Régóta foglalkoztatnak a kérdések, hogyan lehet a hétköznapi életben, világi állapotunkban gyakorolni a szeretet közösségét? Hogyan és mikor lehet olvasni a Szentírást és elmélkedni szavain? Hogyan lehet szolidaritást vállalni a szegényekkel? Hogyan lehet naponta lelkiismeretvizsgálatot tartani és rendszeresen gyónni úgy, hogy az ne kötelesség legyen, hanem belső „kényszer”, ami visszaterel a NORMÁLIS, Istentől nekem álmodott életbe?
Nos, azt hiszem nem a reformkonyha, hanem ez az igazi életmód váltás. De hogyan kezdjünk hozzá? Nem túl fantáziadús ötlet, de attól még hatásos: nézzük meg, másoknak hogyan sikerült. Fentebb említett gondolatokra már válaszolt előttem egy úr, majd’ 800 évvel ezelőtt, nevezzük őt egyszerűen Assisi Szent Ferencnek.
A ferencesekről mindenkinek a klasszikus barna színű rendi ruha jut eszébe, vagyis az, hogy egy férfi rend, ők szerzetesek és papok. Az már kevésbé közismert tény, hogy a Klarisszák, vagyis a ferences második rendnek az alapítója is Szent Ferenc. Az pedig gondoskodásának csúcsa, hogy ránk, világi hívekre is gondolt, a harmadik, Világi Rendre. E három alkotja együtt a Ferences Családot.
Szent Ferenc lelkisége és tanítása ma is sok ember számára vonzó. Ma a világban a Harmadik Rend a legelterjedtebb, és földünk öt kontinensén 420 ezer örökfogadalmas tagot számlál. A II. Vatikáni zsinatot követően a rend hivatalos elnevezése „Ferences Világi Rend” lett, hangsúlyozva tagjainak világi állapotát és világi küldetésük méltóságát. A VI. Pál pápa által 1978-ban jóváhagyott, megújított Regula a zsinat szellemében visszatér az eredeti forrásokhoz, de ugyanakkor figyelembe veszi a mai kor emberének életkörülményeit és gondolkodását.
A Ferences Világi Rend lelkisége
A tagok lehetőleg naponta olvassák a Szentírást, elmélkednek szavain, és igyekeznek életüket hozzá mérni. Lelkiségük része az Oltáriszentség tisztelete, a szemlélődés és az imádkozás, a zsolozsma imádkozása (közösségben is), és az egyházközségben végzett különböző szolgálatok. Naponta tartanak lelkiismeret-vizsgálatot és a rendszeresen végeznek szentgyónást.
Szolidaritást vállalnak a szegényekkel. Igyekeznek egyszerűen (nem fényűzően) élni, hogy anyagi javaikat jobban meg tudják osztani a leginkább szükséget szenvedőkkel. Határozottan állást foglalnak a fogyasztói szemlélettel, valamint az olyan ideológiákkal és gyakorlatokkal szemben, amelyek a gazdagságot a vallási és emberi értékek elé helyezik, és amelyek megengedik az ember kizsákmányolását.
Fontos része életüknek a közösség és a közösségben végzett lelkigyakorlat, melyet a helyi közösségek maguk szerveznek meg. A helyi közösségek tagjai rendszeresen, havonta többször is (van, ahol hetenként) találkoznak. Ilyenkor van alkalom együtt imádkozásra, képzésre, a Szentírás tanulmányozására és átelmélkedésére, valamint örömeik-gondjaik megosztására. Évről évre rendszeres találkozók, képzések, táborok adnak alkalmat az egymástól földrajzilag távolabb élő tagok találkozásának. A rendben a családi élet, a házasság a legfontosabb, hiszen a katolikus hit szerint szentség. Ezért kiemelten fontos számukra a gyermekek keresztény nevelése, hitük alapjainak átadása.
Regulájuk kiemeli a munka értékét. A társadalom mindennapi problémáiban, megoldásaiban is tevékeny és hatékony elkötelezettséget vállalnak, adottságaik szerint, akár a politika területén is. Természetesen csak olyan területen és olyan témában vállalhatnak részt a nyilvánosság előtt, ami hitükkel és világi rendi hivatásukkal összeegyeztethető.
A tagokat folyamatosan képzik, ami segíti őket az Evangélium tanításának adott korhoz illeszkedő gyakorlati megélésében. Képzési levelük, a Forma Minorum ehhez ad segítséget: igyekszik egyensúlyt teremteni a biblikus, patrisztikus, zsinati, pápai, teológiai, filozófiai és a Ferences Világi Rend történelmét-történetét is feltáró témákban. A Ferences Világi Rend folyamatosan a képzés nehézségeit legyőzve próbál megújulni.
