Urunk színeváltozása

2013. augusztus 6.Fotóalbum / ... / urunk szĂ­neváltozása.jpg (normál)

Megilletődve és némi tisztelettel tekintünk a hegycsúcsokra. Mindig rejtenek valami titokzatosat, valami megmagyarázhatatlant. Üdvösségtörténetünk fontos eseményei is hegyen játszódtak le. A mai evangéliumi résznek is egy hegy, a Tábor hegye a helyszíne.

Máté Evangéliuma alapján tudjuk, hogy Urunk színeváltozása pontosan 40 nappal keresztrefeszítése előtt történt. Ezért olvastatja az Egyház nagyböjt második vasárnapján az erről szóló evangéliumot. És ezért tartja a színeváltozás külön ünnepét pontosan 40 nappal a kereszt felmagasztalásának ünnepe – szeptember 14. – előtt, és csaknem 40 nappal, ama apostol mártírhalálának ünnepe után, aki elsőként vallotta meg – mégpedig alig pár nappal a színeváltozás előtt, hogy: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16)

„Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott elôttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestô nem képes így a ruhát kifehéríteni.”

Annyira ünnepélyes az evangélium, hogy önkéntelenül is ráérzünk arra, hogy az apostoloknak rendkívüli élményben volt részük. A három apostol kiváltságos a többiekkel szemben. Most tanúi annak, hogy Jézus emberségén, mintegy ragyogó módon átsüt az ő Istensége. Majd annak is tanúi lesznek, amikor Jézust gyötrődni látják az Olajfák hegyén. Itt nagyon rejtve maradt az isteni mivolta ezért megerősítésre, rendkívüli kegyelmekre volt szűkségük. A Tábor hegyén az Ó-szövetség két nagy alakja Illés és Mózes is tanúskodott Jézus mellette: „Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal.” Pétert megragadta a pillanat rendkívülisége, szerette volna ezt megőrizni (konzerválni) és mintegy zavarában, azt mondja: ,,Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat…Ekkor felhô árnyékolta be ôket, és a felhôbôl szózat hallatszott” A felhő a Szentírásban Isten jelenlétére utaló jel, még inkább a felhőből hangzó szó: ,,Ez az én szeretett Fiam, ôt hallgassátok!'' Az apostolok jól érezték magukat Jézus közösségében. Rendkívüli kegyelmeknek örvendhettek. A Táborhegy azonban csak jel volt a teljességhez hozzá tartozott Jézus halála és feltámadása. Csak ennek fényében értelmezhették helyesen mind azt, amit a Tábor hegyen tapasztaltak.
A táborhegyi jelenet rávezet bennünket arra az igazságra, hogy életünk kiemelkedő pillanataiban, de fájdalmas mélységeiben is velünk van az Isten. Mind az örömeink, mind a fájdalmaink fontosak neki. Ahhoz, azonban hogy ez megélt valóság legyen, számunkra is irányadó, amit az Atya az apostoloknak mondott: ,,Ez az én szeretett Fiam, ôt hallgassátok!''

Legközelebbi misék

ADOMANYOK-egyutt-a-harom-plebania.jpg

Tamogatasi-kerese-KKA.jpg

Aktualis-Hirdetes-3-plebaniaval.jpg

Támogatások

Kormany-tamogatas-2019.jpg

Kormany-tamogatas-2018.jpg

Kormany-tamogatas-2017.jpg

Archívum