Munkácsy Mihály
(1844 – 1900)
Trilógia

     Egyházközségünk művészetkedvelő csoportja húsvéti előkészületként Munkácsy Mihály három remekművét tekinti meg Budapesten a várban 2011. április 9-én. Lelki vezetőink - Varga András atya vezetésével - két fantasztikus összejövetelt szerveztek a tárlatlátogatás sikere érdekében. Az atyák a művek vallási vonatkozásait, Földi Péter és Molnár Péter művészek Munkácsy Mihály művészetét, festői zsenialitását tárták elénk.
      Molnár Péter szobrászművész Munkácsy Mihály élettörténetét ismertette. Az anyai ágon a Reök családot, apai ágon a XVI. századig visszavezethető ősökkel rendelkező, német Lieb családot ismerhettük meg. Németország is magáénak érzi Munkácsy Mihályt, de ő magyarnak vallotta magát, a temetésén is magyar népdalt énekeltek.
     Munkács, Miskolc, Gyula, Arad, Budapest, Bécs, München, Párizs többek között, azon városok sora, amelyeket végigjárt a nagy művész.
    Elsőként Szamosi Elek figyelt fel Munkácsy Mihály tehetségére. Mihály az anya és gyermek kapcsolatát örökítette meg, amely régi emlékkép élményét tükrözi.
     Korán árvaságra jutott az öt Lieb gyermek, köztük Mihály is.  Nevelő szülőkhöz került, akik arra ösztönözték, hogy biztos keresetet adó asztalos mesterséget tanulja ki.  A Békéscsabai Munkácsy Mihály Emlékház billiárd szobájának ajtaját ő készítette, mely most is megtekinthető.
     A Siralomház festménye elhozta számára az elismertséget, aranyérmet nyer vele.  A csapdába ejtett oroszlánt, a bukott héroszt ábrázolja. Innen számítjuk művészi kiteljesedésének kezdetét. Életművének darabjait külön – külön végigértékelték meghívott művész vendégeink, akiket a hallgató és néző sereg mohón követett.
     Munkácsy Mihály önismerete magas szintű, Önarcképe nagy belső feszültségről árulkodik.
     Mozart halála című festményén Requiemjét dirigálja a zeneszerző. A kihunyó élet és a lángoló akaraterő drámáját láthatjuk Munkácsy Mihály remekművén.
     Milton, komor titánként felülemelkedik a csapásokon. A belső kozmoszt láttatja a remek alkotó.
     Nagy társasági kört tart fenn Munkácsy Mihály és felesége. Nagy megrendeléseket kap, ilyen a Honfoglalás, a Bécsi műtörténelmi múzeum mennyezet freskója, a festőművészet allegóriája, amelyet Ferenc József 1890-ben rendelt meg, és a nagy hármas, a Trilógia.
      A Kőtörők címet viselő képén a tevékenység, a munka ritmusa elevenedik meg, a dolgozó ember mozdulatai ismerősek számunkra, szinte helyettünk festette a kiváló festő.
      A Kalászgyüjtők begyűjtési feladatot végeznek. Elszántság, a munka méltósága mutatkozik meg a képen. Munkácsy Mihály született festő, a magyarországi kritikai realista festészet legnagyobb mestere.
     Köpülő asszonya mintha előttünk ülne és végezné munkáját.
     A Liszt Ferenc portré rámutat, hogy érdemes embernek maradni. Liszt Ferenc olyan nagy magyar csillag az égen, mint Munkácsy Mihály.
     A Rőzsehordó nő művén a robot és a pihenő ellentétét jeleníti meg Munkácsy Mihály.
     A Tépéscsinálók élőképen egy katona mesél, a többiek hallgatják munkájuk közben. A sebesülteket kötik be a tépett csíkokkal. A világszínvonalú munka a nép szellemének legnemesebb tartalmát tárja elénk.
     Leghíresebb festménye a Siralomház. Színpadszerű, narratív, mesél nekünk. Munkácsy emberszeretete, együtt érző képessége mutatkozik meg a képen a botladozó emberrel.
