Fotóalbumok

"Van abban mindig valami különleges úgy az egyház, a papság, mint a külső szemlélők részére, ha ifjúsági találkozót rendeznek és a fiatalok közössége birtokba vesz egy-egy települést. Egerszalókon Kerényi Lajos atya és csapata egy hétre birtokba veszi a települést. A hagyományos nagymarosi találkozón százak özönlik el a Duna-parti kis település utcáit, Istent hirdetve. Nem volt ez másképp Salgótarjánban sem, április 28-án, szombaton az egykori ferences rendházat vette birtokba egy kisebb régió, az Ipoly-mente közössége a helyi egyházközségek szervezésében rendezett ifjúsági találkozón.
A találkozó kapuja volt a nyáron Budapesten megtartandó Genfestnek, amely a Fokoláre Mozgalom rendezvénye. A mostani és a nyári találkozó mottója is: Építsünk hidat!, mely utal a kapcsolatépítésre, az egymás közötti kapcsolat megteremtésére, végső soron a szeretetre..." (A teljes cikk elolvasható a híreknél)

Utolsó napunk reggelén még különleges kegyelemben volt részünk, mert sikerült találkoznunk az egyik látnokkal: Vickával. Bevallom, volt bennem némi fenntartás, de hallgatva őt ez teljesen eloszlott. Megjelenése, egész lénye, valami belső derűt sugárzó mosolygó arca teljesen hitelessé és meggyőzővé tette őt. A Szűzanya üzenetéről beszélt, és ő is a béke, a hit, az ima, a böjt,a megtérés fontosságát hangsúlyozta. Nemcsak hiszem, hanem  tudom, hogy ő egészen biztosan látott valamit. Hogy mit, azt ki-ki döntse el a maga hite szerint, vagy  várja meg annak a szakmai grémiumnak a döntését, amely vizsgálatát befejezve lezárja a medjugorjei kérdést.
    A mi utunkat egy mostári látogatás zárta le, természetesen esőtől kísérve. Ez nem zavart bennünket, megnéztük a híres - a háborúban lerombolt, majd ujjáépített - hidat, a keleti világot idéző bazársort,és egy ma is működő mecsetet.
Ismét megkaptuk amit kértünk: „Uram taníts meg minket imádkozni!” s Ő tanított. Köszönet érte! Deo gratias!

Különösön meleg hangulatú szentmisével kezdtük negyedik napunkat, mert együtt vehettünk részt azon az Erdélyből érkező testvéreinkkel. Önkéntelenül eszünkbe jutott Assisi, ahol ugyanebben a kegyelemben részesülhettünk. Ugye véletlenek nincsenek?
Majd újabb nagy erőpróba várt ránk. Zuhogott az eső, de mi indultunk a szent helyre, a Jelenések hegyére. Itt nemcsak a hatalmas vörös kövek, hanem a sár is nehezítette utunkat., miközben a keresztutat jártuk. Mégis teljes átéléssel hallgattuk az atyákat,akik Barsi Balázs "Öröm útját" imádkozták. .
Délután Cenákolóban voltunk, és találkoztunk olyan fiúk közösségével,akik valamilyen szenvedélybetegség sérültjei voltak. Közülük ketten mondták el gyógyulásuk történetét, és tettek tanúságot mély Isten hitükről. A belülről jövő nyugalom derűjével mesélték el, hogy gyógyszeres kezelés nélkül, rengeteg imával, munkával,erőfeszítéssel, és a közösségből áradó szeretősegítség erejével járták végig útjukat, ami végül eredményre vezetett.
Meglepetésként Kravica vízesésnél jártunk és finom forraltbort ittunk.
   Napunkat megint nemzetközi misével és szentségimádással fejeztük be. Utolsó esténk, mintegy zarándokutunk búcsúestje is ez a szentségimádás,amelynek szavakban alig kifejezhető hangulata volt.

    Harmadik napunkon  különösen sok kegyelmet kaptunk. Felhőtlen ég, szikrázó napsütés, gyors határátkelések kísértek végig Dubrovnikba vezető utunkon. A gyönyörű Dubrovnik, az Adria gyöngyszeme felejthetetlen élményt nyújtott számunkra. Segített ebben Olívia, magyar idegenvezetőnk. Aki imponálóan nagy szaktudással,igényes, választékosan szép előadással, megnyerő figyelmességgel vezetett végig a városon, megmutatva annak nevezetességeit:templomokat,kolostorokat, múzeumokat. Bár én már láttam, de most is elbűvölt a kicsi főtéren található Sponza palota. Mely úgynevezett”szamárhátas” ablakaival idézi a keleti hatást,de magán hordozza a híres dalmát kőfaragók művészetét is. Újból felidézhettük közös történelmünket ,szerencsére itt annak dicső fejezetit, amikor a magyar szentek ereklyéit néztük meg. Nevezetesen Szent Istvánét, első szent királyunkét, Szent Lászlóét,aki meghódította Horvátországot/ s az a Magyar Királysághoz csatolva annak részét képezte a Monarchia felbomlásáig/,Szent Margitét, aki itt született Dalmáciában, és apja IV. Béla itt ajánlotta fel őt Istennek, hogy hazatérve szent életű apáca legyen. Nem csoda, ha büszkén, hálatelt szívvel szállt dalunk: „Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed, érdemét idézzed”

