IV. Egyházközségi Asztalitenisz Kupa Somos

Ép testben - ép lélek, vagy fordítva?!

Amolyan hideg januári szombat reggel volt, vakarni kellett a szélvédőről a jeget. Na tessék – gondoltam magamban - szépen indul ez a nap is! Semmi kedvem a testmozgáshoz... Aztán mégiscsak győzött az elhatározás: cipőfűzőre görcs, kézbe ütő, gyújtás majd indulás. Nekivágtunk Somos felé... pingpongozni.

Már 4. alkalommal rendezték meg a somoskőújfalui sportcsarnokban az Egyházközségi Asztalitenisz Kupát, mi mégiscsak most mentünk el először. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon hányan leszünk játékosok, szurkolók, úgy egyáltalán milyen is lesz ez a „nagy megmérettetés”.? Ám kellemesebbnél kellemesebb meglepetések fogadtak bennünket: fűtött tornaterem, felszerelt asztalok, melegítő játékosok, fiatalok, idősebbek, férfiak, nők és gyerekek vegyesen. Vagyis mindenki, aki az egyházközség életében jelen van, tesz-vesz és mozog, képviseltette magát.

Kis bemelegítés, csoportkép, regisztrálás, s már kezdődhetett is a bajnokság. Az amatőr csapat 3 lelkes lurkója az egyik asztalnál, a haladók a középsőnél, s természetesen a profik a harmadiknál. Ekkorra már minden reggeli kedvetlenségem elszállt, élveztem a játékot és a társaságot. Mikor lejátszottam a magam kis meccsét, pihenőidőmben előszedtem a fényképezőmet, s megpróbáltam megörökíteni az utókornak néhány képet.

Szememhez emeltem a gépet, közelítettem a képet, s lassan a csőlátás és a jó Isten fókuszba hozott egy alakot. Élesítettem a színeken, s kirajzolódott egy csíkos pólócska, abban egy kisfiú, amint az első szettjét játszotta vetélytársával.

Dani kinyújtotta még a nyelvét is, úgy koncentrált. Feldobta a labdát, ütött, de a másik oldalon álló visszaadta a szervát. Pár adogatás, s a labda szomorúan a földre pattant. Dani arcán rezzenéstelen elhatározás, majd újabb próbálkozás következett, ismét hasonló eredénnyel. Én „titokban” követtem az objektív másik oldaláról az eseményeket, míg egy gondolat bezörömbölt a fejembe...

„Állhatatossággal fogjátok megmenteni lelketeket...” (Lk.21,19)

Állhatatosság. Így fordítható a jelentésekben gazdag görög szó, de a türelmet, a kitartást, a szembeszegülést és a bizalmat is értjük alatta. Ez az állhatatosság látszott Dani arcán is. Az állhatatosság szükséges és elengedhetetlen, amikor szenvedünk, amikor kísértésnek vagyunk kitéve, amikor elbizonytalanodunk, amikor hat ránk a világ csábítása, vagy amikor üldöztetés ér. De azt gondolom, pontosan ez az állhatatosság kell a mindennapokhoz is. Azokhoz a szürke hétköznapokhoz, amikor észre sem vesszük, hogy Jézus Krisztus ott áll mellettünk, hogy minden cselekedetünk, bármilyen kicsi is, az ő dicsőségét szolgálja. Állhatatosság kell ahhoz is, hogy szeressünk, s hogy merjünk keresztényként élni, békét keresők maradni még akkor is, amikor a békétlenség a sikk. Dani nem mást szidott, nem keresett mentségeket magának, ha az ellenfél esetleg megverte őt az asztal mellett, hanem összeszorította a száját, és megpróbálta kihozni magából a legtöbbet. Példamutatóan küzdött, pedig a legkisebbek egyike volt.

Mire delet ütött az óra, s lassan vége lett a körmérkőzéseknek, valami végtelen béke költözött a lelkembe. Nem az lett az érdekes, ennek a bajnokságnak ki lesz a győztese. Itt mindenki nyertes.

Valami égi nyugalom és vidámság járta át a társaságot, hisz a jó Isten úgysem egymáshoz mér bennünket, hanem saját magunk kapta és kamatoztatta tálentumainkhoz.

Vége lett lassan e mozgalmas délelőttnek, gazdára leltek a kupák, érmek és pingpongolabdák is. Hazaindulhatott a kis csapat. Ki, mit kapott, nem tudhatom. Én mindenesetre nyertem. Újabb szép élményeket Veletek... :)

Zsuzsi

Legközelebbi misék

ADOMANYOK-egyutt-a-harom-plebania.jpg

Tamogatasi-kerese-KKA.jpg

Aktualis-Hirdetes-3-plebaniaval.jpg

Támogatások

Kormany-tamogatas-2019.jpg

Kormany-tamogatas-2018.jpg

Kormany-tamogatas-2017.jpg

Archívum