A helyes templomi viselkedés

Úgy illik, hogy a férfiak (fiúk) a templomba fedetlen fővel lépjenek be. Ha templom előtt vagy útszéli kereszt előtt haladunk el, magunkban köszöntjük az Úr Jézust: ,,Dicsértessék a Jézus Krisztus!". Így üdvözöljük az egyházi személyeket is, akik ,,Mindörökké! Amen"-nel köszönnek vissza. Megfigyelhetjük, hogy a felnőttek - persze akik ezt még gyerekfejjel megtanulták - a kereszt vagy a templom előtt megemelik kalapjukat vagy keresztet vetnek magukra.

A szenteltvíztartónál - kezünket a szenteltvízbe mártva - keresztet vetünk, ezzel emlékezünk keresztségünkre, s egyben bűnbánatunkat is kifejezzük. Ezután az Oltáriszentség felé térdet hajtunk, amikor is jobb térdünkkel a bal boka mellett megérintjük a földet. A padba beülve főhajtással köszöntjük a már ott lévő híveket.

 A szenteltvíztartónál nem hajtunk térdet, csak keresztet vetünk. A pad mellett, ahová leülni szándékozunk, térdet hajtunk az Oltáriszentség felé (de nem vetünk keresztet).
Keresztvetés és térdhajtás együtt helytelen gyakorlat!

A felállással tiszteletünket fejezzük ki valaki iránt. A szentmise elején és végén a miséző papot tiszteljük meg azzal, hogy állunk, amíg a ministránsokkal együtt az oltárhoz vonul, vagy onnan távozik. Állva fejezzük ki bűnbánatunkat, hitvallásunkat. Az evangéliumban a hozzánk szóló Jézust tiszteljük meg, amikor állva hallgatjuk végig tanítását. A Miatyánkot az Úr Jézus tanította nekünk. Mennyei Atyánk iránti tiszteletből felállunk, amikor a szentmisében ezt imádkozzuk. A térdhajtással Isten előtti kicsinységünket, bűnbánatunkat, imádásunkat és alázatunkat fejezzük ki. Nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy a templomban hogyan mozgunk. Nem illik rohanni, lökdösődni, hátranézni.
A járás módja a liturgiában a "vonulás" amely egyenletes, nem siető, hátra soha nem lépő mozgást jelent. Kéz és testtartásunk legyen imádságos és összeszedett! Nem illik a templomban egymással beszélgetni, oda nem illő dolgokkal foglalkozni.
A körmenetben egymásra figyelve, rendezett sorokban haladunk. Nem mindegy, hogyan képviseljük az Úr Jézust az emberek előtt! A Szentháromság, Jézus, a Szűzanya és a szentek nevének említésekor - pl. akire emlékezünk a szentmisében - meghajtjuk a fejünket. Az oltár előtt - ha nincs rajta oltárszekrény az Oltáriszentséggel - meghajolva fejezzük ki tiszteletünket.
Beszélgetni nem illik a templomban, mert az zavarhatja az imádkozó embereket. A templom Isten háza, ahol a hívek Istennel beszélgetnek, ezért ott a csend és áhítat uralkodik.

A szentmise szerkezete

Keresztény életünknek, istentiszteletünknek csúcsa és forrása a szentmise. A miséző Pap a hívekkel együtt mutatja be a legszentebb áldozatot. Ezért nagyon lényeges, hogy mi, hívek, belekapcsolódjunk a szentmisébe. A válaszokat hangosan mondjuk. A szentmise két fő része az Ige liturgiája és az Eukarisztia liturgiája. Az Ige liturgiájára a szentmise bevezető része készít fel bennünket.

Bevezető rész

A szentmise elején a miséző Pap köszönti a jelenlévő híveket.
Pap: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében
Hívek: Amen

Bűnbánati ima

Pap: Testvéreim! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait.
Csendben lelkiismeretvizsgálatot tartunk, majd a Pappal együtt imádkozzuk:
Gyónom a mindenható Istennek és nektek testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: (mellünket verve mondjuk) én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Máriát, Az összes angyalokat és szenteket, és titeket testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.
Pap: Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket és vezessen el az örök életre!
Hívek: Amen

Uram irgalmazz (Kyrie)