"...Második napunkat a kis kápolnában lévő, meghitt hangulatú szentmisével kezdtük. Ez a hangulat és az eső kísért bennünket nagy vállalkozásunkra, a Krizsevác-hegyi keresztútra. Bevallom, kicsit megijedtem, mikor megláttam, a hegyen nemhogy kiépített de még kitaposott út sincs. Irdatlan nagy vörös kövek között, vagy azon lépkedve haladtunk állomásról állomásra, amelyeknél az atyák felváltva imádkoztak. Imáik a feltámadt Krisztusról, szenvedéséről, és a feltámadás öröméről szóltak S ez az öröm és lelki béke- dacolva a nehéz körülményekkel-szinte kiáradt valamennyiünkre. Engem a zord idő nem tudott kizökkenteni elmélyülésemből, nem engedte gondolataimat elkalandozni,s éreztem, hogy egyre inkább ráhangolódom a kegyelmi állapotban történő gyaloglás testi-lelki-szellemi élményére. S közben imádkoztunk is? Igen. Mert az ima az az út, amelyen az Isten jön, s amelyen mi eltalálunk hozzá. S azt hiszem, mi ott valamennyien csendben ezen az úton jártunk. S amelynek végén szívből énekeltük:” Ott fenn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel"

"Ápr.16-án hajnalban indultunk. Autóbuszunkban az ismert „ törzsgárda” mellett voltak újak is, akikről azonban ez fel sem tűnt, mert annyira egységes csapat voltunk. S ez végig így is maradt. Szent Patrik Úti imádságának elmondása után róttuk a kilométereket uticélunk felé. Már megszoktuk zarándokútjainkon, hogy a spirituális cél mellett mindig kapunk valami mást, valami kulturális , szellemi élményt adó ismeretet is. Ezt adta most első komolyabb megállónk: Szarajevó. A szlávok és az oszmán törökök által épített város magán hordozza különös történelmét. Ahol békésen megfér egymás mellett a mecset és a katolikus templom,az ortodox bazilika és a zsinagóga. Szarajevó ma is a négy vallás városa. Az óváros keleti bazársora álmos nyugalommal tekint fel a modern Európát idéző épületsorokra. Nézelődésünket befejezve, indultunk tovább Medjugorjéba.

A keresztény mulatság elmaradhatatlan része a nyitótánc. Ha számba vennénk az elmúlt bő 10 év táncait, lenne közte a keringőtől fogva a palotáson keresztül néptáncig minden, egészen a most hétvégén bemutatott "kalóz" táncig. A lányokon suhogó ciklámen szín szoknyák, s a fiúkat ékesítő fekete, olykor marcona külsőt kölcsönző fejkendők és színes csokornyakkendők mind-mind arra csábítanak, az ember mosolyogjon és álmodozzon látványukon, hiszen farsang van. Ilyenkor a keresztény láb is táncol, s a keresztény szív is örül, hiszen örömében táncra kél a világ.

A jelen mappában található képek azt hiszen nem szorulnak magyarázatra. A majd' 200 fős mulatság színhelye remekül illett az alkalomhoz, s bár lehet hogy másabb volt, mint az eddigiek, de itt "legalább" otthon voltunk. Igaz is! Örökségünk ez is... s talán a kedves, ámbár szigorú ferences atyák portréfotói is megszelídültek egy-egy hangosabb gyerekzsivaj után. Ez úton is köszönet mindazoknak, akik bárminemű segítségükkel hozzájárultak bálunk nívójához, és ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Nekem sikerült, remélem nektek is... :)

A KÉK-ek (Kövessük Énekelve Krisztust) ifjúsági énekkar lassacskán ugyanolyan állandó szereplője az egyházközségi mulatságoknak, mint a nyitótánc. Nem kis örömükre és megtiszteltetésükre. Idén a könnyűzene jazz-rockosabb formáihoz is  nyúlva prezentáltak olyan imádságos dalokat, melyek szerzői nem mások, mint a jól ismert Sillye Jenő és a Gável testvérek. Természetesen meg kell említenünk, hogy a csapat az igen kitüntető amatőr jelzőt viseli, s ehhez mérten nyújt ének- és  hangszertudásban valami olyat a megzenésített imákon keresztül, amit csak szívvel-lélekkek lehet igazán befogadni. S akkor talán  már nem is tűnnek olyan hamisnak azok a hangok....

Micsoda "varázslat"? Hogyan válik egy  - valamikor szebb napokat is megélt - rendházi terem egyik hétvégén tornateremmé, másikon pedig elsőbálozók álmainak helyszínévé? Mi kell hozzá? Elsősorban egy jószívű és ügyes kezű emberekből álló szerelő gárda, akiknek fantáziáját csak a lehetőségeik határolják. Nos, íme a titok: egy fényképezőgép útra indult, hogy lássuk, van e ilyen "varázslat", s bevezetett bennünket a kulisszák mögé, ahol festett textíliák suttognak és harsány fúrógépek  kiabálják: ITT MA ÉJJEL FARSANGI VIGADALOM VÁR! Akinek füle volt, meghallotta.... 

