Az idei évben Piliny ad otthont a Váci Egyházmegyei Találkozónak, melynek időpontját már most érdemes beírni a naptáradba: 2012. június 29-30. A rendezésbe természetesen besegítenek a szomszédos plébániák is, mint Szalmatercs, Etes, Karancsság és Ságújfalu. A találkozó jelmondata: "TEGYÉTEK SZÍVBŐL, LÉLEKKEL!"
A részvételi szándákot érdemes előre jelezni a plébániáinkon, hogy (kellő létszám esetén) tudjunk gondoskodni buszos utazásról! A rendezvény természetesen egyénileg is látogatható.
Program tervezet:
PÉNTEK /Szent Péter és Pál apostol/ 8.00 regisztráció 9.00 megnyitó 9.30 ifjúsági programok: akadályverseny, méta
felnőttek: 9.30 kiállítás megnyitása az egyházközségekről 10.30 lelkiségek bemutatkozása 1. rész 11.30 ságújfalui néptáncos gyerekek műsora 12.00 Úrangyala 12-14.00 ebéd
Civil kezdeményezésre restaurálják a salgótarjáni Kálvária stációit; Bóna Kovács Károly 1938-ban készült 14 domborművét a Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszéke újítja fel. Gáspár István Gábor író-újságíró, az akció szervezője csütörtökön az MTI-nek elmondta, hogy a salgótarjáni születésű Bóna Kovács Károly Franciaországból tért haza, hogy az alkotásokat elkészítse a város kérésére. Az időjárás kikezdte a domborműveket, illetve az alkotásokat magukban foglaló házak is sérültek; egyes alakok részben felismerhetetlenné váltak. Mivel a restaurálás komoly szakértelmet igénylő munka, az alkotásokról készült fotókat a szervező megküldte a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolája vezetőjének, Kicsiny Balázs képzőművésznek, a felvételek az ő segítségével jutottak el a restaurátori tanszékre.
Új magyar zarándokhely keletkezett a semmiből ingyen, önként, szórakoztatóipar nélkül. Arra született, hogy összefogja, elmélyítse, jó irányba tartsa a magyar Egyház valamennyi irányzatát – írja Balás Béla kaposvári püspök, egykori nagymarosi káplán a negyven éves jubileumát ünneplő nagymarosi találkozó egyháztörténeti jelentőségéről.
A hetvenes évek végén kegyelmi tavasz érintette hazánkat.
Akkor szabadult számos bebörtönzött pap. Áldozatuk nyomán felszökött a papi hivatások száma, az újonnan szenteltek többsége összetartott és folytatta az addig tiltott ifjúsági munkát. A II. Vatikáni Zsinat után új lelkiségi mozgalmak alakultak, megindult a világiak teológiai képzése, megismerkedtünk a taizéi imamódokkal, megszülettek az ifjúság saját dalai. Ezeknek zömét képzett zenészekkel ellenőriztettük, a kottákat másoltuk. Ki-ki saját neveltjeit többnapos lelkigyakorlatra vitte.
Mivel a spirituális ébredés, a világegyház hírei, a megújuló teológia, liturgia, a kisközösségek problémái számunkra szokatlanok voltak, tanácsot pedig a hagyományos vezetőktől pedig nem mertünk kérni, tucatnyi „házi” zsinatot tartottunk, összerakva, megbírálva saját tudományunkat. Bíztunk az Egyház hitérzékében és az ima erejében. A titkos országos zsinatok fedőneve „Borókás” volt. Így nevezték azt a Salgótarján környéki tanyát, ahol az első összejövetelt tartottuk.
Egyházközségünkből idén Medjugoréba indult zarándoklat. Testvéreink megjárták a hosszú utat, épségben és egészségben, élményekkel és szeretetben gazdagodva tértek haza. Útjukon sokan fotókat és utinaplót is készítettek. Előbbit megtekinthetitek a Fotóalbumban, utóbbit pedig itt olvashatjátok:
„Boldog az az ember, akit te segítesz, akinek szíve zarándokútra készül” /Zsol 84,/
Medjugorje. Talán akkor hallottam róla először, mikor egyik ismerősöm mesélt lelkesedéstől átszellemült arccal ottani útjáról, ahova beteg édesanyját vitte. Bevallom ámulattal és kicsit irigykedve hallgattam beszámolóját arról a helyről, melynek különleges varázsa van. Különleges fényei, amelyek nemcsak a csodálatos naplementék- és napfelkeltékből erednek, különleges kisugárzása, amely árad valahonnan, valamiért. Akkor még nem sejtettem, hogy Salgótarjánba kerül egy Varga András nevű plébános atya, aki veszi a fáradságot magának, hogy híveinek zarándokutakat szervezzen. Elvive őket olyan helyekre, ahol a jó Isten különösen megmutatja magát, a legkülönbözőbb formában. Így jutottam el Medjugorjéba én is, zarándoktársaimmal együtt.
