2011. december 30.
Ugyan, miből is idézhetnék találóbbat, mint Barsi Balázs atya Názáret iskolája című könyvéből? E szép napra, csak hogy erősödjünk...
"A keresztény élet örömben kezdődik. CSak az örömben, a Színeváltozás hegyén láthatjuk meg az igazi valóságot, hatalmas vonzásba, az örökkévaló szeretet sodrába. Aki nem ezzel az örömmel lép az oltárhoz házasságot kötni, aki nem ezzel az örömmel jelentkezik papnak, szerzetesnek, az inkább ne is menjen oda. Szabadon, örömmel, teljes lényünkkel választunk egy utat, és elindulunk rajta. Ahogy azonban haladunk rajta, ez az út egyre keskenyebb és keskenyebb lesz, míg végül egészen szűk és meredek ösvénnyé alakul. A házasságról beszélek, és a papságról, a szerzetességről. Örömmel vállalkoztál erre az életformára, örömmel választottad éppen ezt a nőt, ezt a férfit, ezt a közösséget. És egyszerre csak azt érzed, hogy egyedül maradtál. Hogy akiket szerettél, többé nem értenek meg, mint régen. Már nem kapsz annyi szeretetet, amennyire szükséged volna.
A legtöbb házaspárnak nincs elképzelése arról, hogyan alakítson ki közös lelki életet. Általában nem is beszélgetnek lelki dolgokról. Egy felmérés szerint a házastársak e téren érzik magukat legtávolabb egymástól. Sokan egyetértenének azzal a feleséggel, aki így fogalmaz: „Nem szoktunk lelki dolgokról beszélgetni, pedig mindketten mélyen hívő családból származunk.” Íme néhány jó tanács azoknak, akik szeretnék közösen megélni hitüket, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá.
Büszkeség lehet számunkra olyan családok közösségéhez tartozni, akik gyerekruhával, bútorral, baráti szóval, betegek ápolásával nap mint nap segítik egymást, akik hordozzák a nemzedékek közötti összetartást, akiknek gondjuk van a magányosokra, az idősekre és a betegekre is. Különös figyelemmel és szeretettel kísérjük azok kereszthordozását, akik súlyosan fogyatékos gyermekeket nevelnek – olvasható egyebek között a Püspöki Konferencia körlevelében, amelyet a Család évének megnyitása alkalmából 2010. december 26-án olvasnak fel a magyarországi katolikus templomokban.
Krisztusban Kedves Testvérek!
1. Harminc esztendeje annak, hogy 1981-ben II. János Pál pápa kibocsátotta Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítását a keresztény család feladatairól a mai világban. Püspöki Konferenciánk a 2011. évet a Család Évének nyilvánította. Döntésünket az a szándék vezérelte, hogy tanúságot tegyünk hitünkről és felkeltsük az emberek szívében a szeretet és a felelősség érzését a társadalom legfontosabb intézménye, a család iránt.
Hogyan alakul a családok sorsa Európában, különösen pedig hazánkban? Ez a kérdés alapvető emberi problémát tár fel: milyen helyzetben van ma Európa, milyen állapotban élnek földrészünkön, különösen hazánkban az emberek? Nehéz erre átfogó választ adni. Ha a II. Vatikáni Zsinatnak az Egyház a mai világban című lelkipásztori rendelkezését tartjuk szem előtt, ma is el kell ismernünk, hogy az igazi választ úgy találhatjuk meg, ha szembenézünk a mai ember örömeivel és reményeivel, bánatával és aggodalmaival (Gaudium et spes 1). Amikor tehát az Egyház értékeli az egyén helyzetét és a társadalom állapotát, újra és újra pozitív és negatív szempontokra hívja fel a figyelmet. Nem azért teszi ezt, mert mindenáron azt akarja kimutatni, hogy a mérleg egyensúlyban van, hanem attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy Isten műve önmagában mindig jó, de a bűn árnyékot vet a teremtett világra. Így hát a hívő keresztény nem engedhet a reménytelen borúlátás kísértésének, de nem élhet a valóságtól elrugaszkodott álomvilágban sem.