2012. február 11-én kint az utcán "jegesmedvék" jól érzik magukat a -10 fokban. A Rendházban 23 mindenre elszánt pinpongos gyülekezik a +14 fokos Nagyteremben. Fantasztikus volt a hangulat, amiről a képek is szavak nélkül beszélnek. Ha nem hiszed kérdezd azokat, akik ott voltak. A képek alapján beazonosíthatók. Deo Gratias az együttlétért MIndenkinek!

Túl vagyunk a tél közepén, de ezt nem a báli szezonról – feltéve, hogy a családokat és országot-világot sújtó bajok mellett, az éppen időszerű politikai csatározások visszhangja közepette, kedve van hozzá valakinek – veszi észre az ember, hanem egy immár hét esztendős hagyományról! Január 17-én, Árpád-házi Szent Margit halálának évfordulójához közeledve éjszakai zarándoklat indul a somoskőújfalui plébániától a karancs-hegyi Szent Margit kápolnához, Varga András esperes-plébános atya vezetésével. Az imamenetben résztvevők száma szerencsésen duzzad, ez évben füleksávolyi vendégek is jöttek, hogy együtt könyörögjenek a zömmel somosi és salgótarjáni hívőkkel a határokon inneni és túli Magyarországért. Utóbbi – mármint a határokon túli Magyarország – biztosan van olyan, akinek számára fából vaskarika. Az igaz is, hogy a jelenben élünk, de kárpát-medencei első ezer évünk alapjain, csakis a múltat nem feledve lehet jövőnk ezen a földön! Maradjunk tehát abban: nem csak volt, van is ilyen!

2011-ben immár 3. alkalommal került megrendezésre a Cantabile kamarakórus adventi hangversenye, melynek ez alkalomból az Isten háza adott otthont. A kórus rendszeresen hív vendégkórusokat, már csak az együtt zenélés végett is, de a közönség gyönyörködtetése sem utolsó szempont e téren. Ebben persze minden kórus a legnagyobb igyekezettel és készülettel vállalta részét. A templomban való éneklés mindenkinek megdobogtatja a szívét, hiszen a sacrális dallamok ebben a térben szólalnak meg a legautentikusabban. S ez azt hiszem, a jó Istennek is tetszik...

Nagy öröm volt gyermeknek és felnőttnek lenni 2011.dec.5-én a Jó Pásztor Katolikus Óvodában. Meglátogatott minket Szent Miklós követe: a Mikulás. Igazi Meseországban érezhettük magunkat és valósággá vált pár órára mindaz, amit eddig csak a könyvek lapjairól olvashattunk. Két kis manó: Fecsegő és Huncutka valamint a Mikulás felejthetetlen pillanatokat szerzett gyermekeinknek, szülőknek és dolgozóknak egyaránt. A jóságos Mikulást énekekkel köszöntöttük, majd a várva várt ajándékozás sem maradt el. A közös fényképek őrzik ennek a csodálatos délelőttnek az emlékeit.

A 72 óra kompromisszum nélkül egy országos rendezvény, melyről már több helyen említést tettünk. Idén Salgótarján legtöbb óvodájából és számos középiskolájából is részt vett az ifjúság ezen az önkéntes akción. Voltak akik kerítést és padot festettek, voltek akik a temető elhanyagolt sírjait szedték rendbe, voltak akik az idősek otthonában örvendeztették meg kedves öregjeinket, s voltak, akik a szelektív hulladékgyűjtés tudományát emelték mesterfokra.

Mint tudjuk, manapság az önkéntességnek se divatja, se értéke nincs. A nagy világ csak a nagy dolgokat veszi számba, a feltűnőeket. Nem a jóságodat, az egyszerűségedet, a szolgálatra való készségedet firtatják, hanem vizsgáid, diplomád, a rangod, a becsvágyad, a funkcióid felől érdeklődnek. Pedig nekünk az előbbi bőven elég. 72 óra elég volt arra, hogy megmutasd, jó vagy, egyszerű és szolgálatkész. Köszönjük!

A 20 éve felszentelt Szt. Lázár kórházi kápolna  és a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend salgótarjáni Szent Ilona kommendájának szintén 20. évfordulója alkalmából jeles események zajlottak városunkban 2011 október 14-15-én. Az ünnepségsorozat a kápolnában szent misével kezdődött, melyet Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök atya celebrált. Másnap a Szt. József plébániatemplomban lovag Hlédik László atya, a rend káplánja celebrált szentmisét. Külön öröm volt, hogy koncelenránsként lovag dr. Tempfli József atyát, szintén a rend tagját, nyugalmazott nagyváradi püspököt is  köszönthettük. A rend új lovagokat is felvett soraiba. Ünnepélyes avatási szertartás keretében lovaggá ütötték a salgótarjáni Kreicsi Lászlót és dr. Márkus Lászlót, valamint a bátonyterenyei Puszta Miklóst. (Képeket készítették: Gyurián Tibor és Márkus Virág)

Az Országos Könyvtári Napok   2011. október 3-9. között „Beszéljünk egymással, tanuljunk egymástól” mottóval került megrendezésre. A Nemzeti Kulturális Alap által is támogatott, egyszerre értékőrző és értékteremtő rendezvénysorozat salgótarjáni programját a Balassi Bálint Megyei  Könyvtár és Közművelődési Intézet szervezte karöltve a Salgótarjáni Főplébániával. E programsorozat része volt egy különleges, rendhagyó csángó történelemóra.

