A húsvéti ünnepekre történő felkészülés lélekemelő alkalmai voltak a Virágvasárnapot megelőző három lelkigyakorlatos nap prédikációi.
A harmadik nap végén újra átgondoltam az egyes napok elmélkedéseit és csodálatos egységet alkotva jelent meg előttem mindaz, amit a ferences atya közérthetően, a legalapvetőbb hitbeli ismereteinken keresztül el akart mondani nekünk, lelkünk épülésére.
Valóságos csodajelként kezdődött ez a három nap csütörtökön délután a káprázatos szivárvány megmutatkozásával. Ez a kép fogadta Antal atyát az úton városunk felé
közeledve. …és valóban: ahogyan a szivárvány csodálatos íve összeköt számunkra
nem látható pontokat, úgy kötötte össze szavai által szíveinket a hit
szivárványhídján keresztül Istennel. Itt azonban világosan láthatóvá vált a
kezdőpont és végpont.


1.nap: A bűn és a bűnbocsánat
A ma embere számára a bűn nem más, mint a bűncselekmények. A bűn lényegét akkor
érthetjük meg, ha felismerjük, hogy a bűn a szívünkből fakad. Bűn mindaz, ami
Istentől elfordít, letérít Isten útjáról. De Isten nem hagyja magára a bűnös embert, nem fordul el tőle, hanem lehajol hozzá, hogy felemelje. Új élet lehetőségét kínálja neki, amely a bűnbánat által lehetséges. A szívből jövő bűnbánat - Isten irgalmas szeretete által – elnyeri a bűnbocsánatot. „Menj, de többé ne vétkezzél!”


2. nap: A kereszt, mint hitünk középpontja
A kereszt a mi számunkra nem kegyetlen kínzóeszközt jelent, hanem a mi reménységünk szimbóluma. Jel, amely egyszerre juttatja eszünkbe a bűnt és a bűnbocsánatot. Egyszerre jeleníti meg a bűnt és bűnbocsánatot, a kínszenvedést, halált és a feltámadást.
Nem a halál fája a kereszt, hanem az életé! Jézus ebben a fában összegyűjtve hordozta bűneinket. Milyen nagy kegyelem volt Cirenei Simon részére, hogy segíthetett a kereszthordozásban. Mi is segíthetünk, mi is könnyíthetjük ezt a terhet, ha a szentgyónásban, őszinte bűnbánattal megszabadulunk bűneinktől. Álljunk a kereszt alá és
szemléljük! Gondolkodjunk el rajta, hogy mit jelent számunkra a kereszt! Milyen csodálatos, hogy a mi nyelvünkben a „keresztény” szóban megjelenik a „kereszt”, noha a szó nem függ
össze a kereszttel, hanem krisztusi-t, Krisztus- követőt jelent.

3. nap: A feltámadás
Feltámadás nélkül értelmetlen lenne a mi hitünk. (Szent Pál) Az üres sír ébresztette a
feltámadásba vetett hitet a szeretett tanítványban, szent Jánosban. Az üres sír láttán értette meg Jézus korábbi szavait. Ez bizonyítja, hogy nem halott Istent imádunk. Jézus maga nevezte Istent „élő Istennek”, most ő, a Fiú is új éltre támadt, ez adja a reményt számunkra, hogy mi fölöttünk sem győzhet a halál. Az élő Krisztust megtapasztalhatjuk életünkben, jelen van életünkben. Csak az élő Krisztus lehet jelenvaló a szentostyában, az Oltáriszentségben.
Ha legyőzte volna a halál és nem támadt volna föl, mindez nem lenne lehetséges. A sátán nem tudta megakadályozni a megváltás művét: A HALÁL NEM TUDOTT GYŐZNI AZ ÉLET FELETT! Ezért nem szabad a körülöttünk tapasztalható sok rossz és gonosz láttán elkeserednünk! Ha magányos, elkeseredett emberekkel találkozunk, beszéljünk nekik reménységünk okáról. Merjük hirdetni, hogy Jézus Krisztus minden emberért meghalt és feltámadt, hogy nekünk életünk legyen.