2012. március 24.

2011. március 21.

2010.március 28.

Benépesült március 27-én délelőtt a salgótarjáni kálvária – köszönet még egyszer az Ipoly Erdő Zrt. helyi erdészetének, hogy kitisztították az oldalt és végre látni lehet a városból! Araszol felfelé a sor, kezdetben, a trianoni gyalázat máig befalazott emlékműve felett még két stáció között, egy sorban is elfér a száz körüli    hívő.

Sas vitorlázik el felettünk – ritka madár erre, sosem láttam a városközpont felett. A középkori katedrálisok felolvasóállványainak sólymaira emlékeztet, ahogyan szárnyait behajlítva siklik a márciusi szélben. A mondás azt tartja, hogy „az Istent szeretőknek minden a hasznukra válik”. A természet is olyan, hogy minden jelensége által és teremtményében emlékeztet az Úrra, vagy legalábbis megkeresheti benne a szépséget, aki szán egy     kis időt az elmélkedésre.

„Keresztúton követünk”  – fogy a tizennégy stációt, mindenhol más olvas fel, váltott kezek viszik a feszületet. Jézus Krisztus útjához és kereszthalálához képest persze semmiség, de – még két mondás – „mindenki akkora keresztet kap, amekkorát elbír”, meg azt talán már mondani sem kell, hogy „mindenkinek a sajátja a legnehezebb”...