2012. október 24.

Októberi első könyvajánlónkban Szent Ferencre emlékezünk. Ha megkérdeznénk az embereket, ismernek-e valamilyen legendát Szent Ferenc életérôl, a legtöbben a Fiorettit említienék. Nem csoda ez a nagy népszerûség: hiszen már 1476-ban megjelent nyomtatásban, s azóta  is számtalan fordításban és kiadásban látott napvilágott, ez a bájos, kedves stílusával minden olvasót magával ragadó könyvecske. A „Fioretti” nem életrajz, hanem Szent Ferenc és társai életőről szóló, főként szájhagyományon alapuló, valóságos elemekkel átszőtt legendák gyűjteménye.

Kedvcsinálónak  idézünk egyet a történetek közül :

„Egy napon a Szent Masseo testvérrel éhesen egy kis faluba érkezett. Hogy éhségüket elverjék, útközben egy kis kenyeret koldultak. A falun kívül egy forrásnál az összekoldult ételt letették egy széles kőre. Ferenc mindjárt fölkiáltott: »Ó Masseo testvérem, ilyen nagy kincsre nem vagyunk mi méltók!« A testvér csodálkozva és rosszallóan csóválta a fejét és azt mondta: »De atyám, hogy beszélhetsz kincsről, hisz a legszükségesebbekben is hiányt szenvedünk. Sem asztalterítőnk, sem késünk nincsen, még egy vágódeszkánk és tányérunk sincs.« Akkor felujjongott a Szent: »Éppen ez az, amit kincsnek mondok, hogy itt semmi sincs, amit emberkéz alkotott, hanem csak amit Isten gondviselése készített. Ő öröktől fogva tudta, hogy mi ma éhesen és fáradtan ide jövünk, azért növesztette ezt a fát, hogy bennünket megajándékozzon hűs árnyékával. Ezt a szép széles követ asztalul tette ide nekünk, és hogy szomjunkat olthassuk, ezt a hűs forrást fakasztotta itt. Ó Masseo testvér, milyen jóságos a mi Istenünk!« Közben csak úgy hullottak könnyei a meghatódottságtól, és a száraz kenyérre estek, melyet hálásan eszegetett.”

A könyv kölcsönözhető könyvtárunkból. A ferences lelkiség irán érdeklődők pedig még számos érdekes olvasmányt találhatnak gyűjteményünkben és a váci egyházmegyei könyvtár honlapján, a Lelkiség menüpontjában.