2013.04.08 Kárpátalja Hétfő (Szatmárcseke, Túristvándi, Csaroda, Tákos)

  Szatmárcseke: Kölcsey Ferenc nevéhez fűződik. Itt volt első állomásunk, melynek csónakos fejfás temetőjében található a költő síremléke is. Zarándokhelynek kellene lennie,hiszen itt írta meg 1823. január 22.én nemzeti imánkat, a Himnuszt. Rövid, de tartalmas és maradandót alkotó életének nagy részét is itt töltötte, és írta meg azokat a költeményeit, melyeket áthatott mély hazaszeretete. Cselekvő hazaszeretetét bizonyította országgyűlési tevékenységével is. Élte, mondta és írta a mindannyiunk számára megszívlelendő útmutatást.” Hass, alkoss,gyarapíts: s a haza  fényre derül”

 Igazi csemegék és meglepetések vártak még ránk a nap során. A túristvándi vízimalom-ismereteim szerint-hazánkban egyedülálló emlék. Még a 18, században épült, fából, fazsindelyes népi stílusban. Kerekeit és lapátjait a Túr vize hajtja. Az egyébként ma is működő malom ott létünk idején sajnos állt, de így is hangulatos látványt nyújtott a népi leleményességet is felhasználó műemlék

Következett a két gyönyörű beregi református fatemplom:Csaroda és Tákos. A csarodai az idősebb, története az Árpád- korra nyúlik vissza. Külön érdekessége a középkori freskósor, melyből a templom reformátussá válása miatt nem sok maradt .meg, de a feltárt részek megőrizték középkori jellegüket. Az Isten- szeretet ragyogó példája, népi építészetünk remeke Tákoson található. Mivel református vallásukat tiltották, fából és sárból építettek egy különleges favázas templomot. Számomra legszebb része a  csodálatos, virágmintás, kazettás mennyezet, ahol nincs két egyforma kazetta. Különleges élmény volt hallgatni a templomról szóló ismertetőket, melyekből sugárzott a templom- és Isten-szeretet, valamint a szűkebb pátriájuk iránti hazaszeretet.

Félve közeledtünk a határhoz, - készülve a hosszú várakozásra - ami mintegy két óra alatt meg is történt. Beregsuránynál átlépve a határt, megtapasztalhattuk az ukrajnai útviszonyokat. S bizony késő éjszakába nyúlt, mire megérkeztünk szállásunkra, a nagyszőlősi zarándokházba, ahol szívélyesen és meleg vacsorával vártak bennünket.