2010. február 9.

A vízkereszttől hamvazó szerdáig tartó, farsangi időben szerte a világon bálokat rendeznek a tél elűzése és a mulatozás céljából. Ebben az időszakban szervezte meg egyházközségünk is, a már hagyománnyá vált Keresztény bált. Az idén jubiláló eseménynek ismét a Gagarin iskola adott helyet, 2010. február 6-án.

Maga a bál ötlete három családtól származik, akik szerették volna, ha gyermekeik, kicsik és nagyok egyaránt, olyan helyen tudnak szórakozni ahol az egész család, együtt lehet, és aki akarja, bemutathatja saját produkcióját is.

A több hónapos szervezőmunka, a nyitótánc próbáival kezdődött. Márti néni összetoborozta azokat a gyerekeket, akiknek kedvük volt táncolni és időt is tudtak szánni a felkészülésre. A hívó szóra két tánccsoport is „alakult”, egy, az alsó tagozatos hittanosokból, és egy idősebb, főként ministránsokból álló csoport. Bár kezdetben még kicsit ügyetlenül, botladozva járt a lábunk, a hónapokon át tartó munkánk és a nem múló hitünk végül meghozta gyümölcsét.

Az adventi, karácsonyi teendők elvégzése után a felnőttekre is új feladatok vártak. Az egyháztestület év elején kezdte meg a bál szervezését, szorgos önkéntesekkel kibővülve. Hétről-hétre minden hétfőn folytak az egyeztetések a részletes műsortervről, s hogy ki milyen munkát vállal az előkészületekben. A közös munka és gondolkodás eredményre vezetett sorra megoldódtak a problémák, szép lassan elkészültek a jegyek, kialakult a részletes programterv. A sok adakozó testvérünknek köszönhetően összegyűltek a tombolatárgyak is.

Elérkezett tehát február 6.-a délutánja, lassacskán érkeztek a vendégek, és az asztalok megteltek étellel és itallal. A műsorokban szereplők az utolsó simításokat végezték produkcióikon, izgatottan várták fellépésüket.

Hamarosan megtelt a szépen feldíszített bálterem, kezdetét vehette a bál. A műsor során úgy éreztük, a közönség megtisztelő figyelemmel és élvezettel követte az eseményeket, s mindenki ugyanúgy izgult a fellépőkért. A szereplők között voltak „rutinos” és első bálozók, kisiskolások, illetve felnőttek. Az előadásokban hallhattunk népi éneket, zongoradarabot, filmslágert és verset, valamint láthattunk vicces János vitéz-átdolgozást, rövid, zenés darabot a ferences regula keletkezéséről. Nyitótáncként ír eredetű táncot mutattunk be, melybe a kedves vendégek is be lettek vonva, ezzel ráhangolva őket a bálra.

A színvonalas műsor után mindenki elfoglalta asztalát, elkezdődött az evés-ivás. Öröm volt látni, hogy az asztaltársaságok egymást kínálgatták a saját maguk által készített finomságokkal.

Mikor a zenészek a húrok közé csaptak, azonnal megtelt a táncparkett, s az est folyamán a zeneszámoktól függetlenül szinte mindig telve volt kicsikkel és nagyokkal. A hangulat egy-egy apróbb gyermeket is kicsalogatott, a számukra berendezett „játszóházból”. A táncosok párokban, kis csoportokban táncoltak énekeltek, önfeledten szórakoztak. Mikor a zene ritmusa megengedte mindenki egy hosszú vonatba kapcsolódva járta körbe a termeket.

A felhőtlen táncnak csak rövid időre vetett véget a tombolahúzás, és az előtte bemutatott, látványos rock’n’roll, a nyitótáncban is közreműködő fiatalok előadásában.

Ezután hamar elérkezett az éjfél, és mindenki fájó szívvel (és lábbal) vette tudomásul, hogy véget ért a bál. A lámpák felkapcsolása után várt még ránk a pakolás. Ám ahogy a mondás is tartja: sok kéz hamar kész. Közel egy óra alatt a bál helyszínét visszaváltoztattuk iskolává, jó éjszakát kívántunk egymásnak és hazatértünk pihenni.

A visszajelzésekből és saját tapasztalataimból ítélve bátran állíthatom, hogy közösségünk ismét egy nagyszerű estét töltött együtt, s mindenki felejthetetlen élményekkel tért haza.

Isten a kezdetektől végigkísért bennünket, és kérjük Őt, hogy még sok ilyen csodát élhessünk meg együtt.

Gréti