Búcsú Vilezsál György atyától

2013. március 8.

Fotóalbum / 1999 Amiben a 2013 hírek képei vannak / vilezsál györgy (normál)Kedden türelemmel viselt betegség után 88 éves korában meghalt Vilezsál György atya, a Váci Egyházmegye papja, Salgótarján szülötte, korábbi mátranováki és kazári plébános, Salgótarján múltjának és korábbi egyházi életének utolsó élő tanúja.
Nehéz írni most. Amikor 2011 végén meglátogattam kazári otthonában, nagy szeretettel, régi ismerősként fogadott – pedig személyesen akkor találkoztunk először. Az ajtóra láthatóan egy korábbi írással volt kiírva: Vilezsál György áldozópap. Tudtam, hogy ő Salgótarján történelmének élő tanúja, az utolsó tanú „a régi Salgótarján” egyházi életéből. Akkor, decemberben, két nappal a salgótarjáni sortűz évfordulója előtt természetesen főként erre a kérdésre voltam kiélezve, de kérdeztem – és milyen jól tettem – a régi időkről, iskolás éveiről, az akkori Salgótarjánról, a háborúról, a szemináriumban töltött időszakról, a szentelésről. Örült, hogy kérdeztem, örültem, hogy kérdezhettem, örült, hogy mesélhetett, örültem, hogy mesélt. Jóról, rosszról, sok mindenről, amit végigélt, amit átélt, ami történt vele.
1925-ben született Salgótarjánban, családja a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-nél dolgozott, nagybátyja, Vilezsál Richárd – „Ricsi bácsi” – a bányatársulat zenekarának vezetője volt, számos egyházi és társadalmi eseményen részt vett, többek között a templomszenteléseken is. Szüleivel a bányatársulat tiszti telepén éltek, nem messze „a kastélytól” (igazgatósági épület) és a kaszinótól. Tehát már gyermekkorában kapcsolódott a bányához, nyári szünetben gyermekként ott segédkezett. Gyermekéveit itt töltötte, Salgótarjánban.
1938 őszén visszaadták a Felvidéket Magyarországnak, az addigi csonka egyházmegyét egyesítették, így lehetőség nyílt rá, hogy már középiskolai tanulmányait Rozsnyón végezze. Ezután ott maradt, és a szemináriumban tanult, de a világháború közbeszólt, és az akkor még Magyarország területén lévő Rozsnyó csehszlovák fennhatóság alá került, ezáltal a képzés Hejcére és Egerbe került, így teológiai tanulmányait ott fejezte be.
Nehéz időben lett pap, az egyházüldözések kezdetén. Felszentelése után Zabar, majd Kazár káplánja lett, 1950-ben került 25 évesen Salgótarjánba káplánnak. Történelmi időket élt meg akkor a város, hiszen abban az évben (július 31-én) vitték el a ferenceseket a rendházból, de már előtte (május 13.) kényszerűségből felköltözött a főplébánia az épületbe, hiszen az akkor a nagytemplom mellett lévő plébániaépületet az ávósok megszállták, hogy oda 150 államvédelmis rendőrt elszállásoljanak. Kiűzték a plébániáról az akkori plébánost, Ferencz István atyát és a három káplánját: Ponyi Artúr, Zuber János és Vilezsál György atyát. Ebben a zűrzavaros időszakban volt fiatal káplán a városban. Még jól ismerte Tátrai Gyula és Buczkó Atanáz atyákat, a helyi ferences plébánia jó nevű papjait.
Túlélve az ötvenes évek viharát, újabb megpróbáltatás következett: az 1956-os forradalom. Ő is bent volt a főplébánia-templomban 1956. december 8-án a délelőtti szentmisén (Szeplőtelen Fogantatás ünnepe). A gyilkos sortűz lövései után, a szentmise végén kiálltak a templom elé, látták a hatalmas tömeget, és értetlenül figyelték az eseményeket. Megállás nélkül vitték a sebesülteket a kórházba, a város értetlenül állt az események előtt. A templomban harangozni nem mertek, a halottakat pedig csak a nagyon szűk rokonság jelenlétében temethették el. Ezeket a számunkra történelmi pillanatokat túlélve hosszú időn át volt Mátranovákon plébános, és vezetett sok-sok hívőt a Jóisten felé. 1999-ben, pappá szentelésének 50. évfordulóján aranymiséjét, 2009-ben gyémántmiséjét mutatta be a kazári templomban.
Vilezsál atya sok ember részére közvetítette Isten szeretetét, örömhírét, irgalmát. „Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten báránya” – halljuk a szentmisén. Most, biztosan állíthatjuk: ott van Jézus asztalánál korábbi paptársaival, jó barátaival, Lébényi Antal, Ponyi Artúr, Strichirs Károly, Veres Barna atyákkal együtt. Ők elmondhatják Szent Pál szavait: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság győzelmi koszorúja…” (2Tim 4,7-8) Akik ismertük őket, tanúsíthatjuk, hogy igaz szívű, a hitért, Jézus keresztjéért mindig kiálló, példamutató atyák voltak valamennyien. Ők most már az Úristen asztalánál vannak, mi pedig, akik ismertük és szerettük őket, tudjuk: ismét szegényebbek lettünk. Kérhetjük a Jóistent, hogy legyenek jó papjaink, igaz szívű papjaink, akik méltó módon az elődök nyomdokába léphetnek.
Vilezsál György atya ma délelőtt lesz felravatalozva a Szent József (ferences) templomban, lelki üdvéért 12.00-kor gyászmisét mutat be dr. Beer Miklós püspök atya, a szentmise után a régi központi temetőben helyezik örök nyugalomra. Adj Uram örök nyugodalmat neki! És az örök világosság fényeskedjen neki!
Veszelovszki Balázs

Legközelebbi misék

hirdetes-450.jpg