Az irgalmasságról - Kalkuttai Teréz Anya

Egy alkalommal a nyolc boldogságról elmélkedtem, mikor gondolataim elkalandoztak az irgalmasságról. Miféle boldogság rejtőzhetik az irgalomban? S amilyen hirtelen eszembe ötlött e kérdés, oly gyorsan jött a válasz is: lelki szemeim előtt fehér szárit viselő asszony képe jelent meg. Lebbenő fátyol egy törékeny testen, s belőle mosolytól sugárzó éltető ERŐ! Nem titok, Kalkuttai Teréz anyára gondoltam akkor, a „szegények angyalára".

Teréz anya azt a célt tűzte ki élete programjaként, hogy szeretetet és gondoskodást nyújtson mindazoknak, akikről különben senki sem gondoskodik. Világszerte elismert tekintély lett: betegeket gyógyított, leprásokat istápolt, közben fáradhatatlanul körbeutazta a Föld országait, rendje alapítványokkal, kórházakkal, szociális otthonokkal gyarapodott világszerte. Sikertörténet mondhatnánk, de valahogy ez a siker más, mint a többi, hisz a motiválója nem más, mint az irgalom.

Szeptember 5.-e halálának 11. évfordulója. A katolikus egyház történetében Teréz anyát avatták boldoggá a legrövidebb idő alatt, miután II. János Pál pápa eltekintett az amúgy szokásos 5 éves várakozási időtől. S hogy élete mennyire nem ért véget földi pályafutásával, arról tanúskodik többek között az az 5000 nővér a világ 133 országában, akik Jézus Krisztus és az irgalmas rend alázatos szolgálatában töltik mindennapjaikat. Teréz anya fiatalok s idősek példaképe, az általa képviselt értékeket nem sodorják el a generációs hullámok, örök érvényűek minden nemzet s nemzedék számára.

Teréz anyát (polgári nevén Agnes Gonxha Bojaxhiut), kisbirtokos albán parasztok lányát, 12 éves korában katolikus elemi iskola tanulójaként szólította fel egy belső hang a szegények megsegítésére. 18 évesen Írországban belépett a Loreto Nővérek Rendjébe, ahol a Teréz nevet vette fel. Így írja egy levelében:

„Ha keresztényi életet él az ember, akkor az biztosítja hitének növekedését. Sok szent járt előttünk, hogy vezessen minket. De én azokat szeretem, akik egyszerűek, mint Szent Thérése de Lisieux, Jézus kis virága. Őt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett, nem hétköznapi szeretettel."

1929-ben érkezett Indiába, ahol élete végéig Jézus szolgálatában végezte cselekedeteit, előbb tanárként, majd nővérként. Nővér volt egészségügyi, de legfőképp lelki értelembe véve. Feladta javait, kiüresítette lelkét minden földhöz kötöttségtől, főképp az anyagiakhoz való ragaszkodástól, semmivé vált, hogy a szegények s nyomorgók mindene legyen.

Teréz anya törékeny, de határozott asszony volt, szegényei érdekében például a Vatikánban felkérte a pápát, hogy ossza fel a szentszék javainak egy részét közöttük. A pápa által adományozott gépkocsit, a pápamobilt elárverezte, és a pénzt jótékony célra fordította. Egy másik alkalommal a Nobel-békedíj átadó ünnepségén a tiszteletére rendezett vacsorán megkérte az ott egybegyűlteket, közösen osszák szét a vacsorát a szegények között. Nem csak azért, mert nem tudott volna könnyű szívvel táplálkozni, míg mások éheznek, hanem hogy abban a közösségi élményben is részük legyen a jelenlévőknek, milyen jó dolog adni! Tevékenységét számtalan kitüntetéssel ismerték el: többek között az imént említett Nobel-békedíjjal, megkapta a XXIII. János-békedíjat, majd India legnagyobb polgári kitüntetését. Több nagyváros díszpolgára és jeles katolikus egyetemek díszdoktora lett világszerte, 1989-ben pedig megkapta az év asszonya „jelzőt", s ezzel együtt az UNESCO díját is.

Kitüntetések garmadájának lett tulajdonosa, bár életében nem sóvárgott más után, csak hogy Isten szeretetének tulajdonosa lehessen. Személyében a csendesség, a szeretet, a jóság és egyszerűség értékét tiszteli mindmáig a világ. Égi édesanyánk nyomán, Teréz anya azoknak a nyomorgó ezreknek lett lelki édesanyja, akik a vele töltött pillanatokban megtapasztalhatták az élő Isten jelenlétét. Azt mondta egyszer: „ Isten azt kéri tőlünk, ne csak valamit cselekedjünk, hanem Valakinek. Jézust szolgáljuk a szegényekben. Minden amit csinálunk, Jézusért van. Életünknek ez az értelme. A nap 24 órájában Jézust szolgáljuk."

Belátom, ez valóban boldogság! Szeretve szolgálni annak, akitől a legnagyobb lelki kincseinket kapjuk. Milyen boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak... (Mt 5,7)

Legközelebbi misék

hirdetes-450.jpg