Előimádkozó (Pap): Uram irgalmazz!
Hívek: Uram irgalmazz!
Előimádkozó (Pap): Krisztus kegyelmezz!
Hívek: Krisztus kegyelmezz!
Előimádkozó (Pap): Uram irgalmazz!
Hívek: Uram irgalmazz!
Az ,,Uram irgalmazz -- Krisztus kegyelmezz'' imákkal kifejezzük, hogy rászorulunk Isten irgalmára és bűneinkért kegyelemért fohászkodunk.
A ,,Dicsőség a magasságban Istennek'' kezdetű imádsággal az angyalok karához társulva dicsőítjük a Szentháromságban egy Istent.
Előimádkozó (Pap): Dicsőség a magasságban Istennek!
Hívek: és a földön békesség
a jóakaratú embereknek.
Dicsőítünk téged, áldunk téged,
imádunk téged, magasztalunk téged,
hálát adunk neked nagy dicsőségedért.
Urunk és Istenünk! Mennyei Király!
Mindenható Atyaisten!
Urunk, Jézus Krisztus: egyszülött Fiú.
Urunk és Istenünk,
Isten Báránya, az Atyának fia!
Te elveszed a világ bűneit:
irgalmazz nekünk!
Te elveszed a világ bűneit:
hallgasd meg könyörgésünket!
Te az Atya jobbján ülsz:
Irgalmazz nekünk!
mert egyedül Te vagy a Szent,
te vagy az Úr,
te vagy az egyetlen Fölség:
Jézus Krisztus,
a Szentlélekkel együtt
az Atyaisten dicsőségében! Amen.
A ,,könyörögjünk!'' felszólításra csendben saját kéréseinket ajánlhatjuk fel a jó Istennek. A miséző Pap a közösség nevében kéri Isten áldását és segítségét. A befejező gondolatok után:
Pap: Könyörögjünk... mindörökkön örökké.
Hívek: Amen.

 

Az Ige liturgiája

A szentmise olvasmányát az Apostolok Cselekedeteiből vagy a Jelenések könyvéből vesszük. A szentlecke valamelyik apostol leveléből való. Ezeket bárki fölolvashatja, fontos, hogy az mindenki számára jól érthető legyen. Az olvasmány és a szentlecke között zsoltárokat imádkozunk, vagy énekelünk.
Lektor: Olvasmány ... könyvéből.
Az olvasmány végén
Lektor: Ez az Isten igéje!
Hívek: Istennek legyen hála!
Az evangéliumban Jézus Krisztus szól hozzánk. Szavait, tanítását a szentmisében a Pap vagy felszentelt diákonus olvashatja föl. Jézus iránti tiszteletből felállva hallgatjuk végig.
Pap (diakónus): Az Úr legyen veletek!
Hívek: És a te lelkeddel!
Pap (diakónus): Evangélium Szent ... könyvéből:
Hívek: Dicsőség neked Istenünk!

(Közben kis keresztet rajzolunk a homlokunkra, ajkunkra és a szívünk fölé, miközben magunkban mondjuk: Értelmünk befogadja, szánk hirdesse és szívünk szeresse.)

Pap (diakónus): az evangélium végén: Ezek az evangélium igéi!
Hívek: Áldunk téged, Krisztus!
Az evangélium után meghallgatjuk a szentbeszédet (homilia), mely az életünkre alkalmazza Isten Igéjét. Megmutatja, hogyan váltsuk tettekre mindazt, amit a Szentírásból hallottunk.
A szentmise tanító részében Jézus szól hozzánk az evangélium által. Mi elfogadjuk az ő tanítását. Erre válasz a Hiszekegy (credo), melyet közösen imádkozunk. Egyik legősibb hitvallás, az Apostoli Hitvallás az apostoli időkből származik. A Nicea-Konstantinápoly hiszekegy hosszabb, részletesebb. A vasárnapi szentmisében bármelyiket imádkozhatjuk.

Hiszekegy (Credo)

Előimádkozó (Pap): Hiszek az egy Istenben,
Hívek: mindenható Atyában,
mennynek és földnek,
minden láthatónak
és láthatatlannak Teremtőjében.
Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban,
Isten egyszülött Fiában,
aki az Atyától született idő kezdete előtt.
Isten az Istentől,
Világosság a Világosságtól,
valóságos Isten a valóságos Istentől.
Született, de nem teremtmény:
az Atyával egylényegű
és minden általa lett.
Értünk, emberekért,
a mi üdvösségünkért
leszállott a mennyből.
Megtestesült a Szentlélek erejéből
Szűz Máriától,
és emberré lett.
Poncius Pilátus alatt
értünk keresztre feszítették,
kínhalált szenvedett és eltemették.
Harmadnapra föltámadott
az Írások szerint,
fölment a mennybe,
ott ül az Atyának jobbján,
de újra eljön dicsőségben
ítélni élőket és holtakat,
és országának nem lesz vége.
Hiszek Szentlélekben,
Urunkban és éltetőnkben,
aki az Atyától és a Fiútól származik.
Akit éppúgy imádunk és dicsőítünk,
mint az Atyát és a Fiút.
Ő szólt a próféták szavával.
Hiszek az egy, szent, katolikus
és apostoli Anyaszentegyházban,
vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára,
várom a holtak föltámadását
és az eljövendő örök életet. Amen.
A hívek könyörgésében az Egyházért, az emberiségért, a hívek közös és egyéni szándékaiért továbbá a meghalt hívekért imádkozunk. A könyörgéseket saját szavainkkal is megfogalmazhatjuk.
Hívek: az egyes könyörgések után: Kérünk téged, hallgass meg minket!
Pap: (a kérések után könyörgést mond, melynek befejezése:) Krisztus, a mi Urunk által.
Hívek: Amen
Az Ige liturgia az egyetemes könyörgéssel zárul. A miséző Pap az ambótól az oltárhoz vonul -- folytatódik a szentmise.

