Október első napjára

„A kis út szépségét kívánom néked! Kis Teréz”

            Október. Színesednek a levelek. Szemem előtt gondolatban megjelenik egy erdei ösvény, melyet jobbról is, balról is katonásan sorakozó fák szegélyeznek. Meleg, bársonyos színekben pompázó leveleik lehullanak, s csak egy finom, vékonyka kis ösvény marad. Egy kis út.

Ez a hónap mindig örömmel tölt el, mert ahogy rövidülnek a nappalok, s a szabadban eltöltött időnk, valahogy mindig több energiánk marad az elmélkedésre. Így alakult, hogy október őszi napsugaraival együtt egy szent története is beragyogott a szívembe.

            Október hónap bevezető ünnepén Lisieuxi Kis Szent Terézről emlékezünk meg. Én a magam módján próbáltam felkutatni életrajzát, s kutattam magamban is a jellemét meghatározó vonások valamelyikét. Az alázatot, a szerénységet, a mosolyt. Kutatni magamban a jóságot és törekedni, mindig csak törekedni rá, hogy átadjak ebből valamit a körülöttem élőknek. Így pattant ki fejemből a gondolat: próbáljak ma ünnepélyesen kis szent Teréz „ruhájába bújni”, megélni és megküzdeni azért az életszentségért, amit ő élete minden napján tett. Minden percet Isten jelenlétében akart megélni, felfedezni a lélektől lélekig vezető kis utakat. Erre mindenkinek saját magának kell rájönnie Isten segítségét kérve. Felfedezni, mik a saját adottságaink, képességeink, melyeket Isten szolgálatába állíthatunk. Nem összehasonlítani, méregetni saját magunkat másokkal, mert nem véletlenül kapunk személyesen nekünk szóló feladatokat.

            "Nagyobbá lennem lehetetlen, olyannak kell elviselnem magamat, amilyen vagyok, minden tökéletlenségemmel együtt, de keresni akarom az eszközt, hogy egy kis úton menjek az égbe, nagyon egyenes, nagyon rövid, egészen kis úton." - írja.

            Isten különleges mércével mér bennünket a nekünk ajánlott feladat nagysága szerint. Ebben az egyszerűségben, a nyilvánvalóban áll a rendkívüli és a titok. Neki kell megfelelnünk, szolgálnunk.

„Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,10)

            Lisieuxi Kis Szent Teréz 1873-ban született Franciaországban. Elkalandoztam, vajon milyen lehetett az élete ennek a majd' másfél századdal előttünk élt kis szentnek. Az ő gyermekkora mitől volt más, mitől tudott fiatal felnőttként ennyire csodálatos módon Istenben élni.

            Kispolgári család kilencedik gyermeke volt, s négy éves, amikor édesanyját elveszíti. Elmondása szerint ekkor a Szűzanya megjelent neki és rámosolygott. Talán ez az esemény jellemző leginkább egész további életére: a szenvedés és a mosoly. Teréz ezt a két ajándékot kapta Istentől. Nem véletlen, hogy erősen vonzotta - már egészen kicsi korában - a szerzetesi pálya. Életrajza szerint 1886 karácsonyán, 13 évesen élte át a megtérés kegyelmét. Megértette, Isten a felebaráti szeretetre hívta meg őt. Nem a hagyományos materialista gondolkodás szerinti nagy dolgokra: pénz, karrier, hírnév stb., hanem az üdvözülés nagy feladatára, a szeretetre.           

            15 éves volt, amikor átlépte a lisieux-i Kármel kolostorának küszöbét. Egy 15 éves lányka, aki addig kedvenc lelki olvasmányai, Kempis Tamás könyvei és Jeanne d'Arc történeteinek társaságában töltötte gyermekkorát. Kolostorba lépésével nagy álma vált valóra. Jézus Krisztust szolgálhatta mindenkiben. Első kolostorbeli feladatait, a takarítást, a mosást, és a többi nehéz és szennyes munkát ezzel a lelkülettel és lelkesedéssel végezte. Az első öt esztendőben rengeteget szenvedett, nemcsak a testi, hanem lelki bajoktól is. Azonban minden szenvedést örömmel fogadott, mert úgy érezte ezzel az Úr tudtára adta, hogy csak a kereszt által akar lelkeket adni neki, így történt, hogy a szenvedés iránti készsége olyan fokban növekedett, ahogyan növekedtek szenvedései. Ez a bátor gyermeklány, akit legtöbben mint kedvesen mosolygó, rózsacsokrot ölelő szentképet ismertünk meg, a legsötétebb lelki szenvedéseken ment keresztül. Nem csak mi érezhetjük úgy ebben a korban, hogy képtelenek vagyunk az Úr útját járni, kis Terézt is ünnepélyes fogadalomtétele előestéjén kegyetlen kísértés lepte meg: vajon elhatározása nem hiábavalóság-e, nem öncsalás-e csupán?

"Szeretnék felvonót találni, amely egészen Jézushoz visz fel, mert nagyon kicsiny vagyok ahhoz, hogy a tökéletesség lépcsőin kapaszkodjak felfelé."

            Szent Teréz megtalálta a maga kis útját az alázatban, az egyszerűségben, az Isten iránti bizalomban. Hivatását így foglalja össze: „Anyámnak, az Egyháznak szívében szeretet leszek.” Isten segítségével mi is megtaláljuk hivatásunkat, és megmaradhatunk az Istentől rendelt úton. Teréz a napi apró jótettek, imádságok, önfeláldozás útját járva jutott egészen közel Istenhez. A mindennapok hűségét szeretnénk eltanulni tőle.

            Szentnek készült, de alázatosan tudta, hogy a szentek nagyon nagyot tettek már a szentségük érdekében. Ő még nagyon kicsiny hozzájuk képest, de ezt a "kis utat" tökéletesen akarta végigjárni. Meg akarta az embereket tanítani erre a "kis útra": szórják az apró áldozatok virágait Jézus felé.
Minden nap azokat az apró jókat, melyeket csak Isten lát. Egy kedves szó, egy örömteli mosoly,  Isten kedvéért.          

            1886 nagypéntek éjszakáján megtudja: halálos beteg. Ettől a naptól kezdve egészen haláláig készül a Találkozásra, készül mennyei hazájába, a „Fény országába". Nem törik össze, sőt! Még inkább hálát ad minden itt a földön töltött percért, s hogy minél több és több jót tehetett utolsó órájáig. Felfedezi és meg is fogalmazza hivatását: "Az én hivatásom a szeretet." Megtalálja az ő kis útját, mely mindenkié lehet. "Istenem, szeretlek!" ezek az utolsó szavai. Tüdőbajban halt meg, 1897. szeptember 30-án, 25 évesen, ragyogó arccal.

            Milyen fiatalon, s milyen békével lépett ő a mennyek országába. Azon a színes falevelekkel szegélyezett kis úton, amelyen minden őszi napsugár, egy-egy jótéteményének, szeretet-cselekedetének sugara. Minden napsugárban van egy lélek, aki imádkozik érte. Megtalálta Isten álmát önmagáról. Élete célját. Eszköze lett Istennek, a legnagyobb festőnek ecsete.

"Kicsi ecset vagyok én, melyet Jézus választott ki azért, hogy befesse a képét azokba a lelkekbe, amelyeket reám bízott" - Lisieuxi Szent Teréz

Zsu

Legközelebbi misék

hirdetes-450.jpg