A salgótarjániak döntő többsége ragyogó ékszerként tartja számon a Dixieland fesztivált, melynek - ha úgy tetszik - ékköve a vasárnap délelőtti gospel koncert. A koncert otthona természetesen idén is a Szent József plébániatemplom. A gospel kifejezés olyan zenei stílust jelent, amelyet a keresztény vallási életben használnak egyéni vagy közösségi hitük zenei kifejezésére, és vallásos alternatívát nyújtani. Az angol nyelvben Gospel névvel illetik az Evangéliumokat is (főként az Újszövetségi Szentírást). Ebben az értelemben a Gospel, mint zenei műfaj, az evangéliumi tanítások és történetek érzelemtől átfűtött formában történő, előképzettség nélkül is érthető előadása. Az idei évben aMy Friends Vokál énekegyüttes színesíti a Fesztivál palettáját. Az négytagú vokál 2001 nyarán alakult. A két lány (fantasztikus hangterjedelemmel szólisták és vokalisták alkalomtól függően) és a két fiú (egy igazi "mély" basszus és egy zengő tenor-bariton) által megszólaltatott dallamok teljes hangzásélményt nyújtanak. A vokál minden tagja képzett énekes, jelentős zenei múlttal. Friss, fiatalos lendületük magas szakmai színvonallal társul. A repertoár igen változatos: a kezdetek ősi dallamaitól - spirituálék, gospelek - a swingen át a jazzig. Szeretettel várunk mindenkit koncertre: 2012. május 13, vasárnap, 11 órai kezdettel.
„Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket. Ezt látván Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: Engedjétek hozzám a kisdedeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa!” (Mk 10,13–14)
Nagy szeretettel várjuk június 2-án, szombaton 10 órára Mátraverebély–Szentkútra, nemzeti kegyhelyünkre a katolikus óvodák gyermekeit, dolgozóit és a szülőket. Első alkalommal kerül megrendezésre az óvodások zarándoklata, és bízunk benne, hogy hagyománnyá válik. Öröm lesz majd számunkra ez a közös zarándoklat, hiszen így még nem találkoztunk együtt.
Igen nagy feladat hárul a katolikus óvodákra napjainkban. A katolikus óvoda egyházi közoktatásunk legalsó foka és legerősebb láncszeme. Tőlünk függ, hogy a ránk bízott gyermekek rálelnek-e a krisztusi útra, elsajátítják-e katolikus hitünk alapjait, és élik-e majd a mindennapokban családjukkal együtt.
Nagy szeretettel hívunk és várunk mindenkit egy rendhagyó "történelem órára", melyen Dr. Balogh István atya, egykori salgótarjáni káplán atya életéről szóló könyv bemutatójára kerül majd sor. Tehát a helyszín 2012. május 17-én (csütörtök) délután 17.30, a Rendház Réz Marián terme.Itt pedig szolgáljon kedvcsinálóként egy cikk a Salgótarjáni Remény legutóbbi számából:
"Baráti kézből, szép szavú ajánlás kíséretében az elmúlt év nyarán gyönyörű könyvajándékot kaptam. Pravonné Balogh Irén és Rostás Gábor: Számon tartva. Balogh István tábori lelkész élete és megpróbáltatásai a vörös csillag árnyékában című kötetét, amelyet a Katolikus Tábori Püspökség jelentetett meg. Nagyon megörültem a szép ajándéknak, mert azonnal eszembe jutott az a felejthetetlen délután, amikor Baffi István plébános úr szíves kíséretében és beajánlásával Pista bácsi (szívesen nevezem így, hiszen hívei is szeretetük jeléül többnyire így szólították meg!) utolsó papi állomáshelyén: Kékeden a vendége lehettem. A 286 oldalas, fényképekkel, dokumentumokkal, a Történeti Hivatalból megkapott ügynöki jelentések másolataival, valamint szakszerű és pontos jegyzetekkel, a hadifogságból írott levelekkel, kihallgatási jegyzőkönyvvel kiegészített könyv izgalmas, érdekfeszítő, sok helyen szomorú és lehangoló olvasmány, hogy ilyen egyáltalán megtörténhetett. De lélekemelő, bátorító, biztató is egyúttal, hogy ilyen borzalmas körülmények között is jellemes, keresztény embernek tud megmaradni, akit felvértezett hivatása, embersége, bátorsága, az Istenbe vetett mély hite és a felsőbbrendű parancsoknak követése minden körülmények között: az a bizonyos ember az embertelenségben.
