2015. április 4.

Húsvét

Fagyos földben fázósan szunnyadó

Virágaid ébredve bújnak

Tél sötétségét ha űzi már a Fény

Tetszhalott lelked is végre

Jég- béklyójából kiolvad

Felveszed újra önnön kereszted,

S kissé bicegve, bénán, tétován

De indulsz most a Mester nyomdokán              

Útja állomásait hogy kövessed.

Félholtan virrasztva fenn, a Golgotán

Érint ott Szeretet, Erő, s égi Kegyelem

Átlendül lelked sok borús éjjelen

Fájdalmad telén, öldöső gondokon:

Áldás jön fentről a zúgó szeleken

S feltámadsz Te is, a harmadik napon…

                                                    Dr. Sasváry Erzsébet