     Párizsi szalon képei idilli hangulatot tükröznek. A nagyúri családok napjait bemutató pillanatok, a merengő nők, az állatokkal játszó gyermekek, a szobabelsők, a dús szobanövényzet már nem a magyar valóságot mutatja.
     Munkácsy Mihály legmegragadóbb képein a magyar valóságot festi meg. Általában a bűn elleni harcra irányítja figyelmünket, alakjai bukásukban is erkölcsi erőt képviselnek.
     A Ferences Rendházban tartott első összejövetelen Munkácsy Mihály munkásságának átfogó bemutatására került sor. A második alkalommal az atyák és a művész urak hozzásegítettek bennünket a Trilógia képeinek jobb megértéséhez.
A Trilógia
    Munkácsy Mihály a passióból, a szenvedéstörténetből az elítéltetést és az ítélet végrehajtásának eseményét jeleníti meg. A passió jelenetek a megváltás fájdalmára figyelmeztetik a hívőket. A Krisztus képekhez Munkácsy jelenet fotókat használt, modell képeket alkalmazott.  A képek a nézők számára a Biblia eseményeit magyarázzák. A templomi beszédes képek, freskók a Szentírás különböző dialógusait, gondolatait, üzeneteit közlik. A látszaton keresztül jut el a látogató vagy hívő ember a lényeghez. Aki már látta a Debreceni Déri Múzeumban a Trilógia képeit tudhatja, hogy egy pillanat alatt bevillan az egész esemény, amit a kép közölni akar. Munkácsy Mihály három óriás festménye a Keresztút első és tizenkettedik állomásának eseményét örökíti meg.
Krisztus Pilátus előtt
(1881)
     Varga András atya vezette be a trilógia első darabját a Szentírás részeinek ismertetésével. Figyelmünkbe ajánlotta a vallási pert is, amely Kaifás előtt zajlott. Pilátus a császár hatalmát védte nem törődve a hitbeli dolgokkal. A zsidók istenkáromlással vádolják Jézust. A zsidó vallás szerint az istenkáromlót meg kell kövezni.  A zsidó ember nem ölhet meg senkit, ezért a főpapok az elitéltetést a római hatalomtól várják. Így kerül Jézus Pilátus elé.
     Munkácsy Mihályt segítette feladatának és küldetésének megvalósításában Hajnal Lajos szécsényi születésű püspök. A felmerülő, hitbeli kérdések megválaszolásában szorosan együttműködtek.
     A kép az igazság és hamisság ellentétéről szól. Vélemények ütköztetését láthatjuk. A két főszereplő, a hitében erős Jézus és az elbizonytalanodó, esélyeket latolgató Pilátus. A gyűlöletében feldühödött nép és a vádló főpapok a háttérben maradnak. Megjelenik a hatalom arca, a gyűlölet arca és velük szemben a megvádolt Jézus prófétai magasságba tekintő, a bukásban is a jövőt képviselő erő arca. Jézus arcáról leolvasható a hit mindegyik összetevője, az akarat, az érzelem, és a gondolat.  A képen sugárzik a fehér szín, a kék-vörös színek mellett.
Ecce Homo
Íme az ember
(1895 – 1896)
    A történelmi eseményekkel és a törvénykezéssel ismertetett meg bennünket Kozsuch Zsolt atya.
    A törvénykezés termében állunk. Pilátus megkorbácsoltatja Jézust. A hamis királyság jelképeivel felruházzák, fejére tövisből font koronát tettek, kezébe nádszálat adtak jogarként. Az önkívületbe bűvölt tömegben, az aljas emberi indulatok elszabadulnak, fenyegető öklök, kinyújtott újjak a pusztítást, a dühöt, a kegyetlenséget, a gyűlöletet, az ostobaságot jelenítik meg. A tömegben a hamuszürke arcú Mária János apostollal mintha azt a kérdést tenné fel: A gonosz győz és elbukik a jó? Egy öregasszony kimenekül ebből a fertőből. Egy parasztasszony meggyőződött arról, hogy „Ő Jézus, a Messiás!” Ebben a mozgalmas gyűlölet áradatban Jézus méltósága megmarad. A fájdalmak embere megveretésében is erkölcsi magaslatot ér el, Ő a legtökéletesebb ember. Pilátus kiszolgáltatja Jézust a tömegnek.„Semmiféle bűnt nem találok benne!” Pilátus úgy véli, ezzel a kijelentésével kívül maradhat az eseményeken. A reakciókat dokumentálja a kép. A zsidók nem engedik, hogy Pilátus elbocsássa Jézust. A két főszereplő a gyötrelmek Jézusa, az Isten fia, a nem evilági király, az egy igaz ember és a római állami hatalom legfőbb ura, a félelemmel teli Pilátus. Munkácsy Mihály műalkotását belső megindítottság nélkül nem szemlélheti egy néző sem.