Van abban mindig valami különleges úgy az egyház, a papság, mint a külső szemlélők részére, ha ifjúsági találkozót rendeznek és a fiatalok közössége birtokba vesz egy-egy települést. Egerszalókon Kerényi Lajos atya és csapata egy hétre birtokba veszi a települést. A hagyományos nagymarosi találkozón százak özönlik el a Duna-parti kis település utcáit, Istent hirdetve. Nem volt ez másképp Salgótarjánban sem, április 28-án, szombaton az egykori ferences rendházat vette birtokba egy kisebb régió, az Ipoly-mente közössége a helyi egyházközségek szervezésében rendezett ifjúsági találkozón. A találkozó kapuja volt a nyáron Budapesten megtartandó Genfestnek, amely a Fokoláre Mozgalom rendezvénye. A mostani és a nyári találkozó mottója is: Építsünk hidat!, mely utal a kapcsolatépítésre, az egymás közötti kapcsolat megteremtésére, végső soron a szeretetre.
„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, minthogy lángra lobbanjon!” (Lk 12,49)
Az Ószövetségben a tűz Isten igéjét jelképezi, amelyet a próféták közvetítettek; de utal az isteni ítéletre is, amely megtisztítja népét, miközben áthalad rajta. Jézus szava is ilyen: építő, ugyanakkor lerombol mindent, ami értéktelen, ami esendő, ami hiábavaló, és csak az igazságot hagyja meg. Keresztelő Szent János mondta Jézusról: „Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni.” Azt a keresztséget adta ezzel hírül, amely pünkösdkor valósult meg először a Szentlélek kiáradásával és a lángnyelvek megjelenésével. Jézus küldetése tehát: tűzbe borítani a földet, nekünk adni a megújító és megtisztító erejű Szentlelket.
„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, minthogy lángra lobbanjon!”
A felnőttként megtért, népszerű katolikus blogszerző, J. Fulwiler tapasztalatai és jó tanácsai.
Sok e-mailt kapok olyanoktól, akik őszinte istenkeresésük során zsákutcába jutottak, és kérdezik, mit tegyenek, hogy megtalálják Istent. Nem vagyok lelkivezető, sem teológus, de a lelki szárazsággal és a megtérés nehézségeivel kapcsolatban sok tapasztalatra tettem szert, és sokat beszélgettem bölcs emberekkel a leggyakoribb küzdelmekről. Fontos tudni, hogy minden igazi istentapasztalat ajándék, és nincs varázsige, amivel elérhetjük, hogy áradjon ránk a lelki vigasztalás. Ugyanakkor van néhány dolog, amit megtehetünk, hogy a szívünkben tágasabb helyet készítsünk Isten jelenléte számára – írja Jennifer Fulwiler. Íme hat – egyáltalán nem könnyű – lépés:
Május 19-én tartják a nyolcvanadik Nagymarosi Ifjúsági Találkozót, amely a magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő, immár negyven esztendeje évente kétszer (májusban és októberben) megrendezett országos lelkinapja.
A nagymarosi találkozók története idén éppen négy évtizedre nyúlik vissza, amikor Sillye Jenő és barátai a Dunakanyarban énekes-imádságos összejöveteleket szerveztek, amelyeket később a fiatalokkal foglalkozó papok, köztük Balás Béla – ma kaposvári megyéspüspök – és Kerényi Lajos pártfogásukba vettek, és segítettek folyamatossá tenni a találkozók megrendezését. Az országos lelkinap sok határon túli fiatalt is vonz, különösen a közeli Felvidékről.
