Ugyan, miből is idézhetnék találóbbat, mint Barsi Balázs atya Názáret iskolája című könyvéből? E szép napra, csak hogy erősödjünk...

"A keresztény élet örömben kezdődik. CSak az örömben, a Színeváltozás hegyén láthatjuk meg az igazi valóságot, hatalmas vonzásba, az örökkévaló szeretet sodrába. Aki nem ezzel az örömmel lép az oltárhoz házasságot kötni, aki nem ezzel az örömmel jelentkezik papnak, szerzetesnek, az inkább ne is menjen oda. Szabadon, örömmel, teljes lényünkkel választunk egy utat, és elindulunk rajta. Ahogy azonban haladunk rajta, ez az út egyre keskenyebb és keskenyebb lesz, míg végül egészen szűk és meredek ösvénnyé alakul. A házasságról beszélek, és a papságról, a szerzetességről. Örömmel vállalkoztál erre az életformára, örömmel választottad éppen ezt a nőt, ezt a férfit, ezt a közösséget. És egyszerre csak azt érzed, hogy egyedül maradtál. Hogy akiket szerettél, többé nem értenek meg, mint régen. Már nem kapsz annyi szeretetet, amennyire szükséged volna.
Ne ijedj meg, előbb-utóbb minden út összeszűkül. Ne fordulj vissza és ne akarj letérni róla. Hamis világba lépnél, becsapnád magad. A második házasság nem házasság, akármit is érzel. Felszentelt papként, örökfogadalmas szerzetesként már nem lehet "pályát módosítani", csak megfutamodni. (...) NIncs altenatíva, meg kell maradni az úton, kerül amibe kerül. Rá kell hagynod magad öntudatlanul is a szeretet Istenére, aki nem a pusztulásodat, hanem a növekedésedet, a bőségesebb életedet akarja. Ki kell brni ezt a levegőtlenséget, ezt a vákuumot, és egyszer csak eláraszt a békesság, és a szűk ösvény tágas bemenetellé lesz. Ez tapasztalati tény.
Széles az út, amelyre az van kiírva: szabadság, és mégis a tökéletes rabságba visz. Ellenben nagyon keskeny az az ösvény, amely az igazi szabadságra vezet. Ezért jó, ha igát viselsz kora ifjúkorodtól fogva. (vö. Siralm. 3,27) Az ÚR igája először nem édes és nem könnyű, de viseld csak, mint egy igavonó állat. Húzd az Úr igáját, örülj, hogy befogott; egyszer csak olyan könny lesz és édes, hogy elsírod magad.
MInden divatos szólammal, tendenciával szemben állítom, hogy kell egy alapvető döntés az életünkben, ami konkrét formában megjelenik, és fenn is tartható. Ahogy a régiek mondták: "Tartsd meg a rendet, és a rend megtart téged." Ehhez szükséges az örökfogadalom. Ez lehet a házassági eskü, az ünnepélyes szerzetesi fogadalom, a papi fogadalom vagy egy titokban lehett magánfogadalom. A lényeg, hogy a határozott és végérvényes döntés minden keresztény életében nélkülözhatatlen: "Uram, a tiéd vagyok itt, ebben a környezetben, ezek között a körülmények között, ebben az életállapotban, s akármi lesz is, én szüntelenül a tiéd akarok lenni, most, mindíg és örökkön-örökké."