2014. október 15.
Varga András plébános a képviselőtestület tagjai javaslatára a templom búcsú napján megemlékezett a falu a 100 éve kezdődött I. Világháborúban falu elesettjeiről, valamint a 70 éve a faluból deportált zsidó testvéreinkről és a 70 évvel ezelőtt levő bombatámadás áldozatairól.
A bevezetőben idézte Ferenc pápánk szavait, aminek ez volt a címe: „Ez a sírás órája” –
Ugyanis Ferenc pápa 2014. szeptember 13-án, szombaton délelőtt tíz órakor a goríciai Redipugliában található katonai emlékhelyen szentmisét mutatott be valamennyi háború áldozatáért. Homíliáját teljes terjedelmében közöljük (Magyar Kurír) a Vatikáni Rádió nyomán.
A képeket Farkas Imre testvérünk készítette. Itt láthatók!
Miután megszemléltem e térség szép vidékét, ahol férfiak és nők dolgoznak, hogy eltartsák családjukat, ahol gyermekek játszanak és idősek álmodoznak – itt, ezen a helyen, közel a temetőhöz, csak azt mondhatom: a háború őrültség.
Mialatt Isten folytatja teremtését, és nekünk, embereknek az a hivatásunk, hogy együttműködjünk művével, a háború pusztít. Lerombolja Isten legszebb teremtményét is: az emberi lényt. A háború mindent felborít, a testvérek közötti köteléket is. A háború őrültség, fejlődési terve a pusztítás: a pusztításon keresztül akarja kifejleszteni önmagát!
A kapzsiság, az intolerancia, a hatalomvágy olyan mozgatórugók, amelyek háborús döntésre sarkallnak, és ezeket az indokokat gyakran egy ideológiával igazolják; de előbb ott van a szenvedély, ott van az eltorzult indíttatás. Az ideológia egy igazolás, de amikor nincs ideológia, akkor ott van Káin válasza: „Mit érdekel engem a testvérem?”, „Talán őrzője vagyok testvéremnek?” (Ter 4,9). A háború nem tesz különbséget senki között: se idősek, se gyermekek, se anyukák, se apukák között… „Mit érdekel engem?”
Ennek a temetőnek a bejárata fölött lebeg a háború csúfondáros mottója: „Mit érdekel engem?” Ezeknek az embereknek, akiknek a maradványai itt nyugszanak, mind megvoltak a maguk tervei, álmai… De életüket szétzúzták. Mert az emberiség azt mondta: „Mit érdekel engem?”
Ma is, egy újabb világháború másodszori kudarca után talán egy harmadik háborúról beszélhetünk, amelyet „részletekben” vívnak, bűntettekkel, öldökléssel, pusztítással… Ha őszinték akarunk lenni, az újságok címlapján ennek kellene állnia: „Mit érdekel engem?” Káin azt mondaná: „Talán őrzője vagyok testvéremnek?”
Ez a magatartás éppen az ellenkezője annak, amit Jézus az evangéliumban kér tőlünk. Hallottuk: Ő a legkisebb testvérünkben van jelen: Ő, a Király, a világ Ítélőbírája, az éhező, a szomjazó, az idegen, a beteg, a bebörtönzött… Aki gondját viseli testvérének, belép az Úr örömébe; aki azonban nem teszi ezt, aki mulasztásaival azt mondja: „Mit érdekel engem?”, az kívül marad.
Itt, és a másik temetőben sok áldozat nyugszik. Ma rájuk emlékezünk. Sírás van, gyász, fájdalom. És innen emlékezünk valamennyi háború összes áldozatára.
Ma is sok az áldozat… Hogyan lehetséges ez? Azért lehetséges, mert a színfalak mögött ma is érdekek húzódnak, geopolitikai tervek, pénz- és hataloméhség, ott van a fegyvergyártás, amely oly fontosnak látszik! És a terrornak ezek a tervezői, az összecsapások szervezői, mint ahogy a fegyverkereskedők is, azt írták a szívükbe: „Mit érdekel engem?”