Az Eukarisztia liturgiája

Isten imádásának egyik legrégebbi formája az áldozatbemutatás. Istennek mindig a legszebbet, a legértékesebbet ajándékozzuk, hiszen mindent neki köszönhetünk. A mi áldozatunk Jézus Krisztus. Ajándékba küldte el nekünk a Mennyei Atya, és Jézus a kereszten önmagát adta áldozatul. Azt akarta, hogy áldozatában mindig a tanítványaival maradjon. Ezért rendelte az utolsó vacsorán az Oltáriszentséget. Az apostoloknak pedig hatalmat adott, hogy átváltoztassák a kenyeret és a bort az ő szent testévé és vérévé. Így jelenik meg számunkra mindenszentmisében Jézus Krisztus az örökké élő áldozat. Az Eukarisztia liturgiája az áldozati adományok előkészítésével kezdődik.
A felajánláshoz a kenyeret és a bort sok helyen körmenetben viszik az oltárhoz. Régen ilyenkor helyezték az oltár melletti kis asztalkára a hívek az általuk felajánlott javakat, melyeket a szentmise után a szegények között szétosztottak. (lásd: Agape -- szeretetlakoma) -- Ma a felajánláskor körbehordott perselybe helyezik adományaikat, melyekkel a hívek kifejezik az áldozathoz való hozzájárulásukat.

A kenyér felajánlása

Pap: Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk a kenyeret. Fölajánljuk néked, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra az élet kenyere.
Hívek: Áldott legyen az Isten mindörökké.

A bor felajánlása

Pap: Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk a bort. Fölajánljuk néked, mint a szőlőtő termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra az élet itala.
Hívek: Áldott legyen az Isten mindörökké.
A latin rítusú katolikus keresztényeknél ostyát -- kovásztalan kenyeret -- a görög rítusú katolikus keresztényeknél kovászos kenyeret változtat át a miséző Pap, mely után a szentostyában más néven az Oltáriszentségben a feltámadt Jézus van jelen. Felajánláskor lélekben saját magunkat, örömeinket, bánatainkat, szenvedéseinket is felajánljuk. A felajánlás végén imával fordulunk az Istenhez.

Felajánlás végén

Pap: Imádkozzatok testvéreim, hogy áldozatunk kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt!
Hívek: Fogadja el az Úr kezedből az áldozatot nevének dicséretére és dicsőségére. mindannyiunk, és az egész Anyaszentegyház javára!
A felajánlás végén a miséző Pap imával fordul a mindenható Istenhez. Ezt az imát eukarisztikus imának nevezzük. Ebbe a hívek a ,,Szent vagy...'' imádkozásával, vagy éneklésével kapcsolódnak bele.

Prefáció

Pap: Az Úr legyen veletek!
Hívek: És a te lelkeddel!
Pap: Emeljük fel szívünket!
Hívek: Fölemeltük az Úrhoz
Pap: Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek!
Hívek: Méltó és igazságos!

Szent vagy (Sanctus)

Pap és a Hívek: Szent vagy, szent vagy, szent vagy mindenség Ura, Istene! Dicsőséged betölti a mennyet és a földet. Hozsanna a magasságban! Áldott, aki jön az Úr nevében. Hozsanna a magasságban!
A SZENTMISE KÖZÉPPONTJÁBAN AZ UTOLSÓ VACSORÁN ELHANGZOTT SZAVAK ÁLLNAK!
A miséző Pap megismétli mindazt, amit Jézus mondott és cselekedett az utolsó vacsorán.
,,Vegyétek, és egyetek ebből mindnyájan,
mert ez az én testem, mely értetek adatik.''
,,Vegyétek, és igyatok ebből mindnyájan,
mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé.
Ez a vér értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára.''
Ezekkel a szavakkal változtatja át a miséző Pap a kenyeret és a bort Jézus testévé és vérévé.

