Meszlényi Zoltán csendben, állhatatosan dolgozott

Miként élt, és hogyan halt mártírhalált a boldoggá avatandó Meszlényi Zoltán segédpüspök, aki több bíborost is hűségesen szolgált, tudományos és karitatív munkát is végzett? Erdő Péter bíboros a Magyar Katolikus Rádiónak adott interjújában arról beszélt, hogy Meszlényi Zoltán csendesen, de állhatatosan végezte dolgát. Ereklyéit az általa hitelesített Szent Adalbert-ereklyék alatt helyezik el, így a püspök hazaérkezik - mondta az érsek.

– XVI. Benedek pápa július harmadikán hagyta jóvá azt a dekrétumot, amely elismeri, hogy Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök vértanú volt. A püspök 1951. március negyedikén halt meg. Hogyan történt az ő halála, az ő vértanúsága?
– Először is nagy csendben. Tudjuk azt, hogy Meszlényit 1950. június 29-én, Szent Péter Pál napján délután öt óra tájban hurcolták el, de nem indítottak pert ellene. Azt sem lehetett sokáig tudni, hogy hová vitték. A halál hírét sem közölték, csak jóval az esemény után, 1954-ben, többszöri érdeklődésre. Akkor is egy téves dátummal. De azért 1966-ra sikerült elérni, hogy exhumálni lehessen és áthozni földi maradványait az esztergomi bazilikába. Ekkor ugyanaz a sírásó, aki eltemette, mondta el az exhumálás során a papoknak, hogy mikor temette oda: 1951. március tizedikén.

Hogy milyen körülmények között halt meg, arról annyit tudunk, hogy Kistarcsán tartották mindenkitől szigorúan elkülönítve. Rabtársainak emlékezéseiben szerepel, hogy sokukat, őt is súlyosan bántalmazták, verték, kínozták, amibe sokan meghaltak annak idején. Aztán nem engedték neki, hogy becsukja a cellája ablakát, tehát nyitott ablaknál, fűtetlen szobában kellett a telet elviselnie. Annak idején ez is a módszerek közé tartozott, vannak más mártírok, mártír sorú papi személyek, akik így haltak meg. Erdélyből például, egy nagyon súlyos és szomorú esetről van tudomásunk, de másutt is előfordult. Meszlényi Zoltán ráadásul nem volt teljesen egészséges ember, gyógyszerekre is szüksége volt, már akkor is, amikor elvitték. Ilyeneket azonban nem lehetett neki bevinni, sőt semmilyen kapcsolatot nem tarthatott a külvilággal. Azt hiszem, ezen három ok közül bármelyik elég volt ahhoz, hogy az életével fizessen, az életét áldozza az egyházáért és a szeretetért, amit az igazság iránt érzett, a hűségéért, amit megígért a püspökszentelésekor külön is, hiszen a jelmondatául ezt választotta: „Bizalommal és hűséggel”. Így élt és így halt meg.

– Meszlényi Zoltán mindössze néhány napig volt az esztergomi egyházmegye ordináriusa, azután elhurcolták őt. Hogyan került sor az ő megválasztására?
– Drámai körülmények között, hiszen a hátteret az alkotta, hogy Mindszenty Józsefet 1948 karácsony után letartóztatták, és attól kezdve az egyházmegye úgynevezett "ideiglenes vezetés" alatt állt. Az akkori jog szerint a főpásztor akadályoztatása esetén az egyházmegyét az általános helynök vezette tovább. Ez történt Esztergomban is, ahol Drahos János volt az általános helynök. Az ő egészségi állapota azonban egyre romlott, és 1950. június 15-én meghalt. Már halála előtt, a kórházban is a belügyi hatóságok olyannyira figyelték őt, hogy az egyházmegyével nem igen tarthatott kapcsolatot. Ő maga, vagy talán még Mindszenty bíboros a letartóztatása előtt – úgy tűnik, hogy szóban, és nem írásban – megbízta Gigler Károlyt és valószínűleg Meszlényi Zoltánt is, hogy az ő akadályoztatása esetén lépjenek a helyére.