"Immár ötödik alkalommal került megrendezésre Magyarországon a Szakrális Művészetek Hete. Budapestről indult, majd országos rendezvényként folytatódott a programsorozat, mára pedig Kárpát-medence szerte szervezik az eseményeket. A cél: határok nélkül továbbadni a Hit által ihletett művészetekben rejlő Remény örömét.
Kis tüzeket szeretnénk gyújtani mindenfelé, melyek a lelket melengetik, és felhozzák annak mélyéből a vágyat a szép az igaz és a jó iránt, míg utat mutatnak a Végtelen felé. Az alvó lelkeket szeretnénk felébreszteni!"
Salgótarjánban második alkalommal rendeztük meg a Nyitott templomok éjszakáját, melynek ezúttal a Főplébánia templom adott otthont. Egy kis ízelítő az estéről.

Uram, ebben az órában nem csak gondolatban akarlak követni keresztutadon. Annak idején te magad szenvedted végig ezt az utat -- mennyei Atyád iránti engedelmességből és irántam való szeretetből. A legnagyobb gyötrelmet vállaltad magadra, hogy bűneimért vezekelj, és a világot megváltsd.

    Engedd, hogy szenvedésed állomásain hálát és köszönetet érezzek ezért a szeretetért!
Világosíts meg, hogy hibáimat fölismerjem, és leküzdjem őket.
    Szent keresztutad, amelyen most követni szándékozlak, legyen számomra az önfeláldozás és a megszentelés iskolája! Olyan út, amely megtanít arra, hogyan válhatok a megváltás nagy művének munkatársává.
    Mária, szenvedésekben erős Édesanyád legyen a kísérőm! Oldalán bátran járom szenvedéseidnek útját.

Majd 100 voltunk a járásban és imában összeforva járhattunk Mesterünk nyomában.

"Keresztúton követünk, Jézus édes Istenünk.

Szenvedésed égi jel. Így jutunk a mennybe fel."

Hálás lehet a szív, mely megöregedhet. Mely sok-sok szép emlék lakóhelyévé vált, csordultig tele élettel. Ma, amikor idősek napját ülik kedves "öregjeink" a templomban, szinte látom, amint vénséges diófa padba megpihennek az Úr színe előtt, hogy hódoljanak a fennséges Istennek éltükért. Írigylésre méltó. De szeretnék én is egykor bölcs értelemmel, békés, dolgos kezeimet imára kulcsolni, s hálát adni mindenért. Vannak, akik előttünk járnak. Példamutató, a szenvedésiket is megköszönni tudó lelkek. Kérlek, bocsássátok meg, ha nem veszünk észre Benneteket.

Elmúlt év Mérnökök találkozójn vettem részt. Itt beszélgettünk T. Németh László újságíróval a nyári kerekezgetéseinkről. Mesélte, hogy ők a Balaton körül szoktak kis időt eltölteni két keréken és fantasztikus élményekben van mindig részük.

Ezért arra gondoltam, mi lenne ha ... A gondolatot tett követte és nekiláttunk a tervezésnek és szervezésnek. Sok segítőkész emberrel találkoztunk: Balázsék ismerősei Káptalanfüred fölötti kis házukba fogadtak, Ildikó testvéréék pedig Keszthelyen biztosítottak számunkra szállási lehetőséget. S Tordai Péter autójával támogatott bennünket, hogy cuccaink ne mi cipeljük ... Tihanyban úgy fogadtak bennünket, mintha haza mentünk volna. Köszönet Nékik is.  S végül minden bringatársnak. Deo Gratias!

Hittan tábor. Mindig örömmel készülődnek a gyermekek és ifjak a nyár elején, hogy együtt töltsenek majd egy hetet örömben és békességben. Erre a nyárra Sirokot választották helyszínül, ahol sok sok csoda dolog várta a táborozókat.

Pólójuk amit viseltek árulkodó volt a helyről és a témáról. A Rózsafűzér imádság titkain keresztül ismerkedtek ifjaink Jézus életével. Közben felfedezték, hogy Jézus most is részese életünk midennapjainak és a leghétköznapibb eseményeken keresztül is szólhat hozzánk...

