2013. december 24.
Fogadjátok szeretettel a kis írást!
Harangok hangja ígérkezik
Megjött a tél. A hőmérők higanyszála a 0° körül téblábol. A viharok megtépázzák a házak ingatag tetőit, a villanypóznákra erősített vezetékeket. Az utcára kényszerített halandó meleg kabátba bújik, sálat köt, kesztyűt húz a kezére, gyapjú fejfedő alól leskelődik a világra, s a melegebb napok nosztalgiája idéződik meg.
Ez a fagyott évszak építi fel önmagában a lélek melegének igényét. Úgy általában…. De ez a belső melegséget idéző „szeretetszolgálat” valójában csodásan simul bele a nagy keresztény ünnepkörbe, a karácsony világába.
Négy hét várakozás, hajnali rorate, fölpislanó négy gyertya fénnyé növekedése, adventi- karácsonyi üdvözlő sorok postai és emailes rohanása, sürgő-forgó vásárlások megállíthatatlan egymásutánja és valami csodálatos csendesség az, ami átszövi ennek az „eljövetelt” várásnak a négy hetét. A kis Jézus születését hirdeti Máté és Lukács az erőt adó szép szavaikban. Az Istengyermek boldog anyai örömét a szépség teljességgé növeszti. Odatalálnak a kis Jézushoz a boldog, kíváncsi pásztorok, az időnként megfáradt napkeleti bölcsek az Istengyermeknek átadott nemes,szép ajándékaikkal, az arannyal, a tömjénnel, mirhával. (Milyen csodálatos a három ajándék szinte címzett tartalma: a hódolat a Királynak (arany), a Messiásnak (mirha) s az Istennek (tömjén).
De a csodálatos születés mögött a bölcsek találkoznak az emberi hitványsággal, Heródes féltékeny hatalomra remegésében….József rémülten hallja az álmában megjelent angyal üzenetét: „Kelj fel, fogd a gyermeket és menekülj Egyiptomba…..mert Heródes keresi a gyermeket és meg akarja ölni.” József az Atya segítségével megmenti a gyermeket.
S az öreg Simeon megbékélt lélekkel köszöni meg az Úrnak az „üdvösség” meglátását…..
Milyen csodálatos, mennyi mindenről beszél a Jézus születése ünnepkör, a karácsony. A világi embernek is.
Még mindig a Jézus születése körüli világról. Talán a legkedvesebbek egyikéről.: a betlehemezésről. Merthogy miről van itt szó? Fiatalok pásztornak öltözve elviszik az otthonokba az örömhírt, a kis Jézus születését. Énekelnek, imádkoznak. Glóriát mondanak az Istennek és békességet a jó szándékú embernek. Ezek már földi, nagyon is földi üzenetek. (Ennél egy földibbet hallottam, amikor néhány esztendővel ezelőtt egy rendhagyó irodalomóra után az újságíró interjút s az olvasók számára üzenetet kért Jókai Anna írónőtől.. Az üzenet így hangzott: „Dicsőség mennyben az Istennek és békesség a földön a rosszakaratú embereknek”
Lám, az Istengyermek születésétől, a történések minden mozzanatától vissza-visszahullunk a hétköznapokba. És ez így van jól., mert ez a legszebb születésnap beleszövődik a tél hidegének megélésétől melegséget keresés vágyáig, a szeretettel való összesimulástól a megajándékozottság és a megajándékozás mindig meglepetést ígérő mosolyáig. Az Ő születésében ott ébredezik a család melege, az egymáshoz kötődöttségünk varázsa. A karácsonyfa pislákoló fényei alatt kis betlehemi ikonba merevedett „örökös történés” mozdul ébredéssé. Az Ő születése meg a hétköznapi élet családja összeölelkezik. A család mosolya tartalmában egyetemes, ha részleteiben el is tér. Mindenesetre – látjuk, örömmel megéljük – túllép önmagán. A legszemélyesebb ünnep képes világgá hirdetni és megvalósítani önmagát. JÓNAK LENNI JÓ! A forrás hömpölygő folyammá képes nőni. Léte nem erkölcsi parancs, ennél sokkal több – hiszem – erkölcsi norma, amit ki-ki a Vatikán vagy Székelyföld hitvallása szerint a karácsony csodálatos hosszú távú üzenete útján a maga kérő- hálaadó imájává fordíthat.
Szimbolikus jelentésű, hogy Ferenc pápa ebédre lát vendégül négy hajléktalan embert. De ez a jelképiség is túlmutat önmagán. A Segítő Szeretet, a Caritas életformát jelöl.. S ennek látható, tapasztalható jegyei ott vannak Böjthe Csaba szegény sorsú gyermekeinek mosolyában, a kisember felajánlotta 120- 130 millió forintos, az életet fenntartani szándékoz ó ünnepi lakomájában, a „Melyiket a kilenc közül?” örök szeretet-dilemmájában. Mindenütt, ahol a nélkülözés és a vágy, a lemondani kényszerültség és az emberi tisztesség, humánum, egymásra találó összenézésében jelen van.
Milyen csodálatos, a szegénység szalmájával bélelt jászolból, a ragyogó mosolyú kis Jézus gőgicséléséből induló isteni-emberi életprogram, amely 33 évre rá a Mester tanítása után 12 ember világba menetelét igazítja útra. S viharos emberverekedések évszázadai után azért most talán mégis ott vagyunk, hogy 2013 karácsonyán – kis hazánkban – a szegénység és a gazdagság között élő kisemberek nagy sokasága nem sznobságból vagy rátartiságból, nem szánalmas könyörületességből, nem sajnálkozásból, de – hiszem -- tiszta emberi hitből összetartozásra, a szeretetre, az együtt boldogságra, adakozásra nyitja a szívét.
S a kis Jézus karácsonyi születésnapjának örömére már készülődnek a harangok…hangos szóval hirdetni akarnak….
H.L.