Gondolatok hétről hétre

2013. március 31.

Útravaló elmélkedés áprilisra:

£egyél bátor a szeretetre!


El lehet jutni a kereszténységünk, tanítványságunk olyan szintjére, ami nem sokban különbözik még a homo sapiens szintjétől: amikor az ember a másik embert csak tárgynak látja, és nem embernek. Fának látja. Ha erdőben járok, miért szólítanék meg egy fát csak azért, mert annak letört egy ága? Elmegyek mellette. De sokszor elmegyünk megtört szívű emberek mellett, mert civilizációnk és kultúránk jóváhagyott szokása, hogy nem illő embereket megszólítani, ha sírnak egy padon vagy máshol, ha találkozunk egy megrendült, könnyes szemű emberrel. Szokjunk le erről, és legyünk merészebbek! Ne szokjuk meg, hogy így beszéljenek az emberről emberanyag, munkaerő, harminc főt lelőttek valahol Dél-Amerikában. Az ember nemcsak munkaerő, nemcsak emberanyag, és nemcsak fő – hanem fájó, vergődő, szenvedő lénye Istennek.

A napokban az SZTK-ban kellett várakoznom. Amikor felmentem, az egyik padon egy öregembert láttam. Valahogy ismerősnek tűnt az arca. Miután jó másfél óra múlva lejöttem, még mindig ott ült, és rám mosolygott. Nyolcvan év körüli ember lehetett. Mintha ismernénk egymást. Köszöntem. Ő kedvesen visszaköszönt: Áldás, békesség, tiszteletes úr!" – Erre leültem mellé. Akkor derült ki, hogy nagyon régtől, még a negyvenes évekből ismerjük egymást. Megkérdeztem, mit keres itt. Különös volt a válasza. Lehajtotta a fejét, egy darabig hallgatott, azután ezt mondta:
– Embereket, akiket még ismerek. Mert már olyan kevesen élnek közülük. Hátha valaki erre jön, és egyszer az a csoda is megtörténik, hogy valaki leül mellém, és megszólít.
Merjünk leülni valaki mellé és megkérdezni: Hogy vagy? És fogja mondani, csak legyen rá időnk, szívünk és szeretetünk végighallgatni! Ne legyünk mi sem fából!
Van két visszatérő imádságom minden reggel.

Az egyik ez:
Uram, add,
hogy ma jobban tudjak egy kicsit szeretni,
mint tegnap,
és holnap jobban, mint ma.

A másik:
Uram, add, hogy megérezzem:
ismét és ismét megérintetté1 engem.
A szememet, hogy észrevegyem a másik embert,
ne menjek el mellette,
mintha fa volna;
észrevegyem, hol fáj, mi fáj neki.
Hogy fájó, szenvedő embernek
lássam embertársaimat.
Annak, akik valóban.

Legközelebbi misék

hirdetes-450.jpg