2011. június 26-án, vasárnap délután tartotta primíciáját, azaz első szentmiséjét Berky József atya szülővárosában, városunkban, az Acélgyári úti Szent József ferences templomban, ahol korábban mint ministráns, később mint hitoktató, aztán diakónus is szolgált.
A zsúfolásig megtelt templomban a harangszó zúgására bevonult az asszisztencia, majd rögtön a szentmise elején jöttek a köszöntők. Elsőként Kovács F. Gábor, a templom egyházközségének testületi tagja köszöntötte meleg szavakkal az újmisést, aki gondolataiba beleszőtte a mai nehéz világ gondjait, a papokra ma rá nehezedő feladatokat, és beszéde végén sok sikert kívánt az atyának.
Majd a Jó Pásztor Katolikus Óvoda felnőtt és gyermek közössége nevében virágcsokrot adott át Bali Imréné óvodavezető a gyerekekkel.

Az Egyházközségi nap az egyik olyan jeles eseménye az évnek, melyhez nem kell naptár, hiszen minden évben Pünkösd hétfőre "esik". Idén a Szent József Plébániatemplom adott neki otthont. A gazdag program ünnepi szentmisével kezdődött, majd a templom történetéről szóló könyv és CD bemutató következett. Finom bográcsos ebéd várt mindenkit az udvarban, majd a felállított kis színpadon és az előtt az óvodások színes és vidám éneke, pünkösdölője következett. Ezek után a KÉK-ek szórakoztatták a "nagyérdeműt", majd egy záró ima, pakolás és csomagolás tette fel a pontot az I-re.

Nagyon szép nap volt ez, köszönjük a LELKES kezek munkáját!

2008. pünkösd szombatja óta már IV. alkalommal kel útra maroknyi zarándokcsoport. Hajnalban indulunk és megtapasztaljuk őseink mondásának igazságát. "Ki korán kel, aranyat lel!' Nekünk ez az arany a kegyelem, a közösség és Mária segítsége.
"Máriával Jézushoz!" zarándoklatunk mottója, megegyezik a Csíksomlyói nagy zarándoklat irányt mutató gondolatával. Csodálatos volt az út során ezt megtapasztalni és célbaérkezéskor, Marika és Ilonka segítségével nagy bográcsra lelni. Köszönet finom munkájukért, ami mind elfogyott.
Zsolt atya számára nagy "bemerítkezés" volt ez a 30 km, de a társak öröme és kitartása neki is erőt adott.
A visszajövők száma kicsit kisebb volt, mint Gedeon csapatáé azárt, hogy az Úr megmutassa erejét. Ugyanis Zarándokutunk során csak az Ő erejével győzhetünk! Ezért jó, ha Máriával Jézushoz megyünk!

Május sok minden más mellett az elsőáldozások időszaka is. Ki ne emlékezne az első áldozására?! Krisztus testének vétele, a szentmisén való részvétel más dimenziójába emel. Azt hiszem, az őszinte, háborítatlan gyermekszív megsejti a lényeget akkor is, ha hibeli tudása vagy jártassága még hiányos. Ez az anyaszentegyházhoz erősítő kötelék nagyon erős. Merjünk belé kapaszkodni! Ezt kívánom minden elsőáldozónak!

Minden évben készülünk együtt házaspárok segítségével JEGYESSULIN, az élet nagy kalandjára és a házasság szentségének felvételére.

Döcögős indulás után jó beszélgetések szoktak kialakulni, amiben mindannyian gazdagodunk és egyre jobban megismerjük magunkat és a másikat.

A végén pedig bográcsozással zárul az ami igazán csak ezután kezdődik.

"Hálával és felajánlással!" - volt a mottója a május 15-i jubileumi szentmisének, melynek keretein belül püspök atya kiszolgáltatta a bérmálkozás szentségét, valamint felajánlotta városunkat Szent József oltalmába. A szép ünnepi szentmise után szeretetvendégség várta az egybegyűlteket a templom előtt. Köszönet minden kedves segítőnek és felajánlónak, hogy méltóvá tette az ünnepet.

Ha nem is csoda van születőben, de mindenképpen egy nagyszerű kárpát-medencei összefogás valósul meg idén is a Feltámadási menet által. Négy ág köti össze az időben húsvétot pünkösddel, és e négy ág fűzi össze térben a Balatontól Csíksomlyóig népünket, éljenek tagjai bármely területen is Burgenlandtól Kászonig. Összekötő eszménk a krisztusi jövőbe hit, melyhez társul a közel múlt pozitív változásaiért a Jóistennek mondandó hála. Mindezek gyümölcse lesz az együvé tartozás, az összefogás, a közösségi élet – család, település, nemzet – megerősödése, és ebből fejlődik ki az itt élő népek bizalmon és szereteten alapuló felebarátsága is. Külön öröm számunkra tehát, hogy a Feltámadási menetben erdélyi szlovákok, bácskai horvátok is részt vesznek.

MI is résztvehettünk fogadva a busaikat és Csákányházára vittük a Jelvényt imádkozva énekelve.

