2014. július 10.

Isten megy szabadságra? Kérdezte egyszer Tőlem egy kisgyermek. Válaszom az volt hirtelen, hogy nem, de utána kicsit elgondolkodtam a dolgon. Valóban Isten soha nem megy szabadságra, soha nem pihen?

            Itt a nyár! Vége az iskolának, mindenki kiveszi a szabadságát a munkahelyén, sokan jó pihenést kívánnak nekünk! De pihenünk? Talán bele sem gondolunk, hogy Isten ezzel is foglalkozik, kereszténységünknek ez is fontos kérdése: pihenünk eleget? Még ma is tisztán hallom azokat a szavakat, amit egy idős atya mondott nekem. Tudod mi kell ahhoz, hogy minden reggel jól tudj imádkozni? Rendes vacsora és elég pihenés az előző éjszakán. Itt kezdődik minden! Akkor meglepődtem rajta, ma már értem.

A Szentírásban is több helyen előjön a pihenés gondolata. Rögtön a Teremtés könyve a 2. fejezetben ezt írja: „ A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett, és a hetedik napon megnyugodott…”. Az Újszövetségben pedig arról olvashatunk, hogy Jézus többször is félrevonul akár egyedül, akár tanítványaival együtt, hogy pihenjen. Isten fontosnak tartja, hogy pihenjünk. Nem hiába teremtett hét napot és tette számunkra kötelezővé a pihenést a hetedik napon. Az ember hat napot bír dolgozni, utána muszáj pihennie különben nem sokáig bírja. Ha jól emlékszem a Francia forradalom idején kísérleteztek azzal, hogy bevezessék a 10 napos munkahetet, de az emberek körülbelül egy hónapig bírták. Kell, hogy pihenjünk.

Itt a nyár! Engednünk kell, hogy a pihenés magával ragadjon bennünket. Persze nem a semmittevés, a pihenés nem ez. Sokkal inkább az, hogy olyan dolgokat teszünk, amit egész évben nem. Aki szellemi munkát végez egész évben annak igazi pihenés lesz ilyenkor a fizikai munka és fordítva. Ez a néhány hét lehetőséget ad, hogy felfrissítsük a kapcsolatainkat Istennel, családdal, barátokkal. Ez is pihenés, újra megtalálni a másikban az értéket, felfedezni benne az Istent.

Itt a nyár! Pihenjünk, hogy újult erővel tudjuk folytatni munkánkat, hogy újra ott égjen bennünk a tűz, amely nem hagyja, hogy ellankadjunk! 

Kovács András káplán atya