Annyit tudunk, hogy 1950. június elején, amikor Drahos János már a kórházban haldoklott, a hittanbeíratásokról a papság számára körlevelet kellett írni, és ezt Gigler Károly írta alá mint általános helynök helyettes, azaz mint helyettes ordinárius. Annak idején volt példa arra, hogy megbíztak a püspökök vagy az egyházmegyét vezető személyek olyanokat, akik helyettük akadályoztatásuk esetén átvehetik a kormányzást. Akkor azonban arra még nem volt példa, hogy ez a személy, amikor a kormányzást átveszi, ezt a tényt titokban tartsa. Ez szinte lehetetlen is hosszú távon: hogyan lehet egy elvileg nyilvánosan működő szervezetet úgy vezetni, hogy ne lehessen nyilvánosan tudni, hogy ki a vezetője? Ez Erdélyben sem működött problémák nélkül, körül belül két vagy három évig tudták ilyen titkos módon irányítani – mondjuk – a gyulafehérvári egyházmegyét. Mindenesetre mikor Márton Áron kiszabadult a börtönből, akkor talán már egy jó éve az egyházmegyének semmiféle törvényes kormányzása nem volt.

Gigler Károlynak hosszú tapasztalata nem lehetett, mert azon a napon, amikor meghalt Drahos János, őt is elhurcolták. Az új helynök választására két napra rá, a temetés alkalmával került sor. Meszlényi Zoltán nem lépett elő azzal, hogy ő van megbízva a helyettesítéssel, tehát vagy nem volt ilyen megbízása, vagy csak szóban volt, és aki tanúsíthatta volna, az vagy nem élt vagy nem volt szabadlábon. így Meszlényi hagyta, hogy a káptalan helynököt válasszon. A helynökválasztás pedig nem tűnt szabadnak, mert az állami hatóságok három csatornán keresztül is nagyon keményen megüzenték, hogy kizárólag Beresztóczy Miklóst kívánják az egyházmegye vezetőjének. Erre a kanonokok nem vállalkoztak, mert azt mondták, ha ilyen kemény a parancs, akkor ez már nem szabad választás, márpedig az egyházjog szerint a kényszer hatására végzett választás érvénytelen. Így, hogy bizonytalanság legyen a hívek és a papság lelkében arról, hogy ki az egyházmegye érvényes vezetője, végül is Meszlényi Zoltán elvállalta, hogyha megválasztják, akkor ő átveszi ezt a tisztséget. Pontosan tudta, hogy ez milyen veszéllyel jár, nem is nagy örömmel vette át, hanem úgy, mint aki keresztet vállal magára. Ez lett a sorsa. Egyetlen körlevelet írt, abban nagyon szép mondatok vannak arról, hogy Isten és az egyház ügyét sohasem árulta el. Róla írták mások nem feltétlenül jóindulatú személyek - hogy olyan embernek ismerik, aki ugyan nem keresi a bajt, de a megalkuvás nem kenyere. Meszlényi Zoltánnak ez a csöndes hűsége az életébe került.

– Meszlényi Zoltán 1892-ben született és 1915-ben szentelték pappá. Ettől kezdve egészen elhurcolásáig, 1950-ig csendben dolgozott. Több bíboros – Csernoch János, Serédi Jusztinián, Mindszenty – mellett is szolgált. Hogyan teltek számára ezek az évtizedek?
– A csendes szolgálat minden tisztességes papot jellemez, és bizonyos értelemben az egész papi munka és élet csendes, hiszen a papok nem a napi politika harcaiban állnak a középpontban. Ritka az az egyéniség, aki ebbe az irányba ment, a régebbi időben még inkább előfordult. Mindenesetre Meszlényi Zoltán csupán egy cikkével keltette fel közéleti szempontból a figyelmet. A húszas évek elején egy legitimista hangvételű cikket, amit azonban olyannyira kifogásoltak az állami hatóságok, hogy nem engedték a lapszám kiadását. A későbbiekben Meszlényi mint érseki titkár, levéltáros, szertartó, egyházmegyei bíró, azután irodaigazgató dolgozott, majd pedig Serédi Jusztiniántól megkapta a Magyarországra eső északi részeknek, tehát a rozsnyói és a kassai egyházmegye Magyarországra eső részeinek a helynöki feladatát. Hiszen volt egy rövid időszak, amikor annak a területnek a magyar prímás volt az apostoli kormányzója. Ebben a minőségében bizonyos főpásztori feladatokat is ellátott. Közben egyházjogi könyvet írt, kongresszusokon vett részt, magántanárként az egri jogakadémián is működött. Előadásokat tartott a Szent István Akadémián vagy másutt, tehát tudományos tevékenysége is volt, és hivatalból nagymértékben foglalkozott vagyoni ügyekkel, hiszen Serédi Jusztinián vagyonkezelőnek is megbízta. Képviselte például az esztergomi érsekséget a hágai tárgyalásokon, az érsekség határon túlra került tulajdonainak ügyében. Mindig precíz és szakszerű volt, és Serédi Jusztinián útmutatásai szerint járt el, azaz lojálisan dolgozott.