Klézsei búcsú- „nagy esés az Etelközben, térdre borulás az ősmagyarok előtt”- Somoska- Tyúkszer- Kézdivásárhely- Sepsiszentgyörgy- Oltszem. Sepsiszentgyörgyön Koós épületek, múzeumok, kézműves vásár, György napi búcsúi forgatag fogadott bennünket. Beszereztük az ajándékokat, ettünk kürtős kalácsot, megkóstolhattuk az itteni pincészetek borait. Az Olt és a Maros szem alakot formál, Oltszem egy szigetnek felel meg, itt volt a szálláshelyünk. A környék lipicai méneseiről és gyógyvizéről híres. Oltszemre sokan ismerősként mentünk. Biztosak lehettünk a finom pálinkában és a jó vacsorában és vendéglátóink befogaó szeretetében.

Szabófalva ásatási emlékek érdekesen beszéltek számunkra Perka Mihály tanár úr szavai keresztül. Virágot helyeztünk el Lakatos Demeter Sírjánál. Részlet Lakatos Demeter a Csángó országba c. verséből/ „Csángú országba be van temetve / A legszebb magyar kyncsek a világon, / De nincsenek senkitül megkeresve, / Ritka ékszerek, öröksíg ágon… / Üdü járásval el fognak pusztulny… / A csángu nép szivibe betemetve /  Magyar kyncsek noprul nopra pusztulnak, / Ha nem lesznek sokáig felkeresve / S azután magyarok hiába búszúlnak… / Nem kerestik, mikor az üdüe vult…”

Istvánfalván Szent István szobor Péter és Pál között, apostoli király.  Lábnyik és Magyarfalu a legkeletibb olyan faluk, ahol beszélnek még magyarul.

Kis néprajzi óra után Trunk községben Assziszi Szent Ferenc a téren és Munkás Szent József pedig a templomban fogadott bennünket. A "Csoda kút" most nem illatozott, de az elmondott imádásgunk jó illatként szállt Istenhez. Szeret folyó hatalmas ártere, Forrófalva 500 éves fatemploma, Csíkfalvai Csángó Rádió Lőrincz Celesztin szerkesztésében, magyar mise Klézsén és Lujzi Karagor bazilika méretű temploma e csodákról tudósítanak e képek.

Gyimesfelsőlokon az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban. A bejárati székely kapun a következő idézet foglalja össze az intézmény programját: „Őseinknek szent hitéhez / Nemzetségünk gyökeréhez / Óh ember ne légy hűtlen soha”. Berszán Lajos atya. 30 diákkal kezdtek, a működést rábízták a Jó Istenre források híján. S Ö nem hagyta cserben a benne bízókat. Deáky András rendkívüli történelem órája, Ezeréves határ csendes mormolása, Duma András és a klézseiek szeretet teljes fogadtatása.

"Vissza a gyökerekhez". Ezzel a mottóval hirdettük meg 2011-es zarándoklatunkat, amire Asziszi Szent Ferenc hívott meg bennünket.

Első napunk 750 km volt. Esőben, napsütésben haladt buszunk Csíksomlyó felé. Imádságos szívvel hangoltuk lelkünket a nagy találkozásra.

"Isten mindig ott vár, ahol a gyökereink vannak!" M. Rilke

"Minden családnak van saját keresztje. Minden családtagnak is van saját keresztje. Merjük-e felvenni és egymásért hordozni? Uram, sokszor nehezemre esik a családban a másik elfogadása, rossz szokásainak, hangulati kitöréseinek, önző viselkedésének elfogadása. Mindez nehéz keresztet jelent számomra. Jobb lenne lerázni magamról, nem venni róla tudomást. Elmenekülni előle. De hát nem azért helyeztél ebbe a családba, hogy idegenül, ridegen elzárkózzam mindentől, ami számomra kellemetlen, sőt azt akarod, hogy veled együtt felvegyem családunk keresztjét. Számomra a családom elfogadása lesz az üdvösség útja, még ha sokszor keresztet is jelent. Könyörülj rajtunk, Uram! Könyörülj rajtunk és családjainkon!" (Részlet a Családok keresztútjából)

A Főplébánia templomban lévő nagyböjti lelkigyakorlat harmadik napján, Tamási József, tiszaföldvári plébános atya tartott előadást a torinói halotti lepel egyetlen élethű magyarországi másolatának tudományos vizsgálatáról.

Március a csendes felkészülés ideje. Egyházközségeinkből buszos zarándoklat indul Budapestre, a Nemzeti Galériában először kiállítandó Munkácsy Trilógia megtekintésére. A Trilógia nem csak festészeti szempontból érdekes alkotás, de a teológiai mondandója is megér egy-két elmélkedést. Erre került sor március 10-én a Rendházban, ahol Molnár Péter szobrászművész és Földi Péter Kossuth-díjas festőművész elemezte a képet, Zsolt atya, Pici atya és András atya pedig teológiai szempontból értékelte a képet.

Március 15-e kiváló alkalom arra, hogy a forradalom e jeles emléknapján, s a várva várt tavasz beköszöntével ismét kiránduljunk együtt egy nagyot. Uticél a Karancs hegy, s persze a jó társaságon kívül a túrabakancs, a szendvics és a kokárda is elmaradhatatlan kellékek voltak.

