Láncárokszállás

Kinek mit mondhat e szó? Talán sokak számára idegen és semmit mondó lehet. Azonban a keresztény hívőknek, akik szeretnek társaságban lenni és aktív tagjai kis közösségünknek, nagyon is sokat jelenthet, hiszen ők tudják, hogy ez a kifejezés valójában egy fenomenális biciklitúrát rejteget maga mögött. Hogy mitől is volt olyan fantasztikus ez a túra, melynek mottója: LÁNCÁROKSZÁLLÁS? S milyen „kulisszatitkokat” rejteget „színfalai” mögött?

...Nos talán egy-két apróbb „titkot” elárulhatok. De először nézzük meg, hogyan is csöppentem ebbe a kis kirándulásba?

Mint sokan tudják Varga András plébános atya és Frics Gyula lelkes bringások, minden évben szerveznek egy pár napos biciklitúrát. Tavaly sajnos az erőnléti edzések hiányában nem vehettem részt, ezért elhatároztam, az idén sokat fogok tekerni, hogy a túrára jó kondiban indulhassak útnak a kis csapattal. A készülődések közepette elérkezett a nagy nap: 2009. július 30., amikor reggel 7 órakor „nyeregbe” (Allora) ültünk és biciklijeinkkel célba vettük Jászárokszállást.

Az első napunk kalandos „utazással” telt. Először Szurdokpüspökiben szusszantunk meg, ahol egy forrásnál megpihenve közösen elfogyasztottuk reggelijeinket. A következő megállóhelyünk Gyöngyöspata volt. Itt megtekinthettük a gótikus eredetű, római katolikus Kisboldogasszony templomot, mely attól különleges, hogy az országban csak itt található Jézus családfáját ábrázoló „Jessze-fa”. Majd a hegyeken átkelve Gyöngyösön egy pizzériában ebédeltünk, ahol kedves vendéglátásban volt részünk. S utunk innentől egyenesen Jászárokszállásra vezetett.

A 6 óra körüli célba érkezés után elfoglaltuk „lakhelyünket” az üdülőház udvarán, hiszen pár résztvevő kivételével sátorban és a szabad ég alatt aludtunk.

A közös vacsora és éneklés után másnap a helyi strandot vettük „birtokunkba”. Ezen a pihenésre szánt napon is felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Hatalmas vízilabdameccseket vívtunk felnőttek a „gyerekek” ellen, melyek során óriási küzdelmek folytak a labda megszerzéséért. Ugráltunk a mély vízbe, a víz alá nyomkodtuk a másikat, majd egymás nyakába felülve csatáztunk.

A strandról „üres tankkal” befelé jövet már éreztük a ránk váró babgulyás íncsiklandozó illatát, melyet igen hamar el is fogyasztottunk.

Az esti közös programok után a másnapot Jászberényben folytattuk, ahol megtekintettük a templomot, a Jászmúzeumot és végül meglátogattuk az állatkerti „barátainkat”. Majd másnap ismét elébe néztünk a ránk váró 80 km-es útnak. S, hogy az izgalmakat fokozzuk hazafelé másik útvonalat választottunk, így Atkárnál elkanyarodtunk Csány felé és földutakra tértünk rá. A katolikus szokásokat is megtartva, jó keresztény hívők módjára fél tizenkettőkor megálltunk Petőfibányán, hogy a vasárnapi misét sem mulasszuk el. Ebédünket kedves túratársunk rokonainál fogyaszthattuk el, ahol ismét szíves vendéglátásban volt részünk. Utunk persze nem volt teljesen felhőtlen, hiszen Szurdokpüspökiben elkapott egy kisebb eső, de ez nem riasztott vissza bennünket a további folytatástól, mert az angyalok közreműködésével az időjárás hamarosan jobbra fordult. Tartól bővült kis csapatunk, méghozzá egy kiskutyával, akire útközben találtunk rá, - s mi, mint sajnálkozó, segítőkész emberek, nem hagytuk magára - hátizsákba tettük és „társaságában” folytattuk az út hátralévő részét. 7 órára mindenki fáradtan ugyan, de bátran mondhatom, hogy boldogan és megelégedve térhetett haza szeretett otthonába, családjához.

Azt hiszem ez a túra mindannyiunknak felejthetetlen élményeket nyújtott. Lelkileg és fizikailag egyaránt erősödtünk egymás segítségével és ez talán még közelebb hozott minket társunkhoz.

Sorolhatnám még a szebbnél szebb élményeket, mi mindent adott, illetve adhatott számunkra ez a túra, ha igazán odatettük magunkat és saját problémáinkat félretéve őszintén tudtunk törődni a másik emberrel. Talán legközelebb még több „kulisszatitkokat” felfedhetek kalandos biciklitúránk rejtelmeiből, de nem ígérem, hogy mindent...!

Bujtár Tímea