Ne feledjük ugyanakkor, hogy Meszlényi érzékeny lelkű, spirituális ember volt. Megmaradtak elmélkedései, megmaradtak Szűz Máriával kapcsolatos kéziratai, rengeteg szentbeszéde, amelyekből jól látszik a lelkisége. Ezekből néhány évvel ezelőtt megjelent egy válogatás, Alázatos szolgálat címmel. Foglalkozott saját kora történetével is, megírta például, Serédi Jusztinián életrajzát a negyvenes évek elejéig. Ez is egy érdekes kézirat, amit ha esetleg - majd megfelelő gondozás után - sikerül közzétenni, akkor sokakat érdekelhet.

Ugyancsak ő volt az aki, egész életében szenvedélyes szeretettel foglalkozott a szegényekkel. Különösen az árvaságra jutott vagy – ma úgy mondanánk – krízishelyzetben élő gyerekekkel. Ehhez hozzá tartozik, hogy ő is félárva volt, édesanyját igen korán elvesztette, ráadásul édesapja is hamar elhunyt. Tudta becsülni az apró anyagi dolgokat is, és a személyes jövedelméből mindig komoly áldozatokat hozott ezekre a célokra. Nem sokkal a háború után például kiment Svájcba, hogy támogatást kérjen az esztergomi árva gyerekek otthona számára. Támogatta azokat a női szerzetes közösségeket is, akik ilyen szociális munkát végeztek, és egészen a letartóztatásáig, amíg csak lehetett, törődött a gyerekekkel, támogatta őket a saját, személyes eszközeivel is.

– Meszlényi Zoltán boldoggá avatásának vértanúsága az oka, nem pedig vallásos tisztelete vagy személyéhez köthető csoda?
– A vértanú a keresztény szent legősibb típusa. Ez a legnagyobb szeretet bizonysága: „senkinek sincsen nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13). Vagy ahogy Jézus fogalmaz: „barátaimnak mondalak titeket” (jn 15,15). Aki Krisztusért, az egyházért, a szegényekért vagy az üldözöttekért adja az életét, és ezt katolikus hitéből fakadóan teszi, akkor biztosan méltó arra, hogy vértanúként tiszteljük. Meszlényi Zoltánnál ez a helyzet. De természetesen egy ilyen döntés, egy ilyen radikális tanúságtétel előzményekből sarjad ki. Az isteni kegyelem működik az ember életében, és sokszor az apró helyzetekben való nagylelkűség és helytállás érik meg annyira, hogy a drámai pillanatokban hősiességhez vezet. Ugyanígy az ellenkezője is igaz, az apró helyzetekben tanúsított jellemtelenség vagy megalkuvás a kisebb bűnök vezethetnek oda, hogy valaki nagyot bukik egy nehéz helyzetben.

Meszlényi Zoltán a mindennapi élet részleteinek is a szentje, mert ezekből áll össze a jellem, ezekben kell az embernek magát gyakorolnia, ezekben kell kifejleszteni azt a keresztény készséget, ami nagy és fontos pillanatokban is a hűséges tanúságtételhez kell. De persze mindezt az ember nem csupán egy tornagyakorlatként végzi, nem pusztán gyakorlat teszi a mestert, hanem Isten kegyelme kíséri az ember útját, a kis dolgokban éppúgy, mint a nagy pillanatokban.