      Munkácsy Mihály ezt a hetvenhárom életnagyságú alakot felvonultató képét hozta el Magyarországra, az ezredéves ünnepélyre. (1896)
Golgota
(1884)
      Kovács András atya a rabszolgák kivégzési módjaként elfogadott keresztre feszítésről beszélt. Jézust latin keresztre feszítették, a latrokat a tau vagy egyiptomi keresztre. Van még András kereszt, Y kereszt. A felfeszített ember, fulladásos halált hal a kereszten. Halálba segítés módja a lábszár eltörése, a szív átszúrása.
       Munkácsy Mihály Golgotája Rembrant Éjjeli őrjárata óta a legmegrendítőbb, világszínvonalú, magyar alkotás. A trilógiából a legszebb. Munkácsy addig foglalkozott a trilógiával, míg „látott és hallott” – olvashatjuk egy véleményben. Mi is azért megyünk el megnézni az alkotásokat, hogy „lássunk és halljunk”. Alkonyi a kép, vöröslő az égbolt, nyomasztó a sötétség. Diadalt ül a gyűlölet. Krisztusra esik a fény és megvilágítja a három asszonyt, a hóhért és a szakállas férfit. Nincs dicsfény, de Jézus arca átszellemült. „Elvégeztetett!” „Miért hagytál el engem?” – szinte hallhatjuk. A lángész alkotta alkotásban Jézus a legyőzhetetlen eszme hatalmát testesíti meg. Istenség és emberség egyszerre mutatkozik meg. Munkácsy műve klasszikus alkotás, láttat. Munkácsy Krisztusa valóságos, nem irreális, egy elcsigázottságában is dicső és szép férfit láttat, aki nem menti életét, nem mondja, hogy nem vagyok az Isten fia, hiszen a megváltás felelősségét nem adhatta le. A főpapok nem értik, lehetséges az, hogy egy ember nem menti magát? Egy századost látunk, aki szerint Jézus az „Isten fia.” Egy arab, nomád lovas, aki fehér lovon ül, mintha egy másik idősíkból, az idők végén a feltámadás tényét jelezné.
     Eszközökről is volt szó, a dárdákról, a létráról, a láncokról, a szegekről.
     A képek megtekintésekor az alkotói indulatról is kaphatunk képet. Az alkotás folyamatának eseményeire is derülhet fény a képek megtekintésekor. Besűrűsödhet a levegő egy – egy óriás kép előtt, bizonyos derengés, egy kósza gondolat, akár isteni teremtőerő csíra is megmutatkozhat, ami csak a nézőben valósulhat meg. Belénk is költözhet a kép. Mi is lehetünk szereplők. Kivel tudunk azonosulni? Ki az, akin megesik a szívünk? Melyik jelenet űz ki a teremből? Általános megállapítás, hogy csendre, gondolkodásra, érzelmi azonosulásra késztetnek a képek.
     Munkácsy Mihályt már életében nagy megbecsülés övezte, munkáját az egész világ nagyra értékelte, New Yorkban úgy ünnepelték, mint Kossuth Lajost.
     A kiváló felkészítést megköszönve reméljük, a jó tárlatlátogatás mellett felemelő hitélményben is lesz részünk.

Salgótarján, Rózsaszentmárton, 2011. március 22 .
Oltvölgyi Béláné