2014. október 6.
Amikor szavakkal igyekezzük kifejezni Istennel való közösségünket, hamarosan lehetőségeink határaiba ütközünk. De szívünk mélyén, a Szentlélek által, Krisztus imádkozik, sokkal inkább, mintsem azt gondolnánk.
Bár Isten szüntelenül próbál bennünket megszólítani, soha nem akar semmit ránk erőszakolni. Isten szava sokszor szelíd fuvallatként, a csöndben szól hozzánk. Amikor csöndesen időzünk Isten jelenlétében, nyitottan a Szentlélek előtt, ez az elcsöndesedés már maga imádság.
Az elmélkedéshez vezető út nem az , hogy különböző módszereket alkalmazva próbáljuk megteremteni a belső csöndet, amely ürességet eredményez. Inkább gyermeki bizalommal hagyjuk Krisztust imádkozni bennünk, és egy napon fölfedezzük: szívünk legmélyén ott lakozik.
Jézus Krisztus, eljössz, hogy átváltoztass és Isten képmására formálj minket. Fényeddel ragyogd be sötétségünket!
Krisztus, belső világosság, ismered szomjúságunkat, vezess minket az Evangélium forrásához!
Krisztus, világ világossága, megvilágítasz minden embert. Add, hogy mindenkiben fölismerhessünk téged!
Krisztus, szegények barátja, adj nekünk egyszerű szívet, hogy örömmel befogadhassunk téged!
Szelíd és alázatos szívű Jézus, újítsd meg bennünk a gyermekség lelkületét.
Krisztus, elküldöd Egyházadat, hogy előkészítse utadat a világban, nyisd meg Országod kapuit minden ember előtt!
Audiovizuális beszámoló a 2011-ben történ eseményről....