Meszlényi Zoltán mai szent. Éppen mivel az életéről annyi apró, ha tetszik, banális részletet is tudunk, közel áll hozzánk. Neki is volt pulóvere, az utolsó és egyetlen pulóverét a börtönben ajándékozta oda egy szerzetesnek. Ő, aki talán megfagyott. Ő is utazott autóbusszal. Olyannyira, hogy a háború után esztergomi emberek megkérték, hogy rokonuknak, ismerősüknek Budapestre vigyen el egy levelet, vigye föl a lakásra és adja oda. Tehát mindenféle ilyen apróságból derül ki, hogy ugyanazt az életet élte, amit mi valamennyien. Volt olyan, hogy nehéz problémák jöttek a hivatalban, az emberi kapcsolatokban, voltak olyan gondjai, amelyeket ma ijesztőnek találnánk, például a romok restaurálása a háborús károk után, olyan helyzetben, amikor semmilyen gazdasági erőforrásra nem számíthatott, hiszen a pénzt is elértéktelenedett, meg el is vették azokat a javakat, amelyekből esetleg lehetett volna erre gondolni. Aki az ilyen nehéz helyzetekben hűséges, annak az élete summája is valószínűleg pozitív és kedves lesz Isten előtt.

– Meszlényi Zoltán püspök földi maradványainak tiszteletre emelése is hozzá tartozik a boldogként való tiszteletéhez.
– Erre a Szentszéktől már megkaptuk az utasítást és a részletes útmutatót. Kialakítottunk egy sírhelyet, fönt a templomban, a püspök ereklyéit konzerváljuk, és néhány kiemelkedő maradványát majd egy üvegfalú, átlátható ereklyetartóban fogjuk elhelyezni, a kassai vértanúk oltárában látható ereklyéhez hasonlóan. Ezzel is kifejezzük, hogy egyházmegyénk történetében a szentek jelenléte mindig aktuális lelki erőforrás.

– Milyen ereklyéi vannak Meszlényi Zoltánnak?
Csontvázának jó része megmaradt az exhumálások, átszállítások ellenére. Azt hiszem, hogy a legkiemelkedőbb ereklyéje az a fejereklyéje, a koponyaereklyéje.

– Meszlényi Zoltánnak a mai napig is élnek még rokonai.
– Természetesen élnek távolabbi rokonai, akik eddig is már figyelemmel és szeretettel kísérték a boldoggá avatás folyamatát, és őket is különös szeretettel várjuk erre az alkalomra. S van egy közösség, amely nagyon a sajátjának érzi őt, ez pedig Hatvan városa, hiszen ott született, ott keresztelték a Szent Adalbert plébánia templomban. Szent Adalbert az a vértanú prágai püspök, akit az esztergomi székesegyház első névadójaként is tisztelünk, és aki Szent Istvánnal is személyes kapcsolatban volt. Az ő a személyére az esztergomi főegyházmegye és a magyar kereszténység, a mai magyar katolikus kereszténység kezdete is valamiképpen visszanyúlik.Az ő oltára alatt lesz elhelyezve Meszlényi Zoltán ereklyéje. Ezt az oltárt a háborúban szintén sérülés érte, az oltár fehér márvány menzája eltörött. Ez ideiglenesen, tavalyig kövekkel volt alátámasztva, akkor elkezdtük vizsgálni, hogy nem lehetne-e majd odahelyezni az ereklyét. Mikor megkaptuk az utasítást, akkor elkezdődött az oltár restaurálása, ennek kapcsán kiderült, hogy a benne lévő Szent Adalbert ereklye, ami az oltár menzájában volt, természetesen püspöki hitelesítéssel került oda. Ki volt az a püspök, akinek a pecsétje és a hitelesítő aláírása az ereklyén szerepel? Meszlényi Zoltán tehát hazaérkezett.

Zimányi Ágnes interjúja elhangzott a Magyar Katolikus Rádió „Magvetés – hitéletünk krónikája” című műsorában, október 26-án.

Forrás: Magyar Kurír

Legközelebbi misék

ADOMANYOK-egyutt-a-harom-plebania.jpg

Tamogatasi-kerese-KKA.jpg

Aktualis-Hirdetes-3-plebaniaval.jpg

Támogatások

Kormany-tamogatas-2019.jpg

Kormany-tamogatas-2018.jpg

Kormany-tamogatas-2017.jpg

Archívum