L. Orosz Nóra: Köszönöm Uram
a napokat és az éveket,
az árnyakat és a fényeket,
a formákat és a színeket,
a szavakat és a rímeket,
reményeket és álmokat,
könnyeket és mosolyokat,
a botlásokat és lemondást,
a fájdalmat a gyógyulást,
a terveket és a tévedést,
a csalódást és az ébredést,
az erőt, az időt, az emlékezést.
Uram nézd:
nagyon elfáradtam.
Most bársonyos csend ölel,
a szívemben béke van.
Lassan elfogy az út előttem.
Kérlek, fogd meg a kezem.