Hogy milyen is egy Keresztény bál mifelénk? Tulajdonképpen ugyanolyan, mint minden más bál. Csak a lelkület más. Az Úr szerető tekintete ide is elkísér bennünket, hogy továbbadhassuk jóságát és dicsőíthessük Őt. Hiszen ez a szeretet ott van az egészen apró cowboy kalapos hittanos gyerkőcök táncában, a tinik színdarabjában, az énekkarosok dallamaiban, a csángó népzenére lépő nyitótáncosok mozdulataiban, a kicsiny gyerekekre vigyázók féltő tekintetében, és mindenki más személyében, aki tesz, dolgozik és felajánl a báljainkért. Így lehet az, hogy tudunk örömmel a szívünkben táncolni és nevetni így farsang idején, hiszen a körülölelő szeretet olyan, mint a körtánc...

Boldog II. János Pál pápa 1992-ben rendelte el, hogy február 11-e a Betegek Világnapja legyen. Annak emlékére áldoznak e napon, hogy a francia Pireneusok lábánál, Lourdes-ban rőzsegyűjtés közben egy barlangnál 1858. február 11-én látomása volt Bernadett Soubirous-nak, az akkor 14 éve beteges, szegény sorsú kislánynak. A látomások ismétlődtek, majd február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. Ennek emlékére mi is elzarándoklunk minden évben a Mátraverebély-Szentkúti Lourdes-i barlanghoz, a világ betegeiért imádkozva.

5. alkalommal került megrendezésre Somoskőújfalu sportcsarnokában az Egyházközségi Asztalitenisz Kupa (EAK), mintegy 50 lelkes pingpong versenyzővel. A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki szívesen vesz rész az immár hagyományosnak mondható bajnokságon, hisz a nyerség bizonyos... mindenki nyer egy szép élményekkel teli napot.... plusz egyesek érmet és kupát is kapnak mellé.... :)

A Karancs-nyeregből nyugati irányba található a Kápolna-hegy. Itt találni a Szent Margit által a XIII. században, apja, IV. Béla megmenekülése emlékére építtetett, a Boldogasszonynak szentelt Margit-kápolnát. Ide indul éjszakai zarándoklatra Szent Margit ünnepének előestéjén egy maroknyi csapat minden évben, hogy országunkért, családjainkért felajánlott erőfeszítéseinket imába öntsük. 

"2010. október 9-e a jótékonysági hangverseny művészi csodája, a belső örömünk kifejezése, kifejeződése volt. Egyházközségi közösségünk a hangversenyt, mint formát választotta ahhoz, hogy ki-ki a maga lehetőségei szerint forintjaival is részvevője legyen, lehessen az építésnek, a szépítésnek, a felújítás milliókra menő költségeinek.
És a hangverseny? András atya a hangverseny végén a köszönet mondataiba két kulcsszót fogalmazott bele. Az egyik az imádság, a másik a fény volt. Az imádság a hangverseny egészéről szólt, a fény meg a következményeiről.
Mert valóban a templomot betöltő hatalmas muzsika, a vox humana és az instrumentális zene és hatalmas, szívekbe beleülő és onnan szélesen szétáramló imádság volt. A háláé, a köszöneté, az isteni értékeket megidéző és könyörgő imádság..." (Részlet Herold László cikkéből a Salgótarjáni Remény novemberi számából)

Az idei évben a Szent József Plébánia templomban megrendezett kórustalálkozón 11 kórus képviseltette magát. Az ünnepi díszbe öltözött kórustagok szívvel-lélekkel énekeltek, s ez a lelkesedés átlendített mindenkit az olykor fellépő nehézségeken. A hangverseny szentmisével zárult, amelyet dr. Varga László atya, az OMCE (Országos Magyar Cecília Egyesület) igazgatója celebrált, az összkar pedig ez alkalomból Kodály: Magyar mise című művét énekelte. A szentmise végén Tardy László tanár úr, a budapesti Mátyás templom karnagya szólt hozzá a kórusok produkciójához. Ezt követte az Agapé – szeretetvendégség, amely a vendégek, a kórusok és minden jelenlévő legnagyobb megelégedésére, Isten segítségével csodálatosra sikerült, hisz gazdagon terített asztalok várták a több száz résztvevőből álló vendégsereget.

"Annak a 40 zarándok testvérnek, aki közös őszi zarándoklatunkon részt vett, lelki-kegyelmi gazdagodásban, a Jóistennel való igazi szívet melengető találkozásban lehetett része. Jó volt megtapasztalni a „másik tüdő” lüktetését, ahogyan Boldog II. János Pál pápa nevezte az egyetemes egyház „keleti oldalát”. Belekóstolhattunk az egyházi kelet lelki-spirituális és liturgikus hagyományaiba, és megtapasztalhattuk Isten csodáját. Mezőkövesd, Nyíregyháza, Máriapócs volt az első nap útvonala. Másnap délelőtt megismertük a kegyhely és a kegykép történetét, megtekintettük a Bazilita kolostor múzeumát, a búcsúfiák megvásárlása után folytattuk utunkat Debrecen felé, majd a Hortobágyon át Poroszló felé. A zarándoklat azért jó, mert ott az Istennel találkozni lehet, az otthoni pillanatokban pedig élni lehet ebből!" (Részlet Kozsuch Zsolt atya írásából, a Salgótarjáni Remény 2010 októberi számából)

Az országos „Szakrális Művészetek Hete” részeként megrendezett Nyitott Templomok Éjszakája programhoz a salgótarjáni egyházközségek is kapcsolódtak, helyszínül idén a Szent József Plébániatemplomot választva. A kultúra jegyében zajlott a szombat este, melyre szép számú érdeklődő érkezett. Elsőként id. Frics Gyula tartott építészettörténeti előadást a templom történetéről, majd Diósi Tamás orgonaművész koncertjével zárult az est.