Bölcs emberre vall, ha beismerjük hibáinkat, fájdalmat érzünk fölöttük, megbánást érzünk, bocsánatot kérünk és sírunk.
Azzal az „Mit érdekel engem?” felirattal a szívükben a háborús üzérek talán sokat keresnek, de romlott szívük elveszítette a sírás képességét. Káin nem sírt. Káin árnyéka beborít ma minket itt, ebben a temetőben. Itt látszik. Látszik a történelemben, 1914-től napjainkig. És látszik napjainkban is.
Fiúi, testvéri, atyai szívvel kérem nektek, és mindannyiunk számára a szív megtérését: térjen át az „Mit érdekel engem?”-ből a sírásra. A „hiábavaló öldöklés” minden elesettjéért, a háború őrületének összes áldozatáért, minden időben. Az emberiségnek sírásra van szüksége, és ez a sírás órája.
Magyar Kurír
A pápa beszédéből idézett a plébános pár gondolatot. Majd az elhunytak nevei elhangzásakor egy-egy mécses lángja gyúlt s közben csendesen szólt az ima énekelve: „Adj békét Uram, adj békét Uram!”
SOMOSKŐÚJFALU I. VILÁGHÁBORÚ ÁLDOZATAI
1 Angyal András - urbán
2 Angyal János - gazsi
3 Angyal József - urbán
4 Angyal István - urbán
5 Angyal Imre - urbán
6 Angyal Imre - kondás
7 Angyal János - gazsi
8 Angyal István - pipó
9 Angyal Sándor - dozso
10 Angyal József - apus
11 Balázs László - japán
12 Balázs József - bodoki
13 Balog András - riskás
14 Balázs Imre - tüzes
15 Balázs Mihály - filo
16 Botos Erki
17 Balogh József
18 Balázs Miklós - kisterka
19 Bojtos József
20 Czikora Lajos
21 Czikora Pál - bikás
22 Dicsa József
23 Kaszás Pál
24 Karavai József
25 Kovács Sándor
26 Kovács András - bander
27 Kovács Mihály - bander
28 Márkus Sándor
29 Molnár István - kászú
30 Mikus József
31 Mag József
32 Molnár János - bence
33 Proszik Sándor
34 Pupova Pál
35 Somoskői Miklós
36 Somoskői József
37 Szabó József
38 Szabó József - suszter
39 Szabó Sándor - bacsi
40 Telek István - kovács
41 Telek Lajos
42 Telek József
43 Telek Pál - kovács
70 ÉVE A FALUBÓL ELHURCOLT, DEPORTÁLT ZSIDÓ TESTVÉREINK
44 Neumann Árpád
45 Kohn Jakab
46 Fried Ernő
47 Fried Ernőné
48 Klahr Sándorné
49 Klahr Ferenc
50 Klahr Endre
51 Rubinstein Pál
52 Rubinstein Pálné
53 Rubinstein Sándorné
54 Rubinstein Ödön
55 Rubinstein Valéria
56 Nádas László
57 Nádas Lászlóné
58 Nádas Klárika
59 Groszmann Ági
60 Groszmann Miklós
61 Groszmann Miklósné
1944-ES BOBÁZÁS ÁLDOZATAI
62 Bata Istvánné
63 Fótia Anna
64 Gáncs Ferencné
65 Gáncs Lenke
66 Mag Géza
A húsvéti gyertya meggyújtása után a hívők együtt imádkoztak az elhunytak lelki üdvéért. S folytatódott a szentmise, majd körmenet és agapéval, szeretet vendégséggel zárult az ünnepi szentmise.
Köszönet a sok segítségért mindazoknak, akik hozzájárultak búcsúnk és megemlékezésünk méltó megrendezéséhez.
