm, hogy a helyi fiatalok velünk tartottak ebben a pár napban, hogy az éjszakai keresztútra minket is meghívtak. Hálás vagyok a sok maradandó élményért. Nagyon sokat kaptam lelkiekben a négy napos látogatás során, amiből az azóta eltelt napok alatt is erőt és szeretetet tudtam meríteni. Köszönöm!” Zita

 „A nagyheti napok eseményei mindegyikünk előtt ismertek,mégis az oda induló egymás számára ismeretlen emberekben az a közös vágy élt, hogy még mélyebben megismerjük Krisztus szenvedésének és feltámadásának titkát, mondanivalóját.

Ehhez a megismeréshez csodálatos környezetet adott (a Budapestihez képest) még csak lassan ébredező természet, az esti zord idő és az a csend, ami a falu központjában is tapasztalható volt. Számunkra ez a csend nagy ajándékokat hordozott!

Keresve sem találhattunk volna a feltámadást várva jobb természeti képet az erdő mélyén található alagútnál. Ez távolról nézve félelmetesen sötét volt - pont, mint Jézus szenvedése. Belépve abba azonban a fény látványa és az átérés öröme töltötte el az áthaladó szívét, miközben a sötétben óvatosan kereste lába a következő biztos lépést. Én Somoskőújfaluról ezt a képet és élményt hoztam haza a feltámadás reményéről, majd tapasztalatáról.

Az elmélyülést segítő séták során rengeteg emberrel találkoztunk. Nagy élmény volt ahogy este a szertartáson újra találkoztunk a nap folyamán egyszer már látott személlyel. Bár egészen vasárnapig ismeretlenül álltunk egymás mellett a templomban, mégis otthonossá vált számunkra ez a közösség. Köszönjük ezt a nyitott szívű befogadást!

            Hazatérve valami olyasmit élünk át, mint ami a tanítványok tapasztalata lehetett. Örömmel gondolunk vissza a Somoskőújfalui élményekre, töltődünk abból, amit ott megértettünk, megtapasztaltunk, sőt ha lehet örömmel térünk majd vissza oda.  De a mindennapjainkban ott végezzük feladatainkat, ahova korábban Isten már meghívott bennünket. Hálás szívvel: Kata”

 „Számomra ez a Húsvét teljesen más volt, mint az eddigiek. Először tölthettem el a szent három napot külön a családomtól. Bámulatba ejtett a természet közelsége, és az a sok csönd, amit kaptam, és egyedül tölthettem a gondolataimmal. Nagyon jól esett a falubeliek kedvessége és közvetlensége. A kedves visszajelzések, akár egy mosoly vagy egy kedves szó formájában. Feltöltöttek!  Az éjszakai keresztút különösen nagy hatással volt rám. Fáztam, de most először láthattam ennyire közelinek a csillagokat és a Holdat is. Köszönöm ezeket a csodás élményeket!” Magdi

 „Jó volt a hosszú, hideg út után megérkezni a faluba, ahol szeretettel fogadtak minket. Hamar otthon éreztem magam. Nagy ajándék volt Húsvét misztériumát együtt ünnepelni. Voltak köztünk párok, házastársak és szerzetesek, így rácsodálkozhattam mindkét életút szépségeire.” Viola

 

Nagyon köszönjük szívből jövő gondolataitokat s azt, hogy megajándékoztatok bennünket!