Az új evangelizáció évében megrendezett tavaszi találkozó témája önmagunk evangelizációja lesz. De azt is mondhatnánk, „tánciskolába várunk”, ahol a résztvevők együtt kezdhetik megtanulni, mit jelent Jézusra és az evangéliumra hagyatkozva, Vele együtt folytatni ezt a „táncot”. Az előadást ezúttal Bokros Levente ceglédi plébános tartja, a szentmise főcelebránsa és igehirdetője pedig Erdő Péter bíboros lesz.
A Váci Egyházmegye Ipolymenti Ifjúsági Közössége soron következő ifjúsági találkozóját Salgótarjánban rendezi, április 28-án, szombaton. A találkozó mottója: Építsünk hidat!, utalva a nyáron Budapesten - a Fokoláre mozgalom szervezésében megrendezésre kerülő - Genfestre. A találkozó tehát egyfajta kapu a Genfesthez. A rendezvény szervezői szeretettel várnak minden ifjú jelentkezőt, aki egy értékes napot szeretne eltölteni keresztény körben. Ahogy írják: „Közös célunk, hogy egységesebb és szolidárisabb világot építsünk, és ez egyben mindennapjaink törekvése, illetve társadalmi tevékenységünk mozgatórugója is. Ők lesznek a let’s bridge (építsünk hidakat) című Genfest főszereplői.” Ez a nyári találkozó lényege, de ez a mondanivalója az április végi salgótarjáni ifjúsági találkozónak is – mondja Kis Domonkos, a salgótarjáni KÖR ifjúsági közösség vezetője, az egyik szervező. Jó kedvű, vidám hangulatú, kellemes napnak ígérkezik, amihez a program is jól illik: 8.30-tól 9.30-ig várják a jelentkezőket a Rendházban (Acélgyári út 1) ahol a regisztráció zajlik majd. 9.30-tól köszöntők, 10 órától pedig főelőadás lesz. Ennek az előadásnak és a későbbi műhelybeszélgetésenek a témája is a Genfesthez kapcsolódik, melyet dr. Farkas László, váci egyházmegyei ifjúsági lelkész tart majd.
Megjelent a Salgótarjáni Remény című havilapunk húsvéti száma, melynek tartalmából szeretnék egy kis ízelítőt nyújtani jelen bejegyzésemmel. Tehát: 1. oldal: Erszény és kard! E kettő Jézus szavai szerint - s a cikk írója szerint is - nélkülözhetetlen, s nem csak a nagyböjti időben. Lelki táplálék, szentírás magyarázat, s még irodalmi pompa is, mellyel találkozhatunk, így ajánlom mindenki szíves figyelmébe. Tovább lapozva rendhagyó hittan leckére hívjuk kedves olvasóinkat, hiszen a nagyhét, s húsvét ünnepe oly fennséges és gazdag, hogy liturgiájának szinte minden pontja magyarázatra szorul, míg az egyszerű hívő csak csodálja az Isten dicsőítés eme fokát. Innen a gondolat, miért ne ismételhetnénk át újra, miről is szólnak a nagyheti szertartások?!
Eztán egy huszárvágással visszatérünk a múltva, s Dr. Balogh István atyára emlékezünk, ki egykoron a mi papunk is volt, bár a fiatalabb generációnak kevésbé cseng ismerősen a neve. Itt az alkalom az ismerkedésre! S természetesen nem marad el egy-két könyv ajánló és az e havi életige sem. Fogadjátok szeretettel:
Következő számunk pünkösdkor jelenik meg! Ha valakinek ötlete, óhaja-sóhaja, cikke vagy bármi egyebe volna, amivel gazdagíthatná lapunkat, úgy kérem küldje el a salgotarjani.remeny (kukac) gmail.com címre.
„Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.” (Jn 15,3)
Azt hiszem, a tanítványok szíve megdobbant, amikor ennyire határozott, bátorító szavakat hallottak Jézustól. Milyen csodálatos lenne, ha Jézus hozzánk is szólhatna így! Hogy valamennyire méltóak lehessünk rá, próbáljuk megérteni, hogy mit jelent. Jézus éppen elmondta ismert hasonlatát a szőlőtőről és a szőlővesszőkről. Ő az igazi szőlőtő, az Atya a szőlőműves: a terméketlen szőlővesszőket levágja, mindazokat pedig, amelyek gyümölcsöt hoznak, megmetszi, hogy még többet teremjenek. Miután ezt elmagyarázta, kijelentette:
„Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek.”