Átváltoztatás után

Pap: Íme, hitünk szent titka.
Hívek: Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk föltámadásodat, amíg el nem jössz.
Az Úrfelmutatás után Jézus Krisztus áldozatát felajánlva a Mennyei Atyát dicsőítve üdvözítő kegyelmet kérünk az egyház, a pápa, a püspökök, a Papok, a hívek és az elhunytak számára. Az eukarisztikus ima végén az egyház Krisztust és a hívek áldoztát a dicsőítő ima szavaival felajánlja a Mennyei Atyának:
Pap: Őáltala, Ővele és Őbenne a tiéd mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség, mindörökkön örökké.
Hívek: Amen.
Ez a szentmise csúcspontja. Mi is Jézussal együtt magasztaljuk a Szentlélekkel egységben lévő Atyaistent.

Az áldozás szertartása

Az áldozatbemutatás után a Mennyei Atya vendégül lát bennünket. Közösen elimádkozzuk a Miatyánkot, ebben kérjük a mindennapi kenyeret és az ,,élet kenyerét'', az Eukarisztiát.

Pap: Üdvözítőnk parancsára és isteni tanítása szerint így imádkozunk:
Pap és Hívek közösen: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek,
és ne vígy minket a kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól.

Pap: Szabadíts meg kérünk, Urunk, minden gonosztól! Adj kegyesen békét napjainkban, hogy irgalmadból mindenkor bűn és baj nélkül éljünk, míg reménykedve várjuk az örök boldogságot, és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljöttét.
Hívek: Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Amen

Pap: Urunk, Jézus Krisztus, Te azt mondottad apostolaidnak: békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Ne vétkeinket nézzed, hanem Egyházad hitét, és őrizd meg Egyházadat szándékod szerint békében, és add meg teljes egységét! Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Hívek: Amen
Mielőtt az Úr asztalához járulunk, kiengesztelődünk egymással, az Úr békéjéért imádkozunk és közvetítjük embertársainknak.
Pap: Az Úr békéje legyen veletek mindenkor!
Hívek: És a te lelkeddel!
Pap: Engesztelődjünk ki szívből egymással!
Hívek: Legyen békesség köztünk mindenkor!

Kézfogáskor mondjuk: Béke veled!
Az ,,Isten Báránya'' kezdetű imával irgalmat kérünk bűneink bocsánatára.

Isten Báránya (Agnus Dei)

Előimádkozó (Pap): Isten Báránya!
Hívek: Te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk!

          Isten Báránya! Te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk!

          Isten Báránya! Te elveszed a világ bűneit: adj nekünk békét!
A kafarnaumi százados imájával: Uram nem vagyok méltó... kifejezzük a Jézussal való egyesülésünk előtt kicsinységünket és bizalmunkat egyaránt.

Áldozás előtt
Pap: Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az isteni Bárány.
Pap és a hívek: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.
A szentáldozás Jézus Krisztussal egyesít, titokzatos testébe, az Egyházba, testvéri közösségbe kapcsol.

Pap: Krisztus Teste! -- felszólításra a válaszunk  : Amen.

Ünnepélyes alkalommal két szín alatt is lehet áldozni. Ekkor a Szentostyát az áldoztató a Szent Vérbe mártva helyezi a nyelvünkre.
Szentáldozáskor Jézussal egyesülünk szívünkben.
Visszatérve helyünkre, rövid csendben köszönetet mondunk Jézusnak, hogy a szívünkbe költözött. Míg tart az áldoztatás, mondjuk el neki mindazt, ami a szívünkben van. Szeretjük őt, megköszönjük amiket kaptunk tőle, oltalmába ajánljuk szeretteinket és segítségét kérjük, hogy akarata szerint tudjunk élni. Ha van más kérésünk, azt is elmondhatjuk neki. A szentmise végén meghallgatjuk a hirdetéseket, majd a Pap Isten áldásával bocsát el bennünket.

Befejező rész (áldás)

Pap: Az Úr legyen veletek!
Hívek: És a te lelkeddel!
Pap: Áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
Hívek: Amen
Pap: A szentmise véget ért, menjetek békével!
Hívek: Istennek legyen hála!
A szentmisén Jézussal találkoztunk. Az evangéliumban szólt hozzánk, tanított bennünket. A szentáldozásban szívünkbe fogadtuk, hogy magunkkal vihessük a világba. Erőt kaptunk, hogy az elkövetkező héten is Vele együtt helyt tudjunk állni az életben, a munkában vagy a tanulásban.