Szent Kereszt felmagasztalásának előestéjén immár sokadik alkalommal indul útnak éjszaka a Kálváriára több mint 200 fő. A Szentlélek indíttatására, stációnként felajánlva betegeinkért. A kereszt útja mindannyiunk számára más és más, de a végén, a Golgotán, értelmet nyer minden kereszt. Krisztus életét adta értünk, hogy mi is életünket adhassuk másokért.

A katolikus egyház Szűz Mária születésnapját ünnepli Kisboldogasszony napján vagy régiesen Kisasszony napján. Az ünnepet szeptember 8-án, illetve a hozzá közelebb eső hétvégén tartják. Ez alkalommal látogatott el két busznyi zarándoktársunk a Mátraverebély-Szentkúton található Lourdesi-barlanghoz. Az ünnepen szentmisére, gyónási lehetőségre, körmenetre és ünnepi zsolozsmára hívtak a ferences szerzetesek.

Veni Sancte - Jöjj el, Szentlélek Isten. Így imádkozunk mindnyájan a katolikus egyházban, amikor a Szentlelket hívjuk segítségül fontosabb cselekedetink kezdetén. A szeptemberi tanévnyitó szentmiséken is együtt hívtuk a Szentlelket, hogy legyen velünk a következő tanévben, segítse munkánkat, tanulmányainkat, és kísérje közösségeink életét. A szentmisék egy szép hagyománnyal kezdődtek, mikor is a hátizsákok megáldására került sor.

Régi szép hagyomány a Cantate Domino történetében, hogy amikor idejük és anyagi erőforrásaik engedik, olykor busszal, máskor autókkal nekiindulnak egy előre kiszemelt uticél felé, s egy egész napos kirándulás keretén belül látogatják meg a helyi templomokat, az ott szolgáló valaha salgótarjáni kötődésű atyákat, s énekelnek is egy nagyot. Így volt ez idén is, helyszínül Ózdot választották.

Az idősek napja, az egyik legmeghatóbb és legmélyebb érzelmeket tápláló nap egy egyházközség életében. Azt az életet adó hálát, ami az idősek arcán tükröződik, csak a jó Isten kapja, de ezen a napon talán mi is tapasztalhatunk belőle egy keveset. Örömmel teli szentmisék azok, melyben megköszönik kedves "öregjeink", hogy kaptak egy szép hosszú életet, melyben szerethettek és szeretve lehettek. Megköszöni tekintetük a sok gondot és bajt is, mert ez azt jelenti, hogy éltek! Ezen a napon kicsit elszakadnak ettől a földi léttől, magukhoz vehetik a betegek kenetét, s bepillanthatnak egy elkövetkező mégboldogabb, örök életbe, melyben Jézus vár, akivel találkozhatnak ezen a szentmisén. 

Az augusztus a szünidő végét és az iskolakezdést egyaránt jelenti a fiataloknak. De az Istent keresők számára sosincs szünet. Az ifisek kirándulni indultak a Pécskőre, s egy nagyszerű gondolat, egy közösség megálmodása hajtotta őket. Az, hogy a szabadidejüket közösségben, szeretetben eltöltve keressék együtt Isten országát. Ez a kirándulás volt az első lépés, s azóta KÖR-közösség néven híresültek el a plébánián. Bővebben a 'Közösségeink' menüpont alatt olvashattok róluk.

Aki szeret bringázni és bírja is az iramot, annak feltétlenül ajánlom a következő képek megtekintését, ha másért nem is, kedvcsinálónak. Az előzetesen jól kitalált útvolnalterv és megbeszélés után idén a Zemplén és környéke volt a célpont. A 3 napos túra alatt közel 200 km-t tett meg a majd' 20 főnyi csapat, főleg biciklin, de olykor a MÁV szolgáltatásait is igénybe véve vonaton. Szóbeli élménybeszámoló és információ kérhető Frics Gyuszitól, írásos pedig az Archívumban (2010 augusztus) olvasható, Gréti tollából.

Bizonyára sokan tudjátok, idén van a salgótarjáni ferencesek elhurcolásának 60. éves évfordulója, melynek alkalmából emléktáblát avatott városunkban dr. Beer Miklós püspök úr. A hálaadó szentmise előtt P. Kálmán Peregrin OFM gondolataival felidézte az 50-es évek gondterhelt